Amerikai evolúciós genetikusok vitatják azt az "alfahím-elméletként" is ismert nézetet, amely szerint történetileg egy-egy generációból csupán néhány szerencsés férfi adta tovább Y kromoszómáját, illetve génjeit utódainak. A Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményében dolgozó kutatók az Amerikai Humángenetikai Társaság éves tudományos ülésén ismertetett eredménye szerint az elmúlt több százezer évben csak kis eltérés volt a férfiak és a nők számában a továbbadott genetikai örökséget tekintve.

Az emberi test minden egyes sejtje 23 pár kromoszómát tartalmaz, amelyekbe a DNS-molekula nagyobb darabjai csomagolódnak össze. A kromoszómák közül egy szexkromoszóma van, a nőknél az X, a férfiaknál pedig az Y. Utóbbiban az emberi DNS-nek csak mintegy 2 százaléka található meg, míg az X kromoszóma az 5 százalékát hordozza.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ezen túlmenően az Y kromoszómában lévő DNS-nek kisebb is a változatossága, mint más típusú DNS-szakaszoknak, ami azt jelenti, hogy két férfi szexkromoszómái jobban hasonlítanak egymásra, mint bármely más kromoszómájuk. Egyes kutatók szerint az Y kromoszóma azért ilyen egységes, mert az evolúció folyamán viszonylag kevés férfi adta tovább génjeit, azaz minden generációban voltak alfahímek, akik sikeresen termékenyítették meg a nőket, míg a kevésbé sikeres férfiak kihullottak a párosodási vetélkedésből. Az elmélet következménye az lenne, hogy a mai embernek jóval kevesebb férfi őse van, mint nő.

Melissa Wilson Sayres és kutatócsoportja az elmélet érvényességére választ keresve az Y kromoszóma genetikai felépítését elemezte. Nyolc afrikai és nyolc európai férfi Y kromoszómájában található genetikai változatokat mértek fel, majd számítógépes szimulációkkal ellenőrizték, hogy az adott génváltozatok milyen kiindulási férfi-nő arány mellett jöhettek létre az evolúció több százezer éve alatt.

Megállapították, hogy egy olyan poligám párosodási rendszer, amelyben néhány kiválasztott férfi párosodott volna sok nővel, nem magyarázná meg az egyes férfiak Y kromoszómái közti csekély eltérést. Míg az alfahím-elmélet támogatói az egy férfi négy nőhöz arányt feltételezték, Sayres eredményei szerint ez az arány téves.

„Úgy találtuk, hogy lehetett eltérés a férfiak és nők aránya között, de jóval valószínűbb, hogy az négy nő három férfihoz volt” – idézte a kutatásvezetőt a LiveScience online tudományos folyóirat.