Sorozatunk legutóbbi részeiben Busbecq lovag első konstantinápolyi követjárásáról szóló első török levelét olvasva a követet egészen Hadrianopolisig (Drinápoly, Edirne) kísérhettük el. A folytatásban is a város környékén látjuk viszont...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ráth-Végh István így ír A tulipánőrület című írásában:

A tulipán keleti virág. Európába 1554-be hozta be Busbecq, a tudós botanikus.

(117. oldal)

A Viceroy nevű tulipán ábrázolása egy 1637-es holland katalógusban. Egyetlen hagymájáért 3000-4200 gulden adtak akkor, amikor egy ács éves jövedelme 250 gulden volt
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az Etimológiai szótárban pedig az alábbiakat olvashatjuk tulipán szavunk eredetével kapcsolatban: „turbán főnevünkkel azonos forrásra megy vissza. Az elnevezés a kinyílt virág és a turbán hasonló formáján alapul, és először egy holland követ használta a ’turbán’ jelentésű perzsa-török szót a Drinápoly mellett látott virágokra.” Az Etimológiai szótárban említett „holland követ” vélhetőleg a flamand Ogier Ghiselin de Busbecq, I. Ferdinánd király követe, akiről Ráth-Végh István is ír.

Az újabb kutatások azonban arra világítanak rá, hogy Busbecq ugyan kétségtelenül az úttörők között volt a tulipán nyugati-európai elterjesztésében, ám nem biztos, hogy ő hozta be a virágot Európába és az sem, hogy elnevezése neki köszönhető. Az alábbiakban Busbecq beszámolója következik a tulipánokról.

A kankalin sötétben virágzik, a tulipán meg télen?

Azt teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Busbecq első követjárásáról szóló első török levelében (melynek keltezése 1555. szeptember 1.) ír a tulipánokról. Ám az is bizonyos, hogy 1554-ben Busbecq semmiféleképpen nem hozhatta be Európába a tulipánt. Ahogy azt sorozatunk egy korábbi részében láttuk, 1554. november végén indul el csupán Bécsből Konstantinápoly felé. Abban az évben még ő maga sem láthatott tulipánt: így semmilyen körülmények közt nem is hozhatta be a kérdéses évben a tulipánt az Oszmán Birodalomból Nyugat-Európába.

Busbecq első török levelében tehát ezt olvashatjuk a tulipánokról:

Egy napot töltve Hadrianopolisban, tovább haladtunk a közeli Konstantinápoly felé, hogy utunk végső szakaszát teljesítsük. E vidéken áthaladva mindenhol virágok nagy bőségére bukkantunk; nárciszokra, jácintokra és olyanokra, miket a törökök tulipánnak [Tulipan] neveznek; nem kis csodálkozásunkra, hiszen az év ezen időszaka, tél kellős közepén, a virágoknak oly kevéssé barátságos időszak. Görögország csodás illatú nárciszokban és jácintokban bővelkedik, melyekből, ha sok van, az illatukhoz nem szokott ember fejét megfájdíthatják; a tulipántoknak [Tulipanti] alig vagy egyáltalán nincs illatuk, színük változatossága és szépsége miatt szeretik őket. A törökök igen kedvelik a virágokat, s bár más dolgokban a legkevésbé sem pazarlóak, virágra nem haboznak kivételesen néhány akcse összeget költeni. E virágok, melyek ajándékok voltak, nekem is nem kevés pénzbe kerültek; így nálam is volt mindig néhány akcse ellenértékül. [Kiemelés tőlem – H. K.]

(33–34. oldal) 

Bár konkrétan nem tudni, milyen volt az időjárás Edirne környékén a 16. század közepén, azt leírásokból, festményekből tudjuk, hogy pl. Nyugat-Európában ekkoriban zajlott az úgynevezett kis jégkorszak. A tél fokokkal hidegebb volt és jóval tovább tartott a mainál (világszerte). A Temze jegén pl. telente vásárokat lehetett tartani, de a holland csatornák is befagytak. Egyes kutatók így ezért tartják igen valószínűtlennek, hogy 1555 januárjának elején-közepén Busbecq virágzó tulipánokat látott volna Edirne körül. E feltételezések szerint ezt a betoldást a szerző utólag szúrhatta be a szövegbe, egy későbbi edirnei látogatása emlékeként.

Tulipánok
(Forrás: Wikimedia Commons / Simsala111 / CC BY-SA 3.0)

Tudjuk, hogy leveleit eredetileg barátjának és kollégájának, Nicolas Michault-nak írta; kiadásuk és sajtó alá rendezésük csak évtizedekkel később történt meg. Az első levelet először 1581-ben adták ki nyomtatásban (ahogy láttuk, 1555. szeptember 1-jén kelt). Ekkor azonban Nyugat-Európában már ismerték a tulipánt – és ezt Busbecq is jól tudta.

„Gyönyörű kis tulipánt!”

Az első dokumentált leírás alapján tudjuk, hogy 1559 áprilisában Augsburgban egy bizonyos Heinrich Herwart kertjében már virágzott tulipán. Ezt a leírást egy svájci természettudósnak, Conrad Gessnernek köszönhetjük. Gessner Tulipa Turcarum néven említi a növényt és utal arra, hogy Herwart a növény hagymáját vagy „Bizáncból vagy ahogy mások mondják Kappadóciából” kapta.

Conrad Gessner (1516–1565) – Európában ő tudósít először tulipánról
(Forrás: Wikimedia Commons / Jules Pizzetta (1820–1900))

Nem tudni, Herwert és Busbecq között volt-e bármilyen kapcsolat. Azt sem, hogy a követ küldhetett-e bárkinek tulipánhagymákat még 1559-et megelőzően. Az viszont bizonyos, hogy 1573-ban az akkor már Bécsben élő Busbecq rengeteg növényt és tulipánhagymát ad át a flamand botanikus Carolus Clusiusnak (Charles d’Écluse), aki II. Miksa császár meghívására érkezett Bécsbe. Itteni ténykedése ugyan 1576-ban véget ért, ám 1593-ban Leidenbe kerül, az ottani botanikus kert élére, ahova magával viszi szeretett tulipánhagymáit. Innen pedig egyenes út vezetett a néhány évtized alatt bekövetkezett tulipánőrületig.

Charles d’Écluse (1526–1609). Hollandia neki köszönheti a tulipánt
(Forrás: Wikimedia Commons)

Végül térjünk vissza a virág elnevezésére. A törökben – Busbecq fenti állításával ellentétben – a virág neve lâle. Azt már láttuk, hogy Gessner Tulipa Turcarum néven említi a tulipánt; Busbecq latin szövegében viszont olvashatjuk mind a Tulipan, mind aTulipanti (többes számú) alakot.

Csokonai Tartózkodó kérelem (eredetileg Egy tulipánthoz) című versében a növény olyan megnevezését használja, melyről az Etimológiai szótár azt írja: „A tulipánt alakváltozat szóvégi t hangja másodlagos, szervetlen járulékhang […].” Ez akkor különösen érdekes, amikor a magyar turbán szó kapcsán az Etimológiai szótár így ír: „Vándorszó […], régi nyelvi turbant […] oszmán-török tülbend, tulbant […]. Végső forrása – akárcsak tulipán szavunknak – a perzsa dulbänd ’turbán’.”

A tulipán–tulipánt és turbán–turbant formai hasonlósága, úgy látszik, nem csupán a virág és a ruhadarab, hanem szóalakok szintjén is megmaradt. A tulipa–tulipan–tulipant(i) latin alakokat vizsgálva pedig érdemes elmélkedni azon is, hogy a magyar tulipánt (és turbánt) szavunk végén a -t vajon úgynevezett inetimologikus hang-e (a hangváltozásokkal nem megmagyarázható, a „semmiből jövő” hang, ami valamiért megjelenik egy-egy szóalakon), vagy az eredeti török-perzsa szóvégi -d (-t) őrződött meg, majd tűnt el később.

A folytatásban Busbecq és kísérete tovább halad Konstantinápoly felé.

Felhasznált források

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.

Ráth-Végh István: A tulipánőrület. In: A fáraó átka. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1977.

Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. (Főszerk.: Zaicz Gábor). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006.

Mike Dash: Tulipomania. The Story of the World’s Most Coveted Flower and the Extraordinary Passions it Aroused.

Dr. Rapaics Raymund: A magyarság virágai.