Tibetben több mint ezer éves hagyománya van a buddhista filozófiának, és ez alatt az idő alatt egy olyan részletes, precíz és speciális nyelv fejlődött ki, amelynek sok szavára és fogalmára egyszerűen nincs megfelelő kifejezés az európai nyelvekben. A nagy felfogásbeli különbségek miatt gyakran még a körülírás is problematikus. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy tibeti buddhista szöveg átültetésekor a fordítónak? Agócs Tamás tibeti fordító, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára beszél erről.

Egy tibeti zarándok imája Lhászában
(Forrás: Frederic J. Brown / MTI)

Einstein és a hexameter

Agócs Tamás egyebek mellett egy Longcsenpa-szövegen dolgozik jelenleg. Ennek az írásnak az angolra fordításában már korábban részt vett, és ez igen jó lehetőséget kínált számára az európai és a tibeti nyelvek közötti különbségek feltárására.

Longcsenpa egy 14. századi buddhista tanító volt, és az ő írásai képviselik a tibeti buddhizmus talán egyik legezoterikusabb ágát. A szöveg egyszerre misztikus és költői, ugyanakkor precíz – körülbelül úgy, mintha Einstein hexameterekben írta volna meg a relativitás elméletét. (Vagy talán Newton még jobb példa lenne, mert a szöveg egyben régies hangzású is.)

A tibeti buddhista filozófia alapvetően tudatfilolozófiával foglalkozik, azaz azzal a kérdéssel, hogy hogyan éljük meg a világot, milyen tudati folyamatokon keresztül alakul ki a világ- és énképünk, és hogyan lehet ezeket befolyásolni. Nem kívülről próbálja tehát manipulálni a világot, hanem belülről, a megtapasztaló személy felfogásán keresztül igyekszik megismerni azt. További nehézsége a szövegnek, hogy a buddhizmuson belül is egy nem-dualista nézetet képvisel, akárcsak a kínai daoizmus vagy a hindu advaita vedanta filozófia, és a non-dualizmus szöges ellentétben áll szinte az egész európai zsidó-keresztény kultúra felfogásával.

A dualizmus és a non-dualizmus ellentéte egy igen erős világnézeti ellentét alapja. A Sapir-Whorf-hipotézis szerint szisztematikus összefüggés van a nyelvek és a között, hogy beszélőik hogyan élik meg a világot, és hogyan viselkednek benne. A hipotézis jelenleg elfogadott értelmezése szerint a nyelv ugyan nem határozza meg a gondolkodást, de a gondolkodás sem tud teljesen független lenni a nyelvtől. Az igazság – mint oly sokszor –, valahol a kettő között van. A mai kutatások nem annyira igazolni vagy cáfolni próbálják ezt, hanem azt igyekeznek inkább megfejteni, pontosan hogyan is hat a nyelv a gondolkodásra. (A cikk témáján túlmutatna ezt a kérdést bővebben vizsgálni, de érdemes folyamatosan fejben tartani, hogy milyen gondolkodásbeli különbségek lehetnek a tibeti és az európai felfogás és nyelv között.)

Tantrikus homály

A régi tibeti buddhista szövegek klasszikus tibeti nyelven íródtak, ami a hétköznapi tibeti emberek számára nem sokkal érthetőbb, mint például a latin a mai olaszok számára. Ezeknek a szövegeknek az értelmezése tanulást és beavatást igényel. Nemcsak a filozófiai bonyolultságuk miatt – ahogy Kantot se olvassa vagy értelmezi könnyedén a legtöbb európai csak azért, mert vele egy  kultúrából származik – hanem azért is, mert a tantrikus szövegek eleve homályosan, kétértelmű módon vannak megfogalmazva. Így legalább kétszintű olvasatuk lehetséges; egy relatív és egy abszolút. Ez azért is van, mert a tibeti buddhizmus egy személyes átadásra épülő vallás-filozófia, amelyben nagyon nagy szerepe van a mester-tanítvány kapcsolatnak. A megfelelő értelmezési útmutatók nélkül egy teljesen más olvasatot kaphatunk. A fordítónak azonban mindenképpen választania kell, mert ezt a kettősséget nem igazán lehet következetesen visszaadni az európai nyelveken. A másik fontos ok, amiért a szerzők kétértelműen fogalmaztak, az, hogy ezáltal is igyekeztek kifejezni a relatív és az abszolút egységét. A „kettősség az egységben és az egység a kettősségben” gondolata kulcsfontosságú sok tibeti szövegben. Longcsenpa írása ugyan nem tipikusan tantrikus, de a fenti szempontok szerinti többértelműség megvan benne.

Tudat és tudatosság, látszat és üresség

A két leggyakoribb szó a tibeti buddhista szövegek lefordított változatában a tudat és a tudatosság. Nem csak azért, mert valóban ezekről szólnak a szövegek, hanem azért is, mert magyar megfelelő híján nagyon sok sajátos tibeti szót is csak ugyanígy lehet lefordítani. El lehet ugyan jelzőkkel látni őket, mint „felfogó tudat”, „osztatlan tudat” vagy „nem-kettős tudatosság”, de a szóismétlés megmarad, és az új szókapcsolatok definiálását még mindig nem kerültük ki.

A többi európai nyelv sincs azonban szerencsésebb helyzetben. Az angol nyelvben például két szó is létezik a tudatosságra – az awareness és a consciousness –, de ezek megkülönböztetéséhez már-már buddhista interpretációra van szükség. (Az awareness inkább azt jelenti, hogy valaki tudatában van a fizikai környezetének, míg a consciousness már inkább a tudatosság tudatosságát jelenti.) Hogy a kettő közül melyik a „magasabb” szint, az nem nyelvészeti, hanem filozófiai vita tárgya. Az egyikben erősebben jelentkezik az érzékelő alany szerepe, a másikban pedig kevésbé – de még az sem pontosan egyértelmű, hogy melyik melyik. A félreértések elkerülése végett nem marad más, mint az ismert, ám nem eléggé intuitív fogalmak újradefiniálása, és ez igaz  a magyar nyelvre való fordításnál is.

A többi alapfogalommal sem egyszerűbb a helyzet. A nangba szó látszatot jelent tibetiül, de egyben a látható világot is, mert bizonyos buddhista felfogás szerint minden csak látszat, illúzió. A a 'világ' szó a magyarban is kötődik etimológiailag a láthatósághoz, a világossághoz, viszont a fent leírt és tibeti nyelvben létező kapcsolat és annak implikációja már teljesen hiányzik. Hasonlóan: ugyan magyarul mindenki megérti az 'üresség' szót, valójában a kifejezésnek igen kevés önálló filozófiai vonzata van – hacsak nem egy negatív képzet, amikor a nihilizmussal kapcsoljuk össze. Pedig ez az egyik legfontosabb kifejezés a buddhizmusban. További kifejtésére természetesen itt nincs lehetőség, de talán máris közelebb kerülünk a valódi jelentéshez, ha egy telített ürességként képzelünk el.

Fordítás mint a kultúra-formálás lehetősége

A tibeti fogalmak és fordítási problémáik listáját szinte a végtelenségig lehetne továbbfolytatni. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a tőlünk filozófiailag oly távolálló tibeti buddhista szövegek és gondolkodás megértéséhez, valójában csak egyetlen dolgot lehet tehetünk: minél több hasonló szöveget kell magyarra fordítani.