A lengyel nyelvben sokat használt betű ugyanis nem létezik a litván ábécében. Ez, a többi írásmódbeli különbséggel együtt nagyon zavarja a litvániai lengyel kisebbség tagjait, akik szerint jogukban állna az útlevelükben és más dokumentumaikban az anyanyelvüknek megfelelően írni a nevüket.

Ez a nyelvészeti csatározás talán semmiségnek tűnhet, de az elmúlt hónapokban, más vitákkal is súlyosbítva, diplomáciai zavarokhoz vezetett. A vilniusi lengyel nagykövetet behívatták a litván külügyminisztériumba, és mindkét kormány éles hangvételű nyilatkozatokat tett. A kapcsolatok lehűlésének legutóbbi jeleként magas rangú lengyel tisztségviselők visszautasították a litvánok meghívását a függetlenségi mozgalmuk elleni véres szovjet támadás áldozatairól való csütörtöki megemlékezésre.

A litván kormányok az ország függetlensége, tehát 1991 óta ígérgetik a lakosság 6 százalékát kitevő 200 ezer fős lengyel kisebbségnek, hogy nagyobb szabadságot biztosítanak nekik anyanyelvük használatában.

Eddig azonban nem sok minden történt. A balti állam törvényei továbbra is előírják, hogy az útlevelekben és az utcanévtáblákon a litván ábécé szerint szerepeljenek a nevek és a feliratok. A litván betűkészletből azonban hiányzik a q, a w, az x, illetve megkülönböztető jeleket húznak bizonyos hangzók aljára.

Az elégedetlenség egyre nő az ország lengyelek lakta keleti részein, ahol egyes falvakban még az új évet is egy órával később köszöntik, mint Litvánia többi részén, csak hogy összhangban legyenek a lengyel időzónában ünneplőkkel.

Az egyik kis kelet-litvániai faluban Wilhelm Radzewicz, akit személyes okmányaiban Vilhelmas Radzevicnek hívnak, tiltakozásként litván és lengyel helyesírással írva is kifüggesztette házára az utcája nevét, ezzel ezer litas (400 dollár) büntetést kockáztatva. „Nap mint nap járom taximmal Vilnius utcáit, és több száz angol, német és más nyelvű feliratot látok. Akkor miért akadályozzák meg, hogy én az anyanyelvemen is kiírjam az utcám nevét? Ez nem igazságos" - panaszkodott Radzewicz.

Lengyelország határai évszázadokig a mostani határánál keletebbre húzódtak. Ám amikor a második világháborút követően újrarajzolták Európa térképét, rengeteg lengyel vált a Szovjetunió lakosává, majd 1991 után Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna és Lettország polgárai lettek.

A kommunista korszakot követően Lengyelország és Litvánia jó kapcsolatot ápolt egymással, és együtt indultak el a nyugati integráció útján. A viszony azonban megromlott, amikor egy lengyel vállalat, a PKN Orlen felvásárolt egy litván olajfinomítót. Az Orlen 2006 óta 3,4 milliárd dollárt fektetett be az üzembe, de sok mindennel, például tűz okozásával is megvádolták. A litvánok úgy gondolják, szomszédjuk megnövekedett érdeklődése a határ másik oldalán élő lengyelek iránt is csak a finomító körüli feszültségeknek köszönhető.