-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy fiatal holland kutató dolgozata szerint a Facebook a „tetszik” gombok segítségével bárki mozgását követheti, nem szükséges az illetőnek regisztrált tagnak lennie.
Arnold Roosendaal, a Tilburgi Egyetem doktorandusza tegnap tett közzé egy elemzést, melyben arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a Facebook által használt, más weboldalakba is beilleszthető „tetszik” (like) gomb használata azzal jár, hogy az elhelyezett sütik segítéségével a közösségi oldal működtetői követni tudják a felhasználók netes viselkedését, függetlenül attól, hogy regisztrált tagok-e az illetők, vagy nem.
A kutató három példát hoz arra, hogy a „like” gomb egy weboldalon miként gyűjtheti az adatokat. Az első esetben a felhasználó regisztrált tag a Facebookon, ekkor a más hasonló weboldalaknál már megszokott módon az illető számára generálnak egy egyedi, azonosító sütit, mely lehetővé teszi például, hogy bejelentkezéskor az oldal „felismerje” a felhasználót. De a süti nemcsak akkor működik, ha a felhasználó a Facebookra akar bejelentkezni, hanem akkor is, ha olyan oldalt látogat meg, ahol be van ágyazva a „tetszik” gomb. Ha rákattintanak, akkor természetes módon regisztrálják a választást, de a Facebook akkor is kap információkat, ha nem „lájkolnak”. Az igazán elgondolkodtató az, hogy a Facebook a „tetszik” gombok segítségével bárki mozgását követheti, nem szükséges az illetőnek regisztrált tagnak lennie.
Roosendaal dolgozatában semmi igazán meglepő nincs, inkább összefoglaló jellege miatt érdemes felhívni rá a figyelmet: a lájkoló gombok gomba módra szaporodnak, és ez azzal jár, hogy a Facebooknak nem kell a saját felületére csábítani a netezőket, hogy a sütiket elhelyezzék náluk, az egyre divatosabb és lassan kötelezővé váló beágyazás folytán minden webmester önként küldi el látogatói adatait a közösségi oldalnak. Az, hogy ezekkel az adatokkal (főként a nem regisztrált tagok adataival) mi történik, nem tudni, de ismerve a Facebook eddigi botrányait, elég valószínű lehet, hogy ezeket a statisztikákat akkor is felhasználják, ha egyébként ezt tagadják.