-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Van-e olyan népdalunk, melyet már az Urálban is énekeltünk? Olyan történetünk, melyet már ott is mesélgettünk? Eszünk-e olyan ételt, amilyet őseink már az Urálban is készítettek? A kérdések egyszerűnek tűnnek, ám a válaszok nem azok.
Viola nevű olvasónk a Facebookon kérdezi:
Nyelvünkön túl milyen kulturális jegyek, elemek maradtak fenn a magyarság körében, melyek bizonyosan, kétségkívül uráli/ finnugor/ ugor és nem másmilyen eredetűek? Van erre vonatkozó gyűjtés?
Ahhoz, hogy az erre a kérdésre adandó választ megértsük, mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogyan működik a nyelvi rekonstrukció, és hogyan tudunk uráli, finnugor, ugor stb. alapnyelvről beszélni, illetve hogyan szerezzük ismereteinket ezekről a régen beszélt nyelvekről (amelyek lényegében a ma beszélt nyelvek régebbi állapotai).
A nyelvek rokonsága általában úgy merül fel, hogy bizonyos szavaik hasonlítanak. Nem mindegy azonban, hogy milyen szavakról van szó: olyan szavaknak kell lenniük, melyek az úgynevezett alapszókincsbe tartoznak, azaz gyakran használatosak, olyan alapvető dolgokat jelölnek, mint például a testrészek (’fej’, ’szem’, ’kéz’), a bárhol megfigyelhető természeti jelenségek természeti jelenségek (’víz’, ’tűz’, ’felhő’), a leghétköznapibb cselekvések (’eszik’, ’iszik’, ’alszik’, ’megy’) – még jobb, ha nyelvtani szerepet betöltő elemekről, például névmásokról van szó (’én’, ’te’, ’ő’, ’ez’, ’az’, ’ki?’, ’mi?’) stb.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
E hasonló szavak különbségeiből kezdik el kirakni a nyelvészek a nagy mozaikot: felfedezik a szabályos megfeleléseket, és ezek alapján megállapítják az egymásra nem is hasonlító szavak közös eredetét, de azt is, hogy az egymásra hasonlító szavak nem mindig közös eredetűek. Eközben az alapszókincsbe tartozó szavakról is kiderülhet, hogy nem ősi eredetűek, és a nem az alapszókincsbe tartozó szavakról is kiderül, melyek közös eredetűek. A kutatás a kiterjed a nyelvtani elemekre is. Persze az is kiderülhet, hogy a rokonnak gyanított nyelvek mégsem rokonok. Ha a rokonság bizonyosnak látszik, megkísérlik rekonstruálni, milyen lehetett a régi, közös nyelvállapot, az úgynevezett alapnyelv. Az erről kialakított hipotézisek tovább módosíthatják a korábbi elképzeléseket. Összességében a folyamat igen bonyolult, a kutatás számtalanszor jut zsákutcába.
A nyelvésznek van egy fontos kapaszkodója, amivel meg tudja különböztetni, mi öröklődött a múltból, és mi az, ami a nyelvbe egy másik nyelvből került, vagy aminek a hasonlósága csak a véletlennek köszönhető. Ez a kapaszkodó pedig nem más, mint hogy a nyelvi változások nem véletlenszerűek, hanem bizonyos tipikus sémák szerint mennek végbe (különösen igaz ez a hangváltozásokra, melyeket nem befolyásol a jelentés). Nem véletlen, hogy térben és időben is egymástól távol eső nyelvekben hasonló változások szoktak végbemenni.
A kultúrtörténésznek azonban nincs ilyen kapaszkodója. Akárhogy is készítjük a rakott krumplit, abból, hogy a testvérünk hogyan készíti, nem deríthető ki, hogy az anyukánktól tanultuk-e a módját, egyikünk a másikunktól tanulta-e el, vagy éppen ugyanarról a weboldalról töltöttük-e le a receptet. Hiába halásznak vagy tartanak tehenet a finnek és az udmurtok is, a halászszerszámokból vagy a tehéntartási szokásokból nem fogjuk tudni rekonstruálni, hogy ezek már a közös nyelvet beszélő közösség korában megvoltak-e. Arról nem is beszélve, hogy bármi is volt jellemző erre az ősi közösségre, azt más népek átvehették, és semmi nem igazolja, hogy eredetileg éppen az uráliaktól indult ki.
(Forrás: Wikimedai Commons / Forest Wander / CC BY-SA 3.0)
Bizonyos támpontot jelenthet, hogy a rekonstruált alapnyelvben milyen szavak fordulnak elő. Ám attól, hogy van szó az aranyra, a vasra vagy a tölgyre és a búzára, még nem biztos, hogy ezeket az anyagokat az alapnyelv beszélői maguk is bányászták és feldolgozták, vagy hogy olyan területen éltek, ahol ezek a növények termettek. Könnyen lehet, hogy ezeket a kereskedelemnek köszönhetően ismerték – biztosat erről aligha tudhatunk. Persze ilyenkor jöhetnének az interdiszciplináris kutatások, és összevethetnénk a nyelvészet adatait a régészetével – ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a leleteket nyelvhez tudjuk kötni, azaz ha írásos emlékek is előkerülnek. Ezek híján az is kérdéses, hogy sikeresen kapcsoltuk-e össze a nyelvet a régészeti kultúrával (arról nem is szólva, hogy egy kultúrában is lehet több nyelv, és több, különböző tárgyi kultúrájú csoport is beszélhet azonos nyelvet).
Marad tehát az, amit a nyelv mond. Ennek alapján sejthetjük, hogy az uráliak ismerték a tüzet, tudtak főzni, ruháikat varrták, valamiféle építményekben (melyeket ma talán kunyhóknak neveznénk) laktak, vagy hogy voltak kutyáik. A nyelvi adatok arra utalnak, hogy a magyarok ősei a lóval csak az ugor korban ismerkedtek meg (de legalábbis ekkortól játszott fontos szerepet az életükben). Ennél konkrétabb dolgokat azonban nem igazán tudunk mondani. Olyan válaszra, hogy ezt vagy azt a dalunkat, mesénket, hímzésmintánkat vagy ételünket az Urálból hoztuk, senki ne számítson.