Kissé elkésett jegyzet (most bukkantam e cikkre).

Sajnovics János nyelvtudományi kutatása - ellentétben a cikk végének állításával - eléggé könnyen megismerhető. Már a forrásként idézett Sajnovics-Hell útinaplóból és levelezésből kiderül, hogyan látott hozzá, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. De az egész kutatás menetét elolvashatjuk a Demonstratio. Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse 1994-ben magyar fordításban is megjelent munkájából. Sajnovics és Hell nyelvtudományi-néptrajzi munkáját magam is megpróbáltam röviden (kissé a korábbiaktól eltérő irányzattal) felvázolni )Bartha L.: Sajnovics János, Hell Miksa és a "magyar őstörténet" c. cikkemben, a Nyelvtudományi 1983/2. sz.). valamint a Hadobás Sándor által összeállított Hell Miksa és Sajnovics János biobibliográfia bevezető tanulmányában (Rudabánya, 2008. Elérhető interneten a MEK-en). Eléggé részletes Csupor Tibor: Csillag és ősi szó, Bp. 1977. ismeretterjesztő könyve.

A lényeg az, hogy az egész kutatást Hell Miksa kezdeményezte, aki már korábban is foglalkozott a magyar történelemmel. Magának az "összehasonlító módszernek" alapgondolata is tőle származik, de azt Sajnovics dolgozta ki, valósította meg is tette közzé. Munkája csak egy részlete lett volna az általuk elképzelt "magyar őstörténetnek", amely voltaképpen sok vonásában Pray György elképzelésén alapul.

Az érdekesség az, hogy Sajnovics János voltaképpen csak lapfföldi utazásuk második felében kezdett foglalkozni ezzel a tanulmánnyal. Munkáját nagyon megnehezítette, hogy nem tudott sem dánul, sem norvégül, és hármas áttételben tudta csak a szavakat egybevetni (lapp-dán és dán-latin szótárral). Nagy segítségére voltak azonban a lappok között élő protestáns lelkészek.

Sajnovics későbbi munkásságát nem csak az elutasító hazai fogadtatás okozta, hanem az is, hogy várakozása és tudása ellenére nem lett az 1777-1780 közt a budai Vár-palotán felépített csillagvizsgáló igazgatója, nem lett "Királyi csillagász" (megérdemelte volna!), és ez teljes kiábrándulását, elzárózását okozta. (Egyébként a hazai fogadtatás sem volt olyan egyértelműen elutasító: a nagyszombati, majd budai tanárok pl. egyhangúan elismerték érdemeit, Mária Terézia pedig személyesen is biztatta további munkálkodásra.).

Ami az előző hozzászólást illeti: kicsit csacskának ítélem a kifogást, hogy miért nevezzük Keresztélynek a dán Christianokat. Hagyomány az uralkodók és pápák nevének magyar írása. Ha a porosz Wilhelm-eket Vilmosnak, és az angol Georgokat, Henry-ket Györgynek, Henriknek nevezzük, miért kellene éppen a dánoknál kivételt tennünk? - Bartja Lajos

"VII. Keresztély dán király" — tudom, a történelemtudománynak külön hagyományai vannak, meg tudom, hogy a 19.sz.-ban dívott itthon is a Keresztély, todom, hogy ez a "hivatalos, helyes" forma, de ezt meg kell jegyeznem: a Christian királyok keresztélyezése Krisztián helyett mindig is röhejesnek tűnt :-)

"Sajnálatos módon azonban ezekben [naplójában] szó sem esik Sajnovics munkájáról." — Erről nem tudtam. Azért ez szerfelett ... meglepő...