Január végén került a Karjalai Köztársaság elé az a javaslat, mely a nyelvhasználatról szóló törvény néhány ponton való megváltoztatására vonatkozott. Eszerint lehetségessé vált volna a karjalai, a vepsze és a finn nyelv rendszeres használata az állami és önkormányzati hivatalokban: a hivatalos dokumentumokat, űrlapokat a nemzetiségi nyelveken is ki lehetett volna állítani, a pecséteket is el lehetett volna látni az orosz mellett a helyi nyelven írt feliratokkal.

A törvényjavaslat kapcsán heves vita tört ki. Többen azt kifogásolták, hogy a törvény nyers, kidolgozatlan, pontosításra szorul. Volt, aki amellett érvelt, hogy minden dokumentumot kizárólag oroszul szabad kiállítani, ellenkező esetben ugyanis minden hivatalban alkalmazni kellene vepszéül és karjalaiul tudó hivatalnokokat is. Felmerült az is, hogy a köztársaságban élő negyvenezer karjalai nemzetiségűnek alig a fele tud valamilyen szinten karjalaiul, a vepszének pedig még kevesebb beszélője van. Azt ugyan elismerték, hogy a karjalainak és a vepszének kell bizonyos nyelvi jogokat biztosítani, de a finn nyelvet ezek nem ileltik meg, mivel Karjalában nem őshonos. (Ugyanakkor korábban, a húszastól az ötvenes évekig a finn nyelv volt hivatalos az orosz mellett Karéliában – a közigazgatási egységet ugyanis eleve azzal a céllal hozták létre, hogy később egyesítsék Finnországgal, természetesen a Szovjetunión belül).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A törvényjavaslat támogatói azzal érveltek, hogy a köztársaság éppen a helyi nemzetiségeknek köszönheti státuszát, az lenne tehát a minimum, hogy a képviselőik a saját anyanyelvükön láthassák legalább a hirdetményeket. Egy vepsze származású képviselőnő kifejezte értetlenségét, miért tagadják meg tőle azt a jogot, hogy a saját anyanyelvén olvashasson hivatalos dokumentumokat. Hivatkozott a vepsze nép ősiségére, illetve arra, hogy a 17.–18. században a vepszék híres kőművesek voltak, Szentpétervár jelentős részét is ők építették fel. Utalt arra, hogy a vepszék évszázadok óta együtt élnek az oroszokkal, semmiféle nacionalista fenyegetést nem jelentenek. Sérelmezte azt is, hogy bár a köztársaság himnusza minden ülés kezdetén elhangzik, a képviselők többsége nemhogy karjalaiul, de még oroszul sem tudja a szöveget – annyi patriotizmus sincs bennük, hogy ezt megtanulják.

Az ülés rendkívüli módon elhúzódott, s habár még tizenkét hozzászóló jelentkezett, szavazásra bocsátották a kérdést – még a civil szervezetek képviselőit sem engedték szóhoz jutni. A parlament a módosító javaslatot 17:22 arányban elutasította.

Forrás

Карельскому и вепскому языкам отказали в государственности