Jó, a mindössze párszáz éves rómaiak minden őket megelőző nagykultúrát (pl. a seggük alatt az etruszkot) lenulláztak. Kiirtottak, a vadállatok elé vetettek több tizezer JÉZUST, mert az én szememben minden kivégzett keresztény is egyenként egy-egy J. volt. S a hullahegyeken kicsirázott a nagy keresztény egyház.

Aztán jött a csuromharcos német-római birodalom, meg a pápaság, akik már tudatosan csapták be a világot. Az ókori iratok - úgy tudjuk - ma is a pápaság kazamátáiban vannak bezárva. (Persze, amiket nem semmisítettek meg azonnal.)

********

Azért 1000 évvel később már nem kellene bedőlni, legalább a magyarságnak (de a szlávoknak, görögöknek, törököknek sem) és tovább tekerni a b.szom nagy hazudozás dömpereit.

*********

Hogy hiheti el akár egy épeszű bobomajom is, hogy a sumérek előtt nem voltak óriáskultúrák, he?

Ugarit (7000 év), városállamok, öntözéses nagyhatalmak, könyvtárnyi iratok, kereskedelem, irodalom, 60-as és 10-es számrendszer, PI-szám, mérnökök, nagy piramisok EGYSZER CSAK LETTEK A SEMMIBŐL?

NEM kellett, hogy legyen mindezeknek előzménye már akár több tizezer éve?

Előttük (az utolsó Özönvíz előtt) nem kellett hogy legyenek már 30-50 ezer éve is magaskultúrák?

********

ROVÁSÍRÁSSAL VAN TELE EURÓPA. (De valszeg India is.) Van rovás Spanyolország, Franciaország, Észak-Európa (rúnairás), a Kárpát-medencében, a földközi-tengeri szigeteken.

Hol nincs? És MIND hasonló.

Az újlatin nyelvűek össz-vissz 800-1000 éve mindenhol rátelepedtek az őslakosságra és összezagyváltak, majd bekebeleztek nyelveket-kultúrákat, szakramentumot.

S a mai nyelvészet hülyére vesz mindenkit a mongoliai rovásoszlopokkal, meg a török rovásirással, hogy az lehetett a primkó pusztai népek késői rovásirásának a kezdete. Persze, csa az Özönvíz utáni Mezopotámia, Egyiptom, meg a rómaiak után, mi?

Mikor a sokszáz nyugat-európai 30 ezer éves barlangrajzokon már irás van. Meg nagy számok, pont-vesszős számok is vannak az állatok fejénél, satöbbi.

Meddig lehet még hülyére venni Európát, nem-tisztelt indoeurópai szolganyelvészet? Meddig?

Javitás: ugariti /föniciai /óhéber / ETRUSZK rovásirás

nem szanszkrit. Amig a billentyűzettel vacakoltam...

Az F és H prablem – a spanyolban. Öhö. Nem baszk, nem azok az ősibb nyelvek, amikre rá tetszettek telepedni, párszáz éves újlatinok, nem is hagyománytisztelet, hanem:

1. A kárpát-medencei / ugariti / föniciai / óhéber / szanszkrit rovásirás (egyelőre nem találom a hosszú i-t) JELEI és azok HANGértékei az utolsó, az Özönviz menekültjei által a Földközi felé hurcolva MÁSODSZOR is összekeveredtek. Tehát a nyelvészetnek, a irástörténész szigetecskék és magánzók részeges anyázása helyett irástörténettel is kéne foglalkoznia.

2. Tipp: shardanák és shekelesek – Szicilia, Korzika. (S leforditom héberből: szoredek = túlélők és sakulok = kifosztottak, elárvult menekülők.

3. Tehát: az F hang a huncut életbe sem lehetett lágy H. Felkutatod a rovásjeleket, hogy hol és mikor nevezték az azonos jeleket más-más hangnak – és meglesz. Én nem tudom! Nem vagyok irástörténész, és ez egyelőre nem is érdekel. Csak odamutatok, ahol a megoldást keresni lehet.

@Krizsa: A H betűt az újlatin nyelvek csak hagyományból őrzik, mert a latinban is volt, de önmagában semmilyen hangot nem jelöl. Kivétel a román, de a románban is csak nem latin eredetű jövevényszavakban szerepel, ahol rendes [h]-nak ejtik.

"Az /f/ ejtésváltozat-ot nem értem..."

A spanyolban a latin F ejtése mindig is ingadozott: [f] ~ [φ] ~ [h]. Aztán bizonyos szavakban eltűnt: pl. facere > hacer [aszer], másokban megmaradt: festa > fiesta. Ennek okáról mindig is éles viták folytak a nyelvészek között, a hagyományos elmélet szerint valamely nem indoeurópai (baszkféle) nyelv hatása, de ma már ezt kezdik vitatni. Egy alternatív magyarázat szerint egyszerűen a latin F-et sem [f]-nek ejtették, hanem létezett egy [φ] területi variánsa.

Erről van is egy szép cikk a Wikipédiában El Mexicano tollából: hu.wikipedia.org/wiki/F-h_hangv%C3%A1ltoz%C3%A1s_a_spanyol_nyelvben

@Varmer: az F használatában van különbség a ciriill és orosz abc-k sorozat-kiadásai között? Nincs. Mert arról volt szó.

S egyáltalán volt-e irásuk ezeknek a kis nyelveknek - legalább annyi ideje, mint a finnek: 400 éve? Az se sok... a magyarhoz képest.

Ami nem vesztett el semmiféle hangot.

Magnó volt? Más nyelvű irásokban esetleg fennmaradtak nevek, helységnevek, stb., netán mondatok is

az egyes nem-finn, nem-magyar nyelvekből? Ez utóbbi - talán. S ha igen, melyik kisnyelvben volt, s melyikben nem: F, B, C, G, Z hang?

@Krizsa:

Az oroszországi finnugor nyelveket cirill és nem orosz ábécével írják. Van különbség!

Olaszul és spanyolul nem tudok, még egy kicsit sem, tehát megnéztem az ABC-t a wikiben. Jó, ezek szerint csak az irásban van, a kiejtésben nincs - s az irás itt nem számit.

De nagyon jó, hogy szóbakerült a lágy H hang kérdése - mert ez a H a magyar szavak elejéről is, gyanitom, hogy lekopott. (A héber ha / he = a, az:-). A lágy H azonban nem valódi mássalhangzó.

Az /f/ ejtésváltozat-ot nem értem...

A V hang kétféle eredetű: az O/U/V triász és a B/V változó hang V-je. A latinban tömegesen van V.

A finnugor alapnyelv realitását is tagadom, fikciónak tartom.

A NEM-FINN, de finnugornak nevezett egyéb nyelvekben elvileg már minden olyan mássalhangzó meglehet, ami a finnben nincs. Habár az F és B-nek egyszer utánanéztem: az északi "finnugor" nyelvekben szintén nincs.

S a nem északiakban? Jó vicc... egyrészt már megkaphatták "délről". Másrészt meg orosz abécét használnak:-).

Arra, hogy a finnben valaha is volt B, C, F, G, Z hang - semmiféle bizonyitékot nem tud adni a nyelvészet. S ha nem, ekkora különbséggel, még TIZEZER éven belüll sem lehet rokonnyelv a magyarral. Annál is régebbről, valamikorról mégis lehet? Persze, hiszen a finn is gyöknyelv.

@Krizsa: "a MAI olasz és 15. sz.-i spanyol - megvan minden "törzs" (értsd: alapkiejtésű) mássalhangzó: B, C, D, F, G, H, J, K(Q), L, M, N, P, R, S, Sz, T, V, Z."

Az olaszban soha nem volt [h] mássalhangzó, mivel ez már a klasszikus latinban eltűnt. A spanyolban is csak az /f/ ejtésváltozata volt bizonyos szavakban, később az is eltűnt. [v] hang pedig szintén soha nem volt a spanyolban, ahogy ma sincs (és a latinban sem volt) -- hacsak nem a [β]-re gondolsz.

"Tessék bebizonyitani, hogy valaha is volt a finnben akár egy is a B, C, G, Z-ből. És az Sz -et, mindketten tudjuk, hogy miért, el is lehet hagyni a bizonyitásból."

Tudtommal a finnugor/uráli alapnyelvekben volt pl. [β] és [γ] hang is, amelyek majdnem ugyanolyanok, mint a [b] és a [g], csak réshangok.

@Földönkívüli:

Utánanéztem: mindkét nyelvben, a MAI olasz és 15. sz.-i spanyol - megvan minden "törzs" (értsd: alapkiejtésű) mássalhangzó: B, C, D, F, G, H, J, K(Q), L, M, N, P, R, S, Sz, T, V, Z.

Az összetett mássalhangzók pedig nem érdeklik a gyöknyelvészt, mert azokat, a gyökök beazonositásának céljából úgyis szétbontja. Másféle nyelvészet, mások a szabályai... ilyen az élet.

Szóval a finnből a magyarhoz képest hiányzik a B, C, G, F, Sz, Z, de a magyar Ny(Ni/j), Gy(Di/j), Ly(Li/j), Cs(TS), Ty(Ti/j) a gyöknyelvészetben nem számit hiányzónak.

Tessék bebizonyitani, hogy valaha is volt a finnben akár egy is a B, C, G, Z-ből. És az Sz -et, mindketten tudjuk, hogy miért, el is lehet hagyni a bizonyitásból.

Az új gépemmel egyelőre még nehezebb magyarul irni, ettől vannak a hibák a szövegben. Miért? Mert megint máshogyan keveredtek el a bötvek a billentyűzeten (hiába vagyok magyar "módban"). És akkor folyton javitgatom az egészet. Majd...

Mi a bizonyiték arra, hogy egy mássalhangzó bármely nyelvből el is tűnhet? Bizonyitékról beszéle, nem arról, hogy "úgy gondoljuk".

Mert arra, hogy milyen egymásutánban jelentek meg a mássalhangzók az emberi beszédben nagyon sok, számitógéppel ellenőrizhető bizonyiték van:

1. ha csak "modernebb" (értsd: a mezőgazd. városiasodás megjelenése utáni szavakban szerepelnek, vagyis elsősorban ilyen értelmeket hordoznak, akkor fiatalabbak,

2. ha pl. a G-t, Z-t tartalmazó szavak mennyisége a nyelvben nagyon kevesebb, mint az ősibb hangoké (H, K, T), s ezzel egyidőben az 1. pont is fennáll, még biztosabb, hogy ezek a fiatalabb hangok,

3. ha a tőszavakban jellemzően ritkábbak, mint a ragokban-képzőkben, ez további érv,

4. ha behatárolható a geológiai körzet, ahol leginkább elterjedtek, és ahonnan fokozatosan terjednek, akkor a megjelenésük HELYE is valószinűsithető,

5. ha a gyöknyelvek alapszavainak első szótagjában jellemzően ritkábbak, mint a második szótagban, akkor fiatalabbak,

6. ha egy gyöknyelvekben egyes mássalhangzó vázak (ez a gyök) egyáltalán nem léteznek, akkor legalább az egyik mássalhangzó fiatalabb a másiknál (pl. az RL-ből a pergő, vagyis nehezen kiejthető R hang fiatalabb) ... stb.

Szóval ilyesmivel foglalkozik a gyöknyelvészet - nálam és eddig 1084 oldalon.

"A finn is gyöknyelv, de még milyen! S a mássalhangzó hiányai mutatják meg, hogy mennyire ősi."

És ez miért bizonyíték arra, hogy mennyire ősi? A polinéz nyelvekben (pl. hawaii) összesen 6-10 mássalhangzó van, és nem azért, mert annyira ősiek lennének, hanem ellenkezőleg: nagyon sok hang eltűnt. A hangváltozás két irányba is történhet: vagy bonyolultabba hangrendszere lesz egy nyelvnek az ősénél, vagy egyszerűbb, egyik sem bizonyít semmit.

Az olasznak, franciának, portugálnak, románnak bonyolultabb a hangrendszere, mint a spanyolnak, akkor a spanyol ősibb lenne ezeknél? A fenéket: a 15. századig a spanyol mássalhangzórendszer megegyezett a mai olaszéval...

A finnugor "eredményeket" azért érdemes lesz elrakni. Mert ez lesz a legközelebbi rokona az ősi európai szubsztrátumnyelvnek. A finn is gyöknyelv, de még milyen! S a mássalhangzó hiányai mutatják meg, hogy mennyire ősi. Tehát nem azt bizonyitottátok be, nyelvészek, hogy mi van legközelebb a magyar gyöknyelvhez, hanem azt, hogy mi van legtávolabb.

De a vezetői dilettantizmus... valóban nagy kerékkötő.

Ja kérem,a vezetői dilettantizmus ökörségeket szül...