Észtország területének csaknem felét (49,8%-ot) erdő borítja. Az ősfenyvesek pedig jó búvóhelyül szolgálnak számos olyan fajnak, amelyek Magyarországon már kihaltak (pl. farkas). Azonban a medve mint nagyvad számára nem mindegy, mennyire összefüggőek az adott erdős területek, és hogy mennyire tud az emberektől távol, zavartalanul élni. Ezért elsőre talán nem is gondolnánk, mennyi medve is elfér ezen a negyed magyarországnyi területen. A pontos példányszám megállapítása még a mai technikai fejlettség ellenére sem könnyű, léteznek követéses módszerek (pl. a csapa megfigyelése), illetve figyelembe szokták venni a  vadásztársaságok becslésen alapuló jelentéseit is. Ezért érthető az, hogy eltérő számokat találunk a különböző forrásokban. Tudományos kutatásokban 200 és 600 között mozgó számok szerepelnek, a Wikipédia megfelelő szócikke szerint 2009-ben körülbelül 700 állat volt megtalálható Észtországban, ezek közül 140 példányra becsülik a kifejlett nőstények számát.

Kedves nedves medve
(Forrás: Wikimedia commons / Malene Thyssen)

A mézevők száma évről évre emelkedik az Észt Köztársaságban, részben a Környezetvédelmi Minisztérium rendelkezéseinek köszönhetően. Ugyanakkor vadászni is lehet ezekre a bundás mindenevőkre, amelyet nem is annyira az magyaráz, hogy az észtek így szeretnék szabályozni a mackóállomány nagyságát, sokkal inkább az, hogy ezáltal fent lehet tartani a medvék emberek iránti félelmét, és csökken annak a veszélye, hogy a mézevő kolléga kellemetlenségeket okozzon a tanyákon vagy rátámadjon óvatlan erdőjárókra.

„Egzotikus szafarik”, avagy mit csinál a bundás a sötétben?

Ennek tudatában bátran vállalkozhatunk egy medveszafarira, amelyet többek között Alutaguse környékén rendeznek meg az érdeklődők számára, általában márciustól június végéig. Az amúgy is festői szépségű, ritkásan lakott vidék a mackók egyik paradicsoma, Észtországon belül itt fordul elő a legtöbb példány.

A szafarik nemcsak a medvék bámulását teszik lehetővé, a szervezők összetett programot kínálnak a résztvevőknek, amelyben szerepelnek előadások az állatok viselkedéséről, életciklusairól, szokásairól, valamint gyakorlati foglalkozás keretében a szafarira befizetők megtekinthetik a mackók életterét, a lehántott kérgű fákat, az ürüléktípusokat és a csapákat, amelyen a brummogók nap mint nap végigcammognak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az előadások során a helyi, alutagusei medvekultúrával is megismerkedhetnek a szafaricsapat tagjai, ugyanis a szervezők mesélnek azokból a történetekből, amelyet a helyi közösség alkotott az évszázadok során.

Maga a megfigyelés rész sötétedéskor kezdődik, ekkor bújnak be a „bearspotterek” abba a medveleső kunyhóba, amelyből biztonságos távolból tudják megfigyelni a környéken élő medvéket. A szervezők olyan speciális sátrakban biztosítanak szállást és kényelmes megfigyelőpontot, amelyek hangszigeteltek, és amelyből az emberek szagát egy speciális szellőztetőrendszerrel vezetik ki, hogy a medvék ne neszeljék vagy orrontsák meg a kíváncsiskodókat.

A sötétedés persze nem olyan mértékű, mint a magyarországi nyári estéken, Észtországban is fehérek az éjszakák, amely lehetővé teszi a brumikémlelést. Az interneten külön weboldalon gyűlnek azok a képek és videófelvételek, amelyeken kisebb-nagyobb mértékben látható valami sötét folt, és amelyről a készítője állítja, hogy exkluzív felvétel egy medvéről.

Valamennyien a medve bundájából bújtunk elő...

Ahogy ez számos északi nép esetében igaz (gondoljunk akár csak az obi-ugorokra), az észtek életében is évszázadok óta fontos szerepet tölt be a medve. Számtalan észt elnevezése létezik az állatnak. Az irodalmi nyelvben a karu szót használják, amely a finn karhu szóval egyeztethető. Egy másik név, amellyel az észtek a mackókat illetik, az archaikus ott, amely személynévként is továbbél (bár más vélemények szerint ez a név a német Otto névből ered), valamint megtalálható Észtország egyik kedvelt síközpontjának elnevezésében: Otepää, amely medvefejet jelent. A régió zászlajának és címerének megalkotói is támaszkodtak erre az etimológiára, és egy barátságos sárga medvefejet illesztettek a középpontba.

Az észtek zászlósmedvéje
(Forrás: Wikimedia commons)

Az ott mellett számos tabunév is él az észt nyelvben, az egyik legelterjedtebb a mesikäpp ‘mézmancs’, amely egy kedvelt nápolyis csokoládéfajta neve is lett, és amelyet a múlt század közepétől gyárt a legnagyobb észt csokoládégyár.

A gyereknyelvben ‘mackó, játékmackó’ értelemben pedig a mõmm kifejezés használatos, számos gyermekkönyvben így nevezik a medveszabású szereplőt.

Az észt kultúrában, különösen a 20. század második felében születettek számára a medve mint szimbólum többféle jelentéssel ruházódott fel. Ahogy egyik cikkében Jaak Urmet írja, az orosz (illetve szovjet) medve mint a túlerő szimbóluma mellett a gyerekek számára a Micimackó (természetesen a szovjet változatban), illetve a Karuaabits, vagyis Mackóábécé (amelynek jelentősége a mi Gőgös Gúnár Gedeonunkéhoz vagy az Ablak–Zsiráfhoz hasonlítható) juthatott eszébe a medvével kapcsolatban. A szovjet rendszer által tudatosan és gyakran is alkalmazott medveszimbólum (gondoljunk akár csak a moszkvai olimpia kabalafigurájára) beivódott az észtek tudatába is. Mindamellett a játékos olvasókönyv mégis a mackók szerethetőbb oldalát emelte ki. A Mackóábécéből később televíziós változat is készült, célja az volt, hogy a gyerekeket játékos keretek közt, dallal-mesével ismertesse meg az ábécé betűivel. (A könyv 1971-ben jelent meg, a tévés változat 1973 és 1976 között volt műsoron, majd 1998–1999-ben új történetekkel bővítve színpadra vitték a brummogós ábécét.) Sajnos a tévésorozatból nem lehet részletet megtekinteni, a színdarabból is csak egy rövidke, ámde tanulságos jelenetet, amelyben a családfő, Mackópapa kávédarálás közben vidám dallal igyekszik a monoton munkát izgalmasabbá tenni. (A kávé áldásos hatásait sorolja benne többek között.)

És ha az észtekről van szó, természetesen nem lehet olyan téma, amelyhez valamilyen kultikus dal ne kapcsolódna. Az 1975-ben alapított legendás Apelsin együttes Karulaul (Medveének) című számát a nyolcvanas években felnőttek mindannyian jól ismerik. Ebben a humppa-stílusú dalban az emberek és a medvék közti feltétlen barátságról és szeretetről van szó. Vagy mégsem?

Apelsin: Karulaul Karu elab loomaaias Matsakas ja muidu maias Ja nii kõmbib ta aina Kõmpa kõmpa. Metsas karu pole näha Metsas on tal külm ja paha Ja nii müttab ta aina Müta müta. Loomaaeda tahan ma Karu kaissu tuduma Kahekesi sööks Seal kommi päevad ööd Tule tule tule tule Tule tule tule tule sa Nüüd loomaaeda ühes minuga Egas keegi karda karu Karul mitme mehe aru Jõudu jaksu ülearu Ah hahaa. Karu silmad on kui sulakuld Sealt lõõskab inimarmastuse tuld Peab mõni koera ja mõni mees kassi Mõni peab ahvi kes elab tal sahvris Mina ainult karu armastan Ah hahaa Mõmm! Tule tule tule tule Tule tule tule tule sa Mu unedesse karukene hea Unes karu ilmuski Loomaaiapiletit Minult ta ei nõudnudki Ah hahaa Ai - ai - jaa Peab mõni koera ja mõni mees kassi Mõni peab ahvi kes elab tal sahvris Mina ainult karu armastan

Apelsin: Medveének A medve az állatkertben él, esetlen és amúgy haspók, és így cammog mindig: camm-camm. Az edőben nem látni macit. Ott fázna és rossz lenne neki. És így trappol mindig, trapp trapp. Az állatkertbe akarok menni, a kis brumi mancsaiban szundítani. Kettesben csokit majszolnánk éjjel-nappal. Gyere gyere gyere gyere Gyere gyere gyere gyere csak velem az állatkertbe! Hisz’ a macitól senki se fél. A medvének tengernyi esze van, Ereje is hihetlenül sok. hahaha A mackó szemei mint a folyékony arany. Izzik benne az emberek iránti szeretet. Van aki kutyát tart, egy-két férfi meg macskát. Van aki meg majmot a spájzban Én csak a mackót szeretem. hahaha Brumi! Gyere gyere gyere gyere Gyere gyere gyere gyere csak Az álmaimba édes macikám! Meg is jelent a mackó álmaimban. Nem is kérte tőlem az állatkerti belépőt. hahaha jajajajajaj Van aki kutyát tart, egy-két férfi meg macskát. Van aki meg majmot a spájzban Én csak a mackót szeretem.