Vajon sikerül-e első látásra megkülönböztetni egy gyalualakú dobozt egy repülőgép-alakú doboztól? És milyen lehet egy régi kézirat, ha világít? Vagy lehet, hogy nem mindig az a jó fordítás, ami elsőre beugrik?
Méltó-e egy bank arra, hogy a megnyitását ünnepeljék? És ha igen, akkor ezt vajon mi a tücsökért kell emlegetni egy könyvben, aminek semmi köze a bankokhoz? És különben is, megye-e Hampstead?
A boltokban megjelentek az első csokimikulások meg szaloncukrok, sőt tegnap már ipari mennyiségű karácsonyfatalpat is láttam. Itt van hát az ideje, hogy mi is elkezdjük karácsonyi édességekre csorgatni a nyálunkat.
Ki tudja, mi vár ránk egy idegen bolygón. Lehet, hogy öngyilkos merénylők, de az is lehet, hogy egész terroristakommandók. Sőt az sincs kizárva, hogy csak ijedős emberek dolgoznak a NASA-nál.
Ha valaki szeretné, hogy benne legyen a tévében, nincs más dolga, elég McCoyra változtatni a nevét, aztán kezdődhet az izgatott várakozás. Előbb-utóbb biztosan felemlegetik itt vagy ott.
A sejtek ravasz dolgok, az igazán komoly gond velük az, hogy a fordító nem feltétlen ért hozzájuk, a ravasz tévénézők között pedig akad olyan, aki igen. Hiába, a régi iskolában sok mindent megtanultak!
Felmerül a kérdés, hogy mit szokás csinálni általában egy naplóval, aztán meg az is, hogyan lehet kifinomultan lehülyézni valakit. Két kurta véleményes félrefordítás egy posztban.
Mit tesz a fordító, ha találkozik a filmben egy olyan névvel, amelyik nem tartozik egyik szereplőhöz sem? Hát kapásból odaírja! Az szinte mindegy, hogy a szóban forgó név ezúttal nem is név volt.
Az angol cikk magyarítója talán alkoholos befolyásoltság alatt dolgozott, ezt már soha nem fogjuk megtudni. Azért nem tartanám kizártnak, hogy színjózanul nem értette, mit is ír a Daily Mail valójában.
Az intelligencia csuda jó dolog, csak sajnos időnként mégsem intelligencia. Ráadásként az is kiderül, hogy nem feltétlen tartja magát sokra valaki, akiről elsőre azt gondolnánk, illetve, hogy a poén csak akkor poén, ha a fordító is érti.
Egy jó szamaritánus idegeneket forgat az út szélén. Esetleg mégsem. Van, hogy a szótár se segít, de némi kutatómunka azért általában eredményre vezet, ha strapáljuk magunkat. De az azért mégsem nyerő, ha otthon találjuk a lányt, aki nincs is otthon.
Az úgy van, hogy ha egy csövön keresztül lehet köpni valamit, akkor nyilvánvalóan szívni is lehet, tehát köpőcső vagy szívószál, az oly mindegy. Olyan illékony dolgok ezek úgyis.
Egy ellenszer vagy hat, vagy nem, szinte mindegy. A félrefordítások ellenszere például elég gyakran nem hat, mint azt Feketelista-sorozatunk második darabja ékesen bizonyítja.
Félrefordítás 1 Leiter Jakabnak! Találtunk még egy termékeny sorozatot! Hogy mást ne mondjak, nem tudják benne megkülönböztetni a kamiont a vegyi szennyeződéstől!
Jó kis magyar szavak sorakoznak egymás után, némelyik egyáltalán nem stimmel, némelyik többé-kevésbé stimmel, némelyikről meg igazából nem is tudjuk, hogy stimmel-e, de olyan ritkán találkozunk velük, hogy jól esik felidézni őket.
Van itt minden, szó szerint fordított testrész, névnek nézett nem név, plusz egy kissé különösen variált magyar szólás is. Csupa klasszikus egy 3in1 posztban.
Jó, tényleg semmi értelme, de hát ha egyszer bele van írva az a tücsökrúgta kertészkedés, akkor bele van írva, magyarul is muszáj annak lennie, nem? Avagy fordításnak minősül-e egy vidám idézőjel?
Van, amikor egy fordítás elméletben kifogástalan, gyakorlatban mégis itt a helye, legalább a véleményes hétvégén. Avagy elvárhatja-e a magyarra fordított szakács a gyerekektől, hogy a zöldségek kevéssé közkeletű nevét is ismerjék.
Valamit vezet ez a titokzatos illető, akit a rajzfilmben emlegetnek. No de mit? C-vel kezdődik a szó. Hm, hát a choir is c-vel kezdődik. Már tudom is! Kórust vezet!
Vannak mindenféle állatok, és vannak mindenféle alkatrészeik. Ezeket összepárosítani a hentesügyekben járatlan fordítónak sokszor nem egyszerű feladat. Néha utólag sem könnyű eldönteni, sikerült-e vagy nem.
Megint a klasszikus trükk: ha egy szónak ismerjük egy jelentését, akkor oda is jól odaerőltetjük, ahová a második vagy a tizenhetedik jelentés kellene. Aztán ha nem stimmel, hát nem stimmel.
Ha egy film egyszer már elég nevezetes lett magyarul is, akkor azért elég könnyen fellelhető a címe. Ha egy klasszikus regénysorozat elég nevezetes lett magyarul is, akkor azért elég könnyen fellelhető a szereplők neve. Csak hát utána kellene nézni.
Elméletben persze egyáltalán nincs kizárva, hogy a hatvanas években gyártottak harang alakú gombokat. A gyakorlatban azonban egy sokkal életszerűbb fordítást is tudunk javasolni. És akkor ott vannak még a fattyak meg a gazfickók is.
Ha a fordító valami furát lát, amit nem tud megfejteni, kétségkívül van egy olyan választása is, hogy a hasára üt, és odakamuzik valamit. Nem biztos, hogy ez a legjobb választás, de legalább van belőle alapanyagunk.
Sokadszorra bizonyosodik be, hogy nagyon nem árt, ha néhanapján megnézzük egy szó második jelentését is a szótárban. Például sem nekünk magunknak, sem az olvasóinknak nem fognak imádkozó farkasok megjelenni a lelki szemeink előtt.
Ha az angol cím egy kiszámolós mondóka, akkor vajon mi a fontosabb? Hogy megőrizzük a hűséget az eredetihez, vagy hogy a mondóka a magyar nézőnek is mondóka legyen? Avagy mehet-e egy kaptafára a suszter a cinegével?
A színeknek már a nevük is igen színes tud lenni néha, egy-egy különlegesebbe bele is keveredik az ember alkalmasint. És akkor még szó sem esett az ügynökök keresztnevéről és a görög meg a római mitológia hőseiről.
Akad itt mindenféle: egy fordítás, ami tulajdonképpen jó, csak az vele a baj, hogy nagyon rossz, egy gondatlanságból elkövetett szerkesztési baleset, sőt két szempár is versenyre kel egymással, hogy eldöntsék, melyik nézett a másikra utoljára.
Hétvége van, ilyenkor gyakran csak merengünk. Jelen esetben például szó sincs félrefordításról, egy picit mégis mintha döcögne valami. Fordíthatunk-e vízesésnek egy vízesést, ha valójában nem is vízesés?
