A mai poszt tanulsága, hogy ha van két fura külföldiül hangzó szavunk, amik rettenetesen hasonlítnak egymásra, attól még nem biztos, hogy felcserélhetőek.
Fúvós hangszer, angolul t-vel kezdődik, magyarul mi lehet az? Trombita! Ha mégse, akkor is, mert ha eléggé hasonlít a két szó egymásra, akkor tuti ugyanazok!
Van ott sok növény, az egyiknek pedig különösen szép latin neve van. Akár utána is lehetne nézni, hogy micsoda, de azzal a szép piros kalappal meg a rajta lévő fehér pöttyökkel nem lehet más, csakis ananász.
Értenie persze nem kell mindenhez egy fordítónak, de azért néha nem ártana belegondolni, hogy ha valami marhaságnak hangzik, akkor könnyen lehet, hogy az is.
Aki gyertyát szokott szentelni otthon, az akár megerősítésre is lelhetne, hogy nincs egyedül ezzel a világban, de sajnos távol még a bizonyosság, csak a fordító nézte be a dolgot. A kollégája meg összekeverte Bolognát Párizzsal, de ez a legjobb helye...
Az ételek persze örök problémát jelentenek, ez az a terület, ahol gyakran nagyon nehéz éppen azt megjeleníteni mindenféle külföldi szavakkal, amire gondolunk. Olyan is van, hogy semmi nem az, aminek látszik.
Két különböző félrefordításban két különböző lábravalóval is találkozunk: előbb egy zoknival, aztán egy cipővel. Ez idáig szép és jó, az egyetlen probléma, hogy ha minden jól megy a fordítás során, se a zokni, se a cipő nem került volna elő.
Azt szoktuk mondani, hogy a címek nem érvényes találatok, de azért időről időre előkerül pár, amiről érdemes beszélgetni. Íme hát egy újabb ilyen – semmiképpen nem félrefordítás, de azért el lehet rajta elmélkedni, hogy jól döntöttek-e azok, akik kiö...
Olyan egyszerűnek tűnik ez, hát ha egyszer oda van írva, hogy Norway, akkor az biztos valami norvég akármi, nem? Nos, az esetek jelentős részében kétségkívül igen, de bizony nem mindig.
Vannak szép szavak, amiket tök jól le lehet fordítani szó szerint, hogy aztán egymás után tegye őket az ember. Néha azért nem ártana a következő körben elgondolkodni rajta, hogy nem akad-e valami csinos magyar kifejezés, ami alkalmasabb lenne a szitu...
Néha valakinek eszébe jut, hogy belegondoljon egy rég megfellebbezhetetlennek vélt klasszikus fordításba, és megfellebbezze. Ilyenkor persze akár vakarhatjuk is a fejünket, hogy lehetett volna-e jobban, és ha igen, hogyan, de amit egyszer mindenki me...
Az igazgató nem csak igazgat, hanem rendez is, a cement meg ezúttal nem a fogorvosnál ragaszt, hanem a drogcsempészek jachtján. Aztán vagy stimmel, vagy nem. Előbbi egyébként igen, utóbbi biztosan nem. Egy nem is félrefordítás és egy csúf félrefordít...
Minden szójáték egy újabb szög a fordítók koporsójába, ezt merem állítani. Ezúttal mindenféle állatneveket emlegetnek angolul, magyarul meg sehol egy jószág, amit ide lehetne keverni. A fordító igazából nem is próbálkozott megoldással, mi azért teszü...
Végül is kinek másnak lehetne köze a barlangokhoz, mint a barlangászoknak? Úgyhogy szótárazgatni már nem is érdemes, elég tuti tipp ez. Meg van valami kifejezés is itt, amiben szerepel egy fej – megy ez is szótár nélkül simán. A kisebbség meg úgyis k...
Egy kiválóan megoldott szóviccre négy és fél rút benézés jut mai posztunkban. Szó lesz meghágott szobrokról, szalmaszálakról és orrhosszúságról, és talán rekordot is döntünk, amikor mutatunk egy rövid részletet, ahol három kurta mondatban három mered...
Ha nem is megyünk át szakácskönyvbe, azért rögvest megosztjuk egy tojásétel receptjét, majd nem idézünk a Karate Kidből, utána pedig nem nyomjuk fel anyut kábítószer-birtoklásért. Pedig utóbbit kellett volna.
Ha utazni támad kedvünk ne adj isten, éppen Stájerországon át, igen mókás nevű településeken át vezethet az utunk. Főleg, ha nem a jó öreg offlájn térképeket nézzük, hanem a Google kreativitására hagyatkozunk.
Miért fáj valakinek, ha kiküldik a teremből, amikor az a célja, hogy kiküldjék a teremből? És hogy járt Dorothy, akik amúgy Dorka az Ózban? Igazából ez a Bádogember mindig gyanús volt nekem (bár róla most legfeljebb érintőlegesen lesz szó).
Nocsak, már megint nem sikerült utánanézni valaminek, amit pedig elég könnyű lett volna megtalálni. Aztán tisztázzuk, hol van egy szék, végül pedig egy izomember deszkát tart. Szóval csupa izgalom ismét.
Végül is nem oszt, nem szoroz, hogy valaki rendőr volt korábban vagy elítélt, mint ahogy az is szinte tök mindegy, kinél van a fegyver. Miután ezeket tisztáztuk, az is kiderül, hogy nem nagy ügy, ha néha ácsorgásra szólítjuk fel embertársainkat.
Kitalálhatta volna! De nem találta ki! Mármint a fordító azt, hogy mi szerepelt az eredeti szövegben. Persze még jobb lett volna, ha nem kitalálni próbálja, hanem egyszerűen lefordítja azt, ami oda van írva, és amit azért bizonyára értett is, mert há...
„Na de hogy jönnek ide a hollandok?” – kérdezte munka közben a fordító, majd miután nagyon helyesen úgy döntött, hogy sehogy, kreatív megoldás után nézett, ahelyett, hogy maga is megtanult volna egy szép új kifejezést. Persze olyan mondat is akadt, a...
A lustaság nagy úr. Van, hogy elsőre úgy tűnik, egy probléma megoldhatatlan. Másodszorra, esetleg harmadszorra persze már nem biztos, hogy úgy tűnik, de ehhez az kell, hogy a fordító ne hagyja abba idő előtt a gondolkodást.
Bizonyos kifejezéseket – pajzánokat és kevésbé pajzánokat egyaránt – nem ártana ismerni, mielőtt fordítónak áll az ember. Vagy legalábbis tippelés helyett utána kéne nézni a dolgoknak.
Kétségtelen, hogy egy bigámista férjnek néha trükköznie kell, de hogy akkor is, ha az az angol szövegben igazából benne sincs? Továbbá lehet-e ébren aludni egy irodában? Na jó, igen, lehet, de most mégsem erre gondoltak.
Hogy lehet megoldani egy vidám eufemizmust úgy, hogy magyarul is vidám eufemizmus legyen? Szerintem egészen jól, bár kellett hozzá némi bravúr a szinkronszínésztől is. Vigyázat, a cikkben csúnya szavak is lesznek, pfuj!
Sikerül-e magyarról oroszra megoldani egy egyszerű határozószót? Vagy egy ékezet megoldhatatlan feladat elé állítja a címfordítót? Vagy csak találtunk egy ötletes és kreatív megoldást?
