A görögöt, a spanyolt, a magyart és az angolt vizsgáljuk. Gyengülő hangokkal találkozunk, éskiderül, a hangtanban is áll a régi igazság: egységben az erő – akár mássalhangzókról, akár magánhangzókról van szó. Kiderül, mi a különbség a punci és a ring...
Mi köze az újgörögnek a felnémethez, a liverpooli angolhoz, a toszkánai olaszhoz, a magyarhoz és a bibliai héberhez? Mindezt azért vizsgáljuk meg, hogy leleplezzünk egy összeesküvést.
A hehezet viselkedését vizsgáljuk a görögben. Hol itt, hol ott tűnik fel a szóban, ráadásul egyszerre csak egy helyen. Vagy mégsem. Igyekszünk elcsípni a hehezetet. Kiderül, van-e bigámia a nyelvben, illetve hogy miért van szerencséje a görög medvéne...
Tudjuk jól, hogy a dolgok nem feketék és fehérek. Első körben mégis érdemes úgy közelíteni a világhoz, mintha így lenne. Az egyszerűsítésnek ára van, egyre több dolgot nem fogunk tudni belepasszírozni a kategóriáinkba. Két példán mutatjuk ezt meg: a ...
A szavak határa a hangtani változásokra is hatással van. Jobbnál jobb példákat sorolunk, apróbb jelekre figyelünk. Kiderül, egy laza apa miért nem nyúlik, míg a lazább apák igen. Láttunk mi már karón varjút, de a lazaság és az apaság végül rajtunk is...
Angol anyanyelvűek beszédében figyeljük az [r]-t. Van, aki minden helyzetben ejti, van, aki nem. Sőt, van olyan is, aki akkor ejt [r]-t, amikor egyáltalán nem számítunk rá. A megfigyeltek között lesz amerikai elnök, angol királynő, ausztrál miniszter...
A szavak határának vannak hangtani jelei. Sokszor egy szón belül is megtaláljuk ezeket a jeleket. Azt keressük, mikor. Lesznek színésznők, színészek (még semlegesnemű is!), politikusok, politikusnő. Egy kis nyelvtörténettel zárunk.
Hol heheznek az angolok? Mikor sötét az [l]? Mitől szélesedik és mitől lesz orrhangú egy magánhangzó? És mi köze mindezekhez a szóhatárnak? Ezekre a kínzó kérdésekre keressük a választ…
Az európai nyelvek jellemzően tele vannak görög eredetű szavakkal, a kilótól a telefonon át a pedofíliáig és az arachnofóbiáig. Most azonban ezeknél kevésbé feltűnő és ezért kevésbé ismert görög eredetű szavakról lesz szó. A kirelejzumáttól, a Kirje,...
Az ismétlés a tudás mellett többek közt a többes szám és a befejezett igealakok anyja. Amikor a befejezettségről került szó, a rómaiak egyenesen dadogni kezdtek, a görögök egy kicsit finomabbak voltak. Azt is megtudjuk, hogy a szótagok határa nem min...
Nem minden az, aminek látszik: ismét rá kell jönnünk ennek a banális állításnak az igazságára. Találkozni fogunk a tulajdonságok nélküli magánhangzóval, ami meglepő módon egy karácsonyi ajándékutalványhoz hasonlít. Mutatunk egy magyar tulajdonságok n...
A nyelvek nem szeretik, ha magánhangzók kerülnek egymás mellé. Az ilyen helyzettől több módon lehet szabadulni, a görög módszereit tekintjük át. Közben kiderül, mi köze a krátereknek a boriváshoz, és miért különbözik a komédiában és a melódiában a d ...
Játszódhatott volna-e a My fair lady az ókori Athénban? Mi köze a [h] jelölésének Szókratész halálához és az alexandriai könyvtárosokhoz? Miért jelölik a görögök a semmit, és milyen tanulsága van annak, ahogyan a [h]-t jelölik? Megpróbálunk utánajárn...
A klasszikus korban élő görögök prózában is úgy beszéltek, mintha énekelnének. Ugyan hangfelvétel nem maradt fenn, jól visszakövetkeztethető, hogyan hangozhatott ez a nyelv. Amikor már nem így beszéltek, akkor elkezdték az írásban jelölni a dallamo...
A görög betűket – vagy legalább is egy részüket – mindenki ismeri, aki járt iskolába. Találkoztunk velük a matek-, fizika-, kémia-, számtekórákon, neveik pedig mindennapi életünk részei: az Alfa holdbázistól vagy az Alfa Romeótól kezdve az Omega konc...
Sorozatunk első darabjában a legkorábbi görög írásról, a lineáris B-ről (illetve a máig megfejtetlen lineáris A-ról) volt szó. Ez a cikk az első ábécé kialakulásának körülményeit mutatja be. Mint annyi minden mást, ezt is az ókori görögöknek köszönhe...
