A múlt héten tovább bővült a Wikileakset körülvevő rejtélyek és születő legendák köre, a történet lassan egy Robert Ludlum-regényre emlékeztet.

A mindinkább hollywoodi forgatókönyvre hajazó eseménysorozatban még a modern kori Robin Hood rajongói is felfedezhettek különös momentumokat. Azt például kénytelenek voltak elismerni, hogy túlságosan az Egyesült Államokra koncentrálnak a nyilvánosságra hozott „titkos” dokumentumok kapcsán, holott, ahogy programjukban áll, ha az információszabadság maximális tisztelete a partizánszervezet működésének alapja, a világ többi részén is bőven akadna mit feltárni – persze ezt az ellenérvet könnyű kivédeni: egyszerűen a forrásaik az amerikai politika működéséről szolgáltak adatokkal.

Az sem teljesen tisztázott, hogy a Wikileaks miért csepegtet: habár a múlt vasárnap bejelentették a több mint negyedmillió dokumentum nyilvánosságra hozását, ezeket csak nagyon-nagyon lassan, apránként töltik fel, pedig a lehetőség meglenne, hiszen médiapartnereik állítólag hónapokkal korábban megkapták a teljes anyagot.

Az is sokak fejébe szöget ütött, hogy Assange és a kormányzatok küzdelme egyre színpadiasabb: roppant nagy hangú nyilatkozatok, ám tényleges szankció alig (a hosztolás ide-oda költöztetését nem igazán érdemes komolyan venni ilyen szempontból, a nemi erőszak vádja meg megint más ügy). Arra is felhívták már józanabb elemzők a figyelmet, hogy „igazán” titkos, világrengető, kormányzatok számára kínos adatok a nevezetes, talán ebbe a kategóriába sorolható helikopteres felvétel óta nem kerültek nyilvánosságra. A diplomáciai levelezés eddig megismerhető szövegeinek szenzációi: a diplomaták kémkednek, sokat hazudnak, az úgynevezett szövetségesek intrikálnak stb. Vagyis azt csinálják, amit már néhány ezer éve, és amit csinálni fognak a jövőben is.

A színpadiasság érzését erősíti egy újabb információ, melyet jellemző módon egy befolyásos bulvárlap, a Sunday Times közölt a hét végén. Ezek szerint Julian Assange feltárta, hogy „életbiztosításként” feltöltöttek a netre egy olyan, 1,4 gigabájtos titkosított adatfájlt, melyekben súlyosan kompromittáló információk találhatóak, például a guantanamói támaszponton történtekről, illetve a BP olajtársaság viselt dolgairól, valamint egyéb politikai és üzleti umbuldákról. Ezt a 256 bites módon titkosított fájlt állítólag a Wikileakset támogatók tízezrei mentették már el szerte a világban. Assange pontosan nem fejtette ki, de utalt arra, hogy halála vagy letartóztatása esetén a feloldáshoz szükséges kulcs szinte azonnal elérhető lesz.

Az USA Védelmi Minisztériuma elismerte e titkosított fájl létezését, de azt állítják, ők már tudnak róla július óta, megfejteniük az erős kulcs miatt azonban nem sikerült – szakértők is úgy nyilatkoztak, hogy az ilyen titkosítások feltörése jelenleg szinte lehetetlen, még a legerősebb katonai számítógépek segítségével is beláthatatlan ideig tartana.

Vagy az élet alakult úgy, ahogy a kémregények írói elképzelték, vagy a szereplők igyekeznek regényhősöket játszani. De az biztos, hogy az összeesküvés-elméletek hívei számára eljött a Mikulás.