Természetes, hogy a bal-libek tiltakoznak Horthy ellen: rossz a lelkiismeretük, mert ők nem tettek semmit a nácik ellen,míg Horthy tett:

1.)A "Múlt és Jövő" című zsidó lap 1944 márciusáig,

tehát a német megszállás pillanatáig megjelenhetett a

sokat szapult Horthy Miklós regnálása idején Magyarországon.

Az akkori, Németek uralta Európában ez sehol máshol nem történt meg.

Az 1943 október 15.-én keltezett Angol Külügyminisztériumi dokumentum is bizonyítja, hogy a Magyar kormány a háború alatt is igyekezett menteni a Zsidókat.

2. Veesenmayer fenyegetése ellenére is kinevezte a Lakatos -kormányt:

Az új kormány feladata csorbát szenvedett állami szuverenitásunk helyreállítása és a zsidóüldözések sürgős beszüntetése. Így alakult ki az új, általam megalakítandó kormány célkitűzése, programja és irányvonala. Ezt én minden tekintetben magamévá tettem és habozás nélkül készséggel vállaltam.

A német megszállás alatt természetesen kétféle programja volt a megalakulás előtt álló kormánynak: 1. nyíltan a harc folytatása; 2. titokban - s a valóságban - a háborúból való kiugrás. E kettős, tehát veszélyes játék már önmagában is jellemzi a roppant nehéz, felelősségteljes feladatot, melyre a német megszállás és ellenőrzés súlya alatt vállalkoznom kellett.

A kormányzói kihallgatáson a kormánylista összehasonlítására került sor. Elgondolásunk az volt, hogy olyan félig katona, félig hivatalnokkormányt alakítsak, amely semmiféle többségi pártra nem támaszkodik, ellenkezőleg, az egyes minisztériumok élére állított szakférfiakkal mint "apolitikus" kormány működik. Meg kell jegyeznem, hogy a Sztójay-kormány új belügyminisztere, Bonczos Miklós, az időközben leváltott Jaross utóda, legfelsőbb utasításra az összes belpolitikai pártot feloszlatta.

Az államfő által összeállított kormány névsora a következő volt:

Miniszterelnök-helyettes: Rakovszky Iván (a Közigazgatási Bíróság elnöke s Bethlen István régi munkatársa).

Külügy: Hardy Kálmán (a folyamőrség parancsnoka, altábornagy).

Belügy: Bonczos Miklós (aki jóllehet a Sztójay-kormány minisztere volt, de a pártok feloszlatásával bizonyos népszerűségre tett szert).

Igazságügy: Vladár Gábor (igazságügyi államtitkár, jogi szaktekintély és náciellenes).

Honvédelem: Csatay Lajos (Kállay óta miniszter, igen megbízható, erősen náciellenes).

Kereskedelem- és iparügy: Markos Olivér (addig az időpontig kereskedelmi államtitkár).

Vallás- és közoktatásügy: Farkas Ferenc altábornagy (főcserkész, jó pedagógus, megbízható magyar ember).

Földművelés és közellátás: Konkoly-Thege Sándor (addigi földművelésügyi államtitkár).

Pénzügy: Csizik Béla (addigi államtitkár).

E miniszterjelöltek javát sikerült időveszteség nélkül elérnünk és 26.-án délutánra előzetes megbeszélésre összehívnunk. E férfiak értesítését és tájékoztatását jórészt Rakovszky Iván vállalta magára. Ezen az első összejövetelen Csatay Lajos tájékoztatót adott katonai helyzetünkről. Majd közölte, hogy a németek sejthetnek valamit, mivel a főváros egész budai oldalát német csapatok szállták meg. Ajánlatos tehát az óvatosság, épp ezért javasolta, hogy nyíltan kész kormánylistát nyújtson át a kormányzó a német követnek. A változás okaként Sztójay súlyos megbetegedését lehetett felhozni. Ez egyébként megfelelt a valóságnak. Két hete a legrégibb kormánytag, Reményi-Schneller Lajos (ki megszakítás nélkül már a hatodik kormányt szolgálta) elnököl a minisztertanácson mint helyettes miniszterelnök.

Ez akkor a német megszállás alatt álló országban majdnem olyan nyílt "forradalom" volt mint 12 évvel később.

Ha másért nem akkor ezért megérdemelné Horthy az elismerést, épp úgy mint a kormány miniszterelnöke és miniszterei, kivéve a nácik által beerőszakolt kémjeiket (Jurcsek és Reményi-Schneller).

Rakovszky Iván emlékiratából:

1944. július 15.

Horthy könyvében úgy látszik szó sincs az e. napon történtekről. Már ekkor történt megállapodás a fegyverszünetre vállalkozó kormány kinevezésére vonatkozólag. Bethlen István írásba foglalt javaslata alapján látszólag és elnevezésben " katonai kormány" alakult volna, melyben csak néhány, az akkori politikai életben nem exponált polgári személy foglalt volna helyet. E sorok írója miniszterelnök-helyettes lett volna, tárca nélkül, hogy az ezekben tájékozatlan katonák tanácsadója legyen. Ellentét csak abból a szempontból volt, hogy mi szerintünk a kormányváltozásnak azonnal, a németekkel való tárgyalás nélkül kellett volna megtörténnie, míg ő? a németekkel előzőleg tárgyalni akart. Ekkor hivatták Lakatost . Ő is a németekkel való tárgyalást kívánta előzőleg. A Szálasi perben tett vallomásában Lakatos úgy nyilatkozott, hogy végül én is, B. I. is belementünk az előzetes közlésbe. Ez téves. Elvégre a döntés a kormányzóra tartozott s ő így határozott.

Még búcsúzáskor, az ajtóban is újból kérleltem, mentse fel még aznap Sztójay-ékat , azonnal nevezze ki az új kormányt, s csak azután hivassa a követet, közölje vele a fait accompli-t, azzal, hogy legelőször a szövetséges hatalom képviselőjével akarja közölni elhatározását.

Nézetem szerint e részlet azért fontos, mert akkor még vállalkozásunk sikerrel járt volna. Mire hat hétig tartó tárgyalás után kinevezte a németek kívánságára megfejelt kormányt, már késő volt, pláne kémekkel a kormányban.