A diszlexia – vagyis a nyelvvel, az írással és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar – nem ritka jelenség, és igencsak meg tudja nehezíteni az iskolás éveket. Szinte minden osztályban előfordul olyan gyerek, aki ezzel a problémával küzd. Ilyenkor a tanároknak fontos felismerniük: nem a diákok értelmi képességeivel van gond, csak az ő agyuk egyszerűen másként működik, és ennek megfelelően kell fejleszteni is őket. „Egyesek fordított sorrendben látják a betűket, másoknak az írásjelek egyenesen »leugranak« a papírlapról” – fogalmaz Gloria Jones, egy húsz éve a pályán lévő walesi tanárnő. „És mivel a társaikhoz képest gyakran nem teljesítenek jól a diszlexiás gyerekek, egyre inkább elveszíthetik önbecsülésüket. Ezt kell megakadályoznunk.”

Igen ám, de hogyan? Melyik tanítónéni képes arra, hogy a húsz-harminc izgő-mozgó apróság koordinálása mellett még arra is jusson ideje, hogy a részképességzavaros diákokkal külön foglalkozzon? Erre próbál megoldást találni a Walesi Nemzetgyűlés.

A BBC tájékoztatása szerint a walesi honatyák nemrég a következő célok megvalósítását tűzték ki célul:

• Speciális, diszlexiás gyerekekkel foglalkozó nevelő alkalmazása minden elemi iskolai osztályban.
• Kurzusok szervezése, ahol a tanárok oktatást kapnának arról, hogyan lehet fejleszteni a diszlexiás gyerekeket.
• Ez a tréning mindenki számára elérhető kell legyen, aki bármilyen módon részt vesz az osztályközösség munkájában.
• Minden helyi önkormányzatnak meg kell oldania, hogy tesztek alapján kiszűrje a képességzavaros gyerekeket, és azután támogassa őket.
• Segélyvonal létesítése az érintettek számára mind angol, mind walesi nyelven.

A walesi oktatási miniszter nemrég beleegyezett, hogy a nemzetgyűlés három év alatt 2 millió fontot különítsen el a jelenlegi rendszer megreformálására. A nemzetgyűlésen elhangzott: „Kulcsfontosságú, hogy szabványosított, életkornak megfelelő tesztek álljanak a gyerekek és a fiatalok rendelkezésére angolul és walesiül egyaránt.”