Marcell saját állítása szerint egy „egyszerű észrevételt” tesz a rokonértelműségről. Hümm, a jelentéstani és nyelvfilozófiai szakirodalom nagy része azzal foglalkozik, hogy mit kezdjünk az ilyen „egyszerű észrevételekkel”. Megpróbálom rövidre fogni, de nehéz lesz. Idézem Marcellt:

Egy egyszerű észrevétel, amiről esetleg lehet meditálgatni:

A húz és a von igék rokonértelműek, bár jellemzően használatukban némi mögöttes eltérő tartalom fellelhető.

Képzett alakjuk, a huzat és a vonat már elég egyértelmű eltérést takar, ezt fokozza, hogy a huzat népies szinonimája, a cúg nyilván a német Zug szóból származik, ami manapság németül a vonat.

Amikor a világ még egszerűbb volt: nincs huzal, nincs vonal sem
(Forrás: Wikimedia commons)

Érdekesség, hogy az 1960-as és 1970-es években Brachfeld Siegfried (1917–1978) német születésű újságíró, konferanszié rendszeresen humorforrásként használta a magyar nyelv érdekességeit és a némettől való eltéréseit, így a húz ∼ von és a huzat ∼ vonat párokat is belefoglalta egyik „stand-up” előadásába. Egyébként tudtommal a német Zug 'vonatot' is meg 'huzatot' is jelent, és könnyen lehet, hogy a magyar vonat, huzat szavak egyaránt a Zug ún. tükörfordításai.

De térjünk a lényegre. Az emberi nyelvek szavait, kifejezéseit mindig több különböző célra használhatjuk, sok különböző helyzetre utalhatunk velük. Ettől néha az az érzésünk, hogy a szavaknak „több jelentésük” van, de hogy pontosan mikor és hány, arról nincs közmegegyezés a nyelvtudományban. Nem is megyek bele a problémákba.

Mindenesetre a húz és a von valószínűleg eltérő használatú igék voltak, az uráli eredetű húz feltehetően inkább 'ránt, szakít' értelmű, az ismeretlen eredetű von pedig inkább 'húz, vonszol' értelmű lehetett. De nyilván mindkettőt sokféle helyzetben lehetett használni, egy csomó esetben pedig majdnem egyenértékűek voltak. Én már nem is érzek „jelentésbeli” különbséget közöttük, azért is, mert a von nagyon irodalminak hangzik, nem tudom, hogy kell használni, mert soha nem használom. (Például nem mondom, hogy vonom a kutyámat magam után.)

Még vitatottabb kérdés a nyelvészetben, hogy mit kezdjünk az összetett jelek használatával. Ugyanis a szavakat, kifejezéseket nemcsak önmagukban használhatjuk (pl. a húz vagy von ige nemcsak a mondat fő igéjeként szerepelhet), hanem szószerkezetekben, összetételekben, képzett szavakban stb. is. Például a huzat meg a vonat (vagy a huzal és a vonal, a húzás és a vonás, a huzakodik és a vonakodik) összetett jelek (képzett szavak); a kihúzza a fiókot és a kivonja a kardját szerkezetekben tárgyas szószerkezet részeként állnak ezek az igék (ráadásul egy igekötős változatuk szerepel bennük). A szerkezet másik tagjának megválasztásától függően teljesen különböző használatai lehetnek ugyanannak a kifejezésnek, pl. a kihúz és a kivon így is használható: kihúzza a gyufát, kihúzza a szemöldökét, illetve kivonja az egyik számot a másikból. Hogyan függnek össze ezek a használatok egymással? Lehetséges, hogy maguknak a húz és a von igetöveknek csak egy-egy jelentésük van, és azokból „kijön” valahogy ezeknek az összetett kifejezéseknek a jelentése? Ha nem, akkor hány jelentést kell feltételeznünk?

Csupa olyan kérdést tettem fel, amelyre nincs általánosan elfogadott válasz. Esetleg egyáltalán nincs válasz rájuk. Esetleg rosszul is vannak feltéve, nem tudom. De hogy nem „egyszerű észrevétellel” állunk szemben, hanem a legbonyolultabb kérdések egyikével, az biztos.