A digitalizálás, férőhelybővítés és állományvédelem mellett a Magyar Országos Levéltár (MOL) társadalmi integrációjának növelését tekinti legfontosabb feladatának Reisz T. Csaba. Mint az intézmény 2010. január 1-jén hivatalba lépő új főigazgatója az MTI-nek elmondta, az összesen mintegy 355 folyókilométernyi hazai levéltári anyagból a MOL közel 80 folyókilométernyit őriz, a kutatási eseteknek azonban ennél az aránynál is jóval nagyobb része esik a rövidesen általa vezetett levéltárra.

„Nagyon szép eredményei vannak a levéltárnak: az elmúlt tíz esztendőben digitalizáltunk 2,5 millió oldalnyi iratot, idén 1,8 milliónyit” – adott ízelítőt eddigi tevékenységéből Reisz T. Csaba. Hozzátette: az intézmény presztízskérdésként kezeli, hogy a Kárpát-medence összes oklevelét, „hazánk első ötszáz évét” elérhetővé tegye az interneten: ez a MOL-ban 109 ezer őrzési egységet jelent, amelyből 38 ezer már böngészhető.

Az új főigazgató elmondása szerint a digitalizációban elért fejlődés ez évi egy része az MTI-nek is köszönhető, hiszen a távirati irodával együttműködésben, a Nyitott archívumok projekt keretében fogtak a régi MTI-hírek első évtizedeinek digitalizálásához és közzétételéhez. „Ez a nagyon rossz állapotban lévő anyag igen komoly történeti jelentőséggel bír. A túlnyomórészt stencilezett lapokon őrzött híreket nagy teljesítményű szkennerrel digitalizáltuk, majd egy szövegfelismerő programmal is feldolgoztuk; az anyag az MTI és MOL honlapjáról egyaránt ingyenesen elérhető” – ismertette az eredményeket.

Nem ez azonban az egyetlen újdonság a levéltár 2009 januárja óta elérhető új honlapján – jegyezte meg Reisz T. Csaba: az új weblap egyszerre statikus tartalomszolgáltatás és folyamatosan frissülő hírportál RSS csatornával, hírlevelekkel, felolvasó- és számos egyéb programmal. Az új főigazgató egyik legfontosabb feladatának a MOL társadalomba való integrálását látja, és ezt a már elődje által megkezdett folyamatot kiadványokkal, különböző fórumokon való megjelenéssel, közművelődési programokkal akarja erősíteni. „Szeretném, ha tudnák az emberek, mi a levéltár feladata, és hogy mit veszítene a társadalom, ha mi nem működnénk” – fogalmazott.

A szakember hangsúlyozta: a MOL-ban őrzött hatalmas anyagban szinte bárki tudna számára érdekes dokumentumokat találni, ennek példája a magyarországi egyházi anyakönyvekről készített mikrofilmmásolat-gyűjtemény, amelyek nélkülözhetetlenek a családjuk múltját kutatók munkájához is. „A MOL falain belül nem radikális változtatásokra van szükség, a pályázatomban is inkább a működés hatékonyabbá tételére utaltam, szervezeti átalakításokkal, a környezeti feltételek változtatásával” – folytatta Reisz T. Csaba.

A leendő főigazgató kiemelte: minden levéltárnak meg kell birkóznia azzal a problémával, hogy az iratok egyre inkább elektronikus formában keletkeznek, a digitális adathordozók, formátumok azonban gyorsan változnak, ráadásul sérülékenyek is.

A MOL épületei gyakorlatilag megteltek – figyelmeztetett egy még súlyosabb problémára az intézményvezető. „Átrendezéssel, tömörítéssel még fel tudunk szabadítani valamennyi helyet, tudni kell azonban, hogy évente egy kilométernyi iratanyagot veszünk át. Jelenlegi négy telephelyünk közül csak kettő készült levéltári célokra, de a Bécsi kapu téri főépület sem minden tekintetben felel már meg a korszerű állományvédelmi követelményeknek: nincs megfelelő levegőszűrés, légkondicionálás, porvédelem. Ráadásul a várbusz is megáll a ház ablakai alatt, így a kipufogógáz ömlik be a raktárakba” – számolt be a gondokról.

Mint hozzátette: a MOL legújabb, óbudai épületét 1996-ban adták át, de kivitelezési anomáliák miatt számos probléma nehezíti a használatát. Itt azonban lennének bővítési lehetőségek, amelyek megoldhatnák a raktárkérdést. A másik lehetőség egy minden tárhelyigényt kielégítő új levéltári épület építése lenne, Óbudán pedig a közigazgatás irattárolási igényeit kielégítő úgynevezett átmeneti levéltár kaphatna helyet.

Az egész szakmát aggodalommal tölti el az állományvédelmi támogatás drasztikus csökkentése; ez az állami forrás a veszélyeztetett állapotú anyagok, elsősorban a savasodó iratok megmentésére szolgált – mondta el Reisz T. Csaba. A szakember hozzáfűzte: a savasodás többé-kevésbé az 1850-es és az 1980-as évek között gyártott papíranyag egészét veszélyezteti, ebben az időszakban ugyanis a korábbi rongy- helyett a jóval kevésbé tartós facsiszolat-alapú papírt használták. Ez a MOL esetében az iratanyag közel 70 százalékát jelenti.

„Anélkül, hogy hozzányúlnánk, ez a papír porlad, így versenyt futunk az idővel, hogy ezeket a dokumentumokat megmentsük. A kémiai savtalanítás sajnos drága, ezért a teljes anyagnak csak egy részét tudjuk megőrizni a maga fizikai valójában, a többit információként mikrofilmen vagy digitalizálva. Az állományvédelmi támogatás csökkentése éppen ezt a munkát veszélyezteti” – fogalmazott a leendő főigazgató.

A kinevezésével kapcsolatos politikai támadásokkal Reisz T. Csaba nem kívánt foglalkozni, mint mondta, szakmai életrajza és főigazgatói pályázata egyaránt megtalálható a MOL honlapján: ezek alapján bárki megítélheti kinevezése helyességét.