Egy nyelv veszélyeztetettségének egyik fő jele, hogy a gyerekek már más nyelven beszélnek, mint szüleik. Ez történik a Salamon-szigeteken is, ahol natügu nyelv helyett egyre többen használják a pidzsint; egy sajátos, helyi elemekkel kevert angolt. A folyamat valószínűleg megállíthatatlan – de egy dolgot mégis lehet tenni: rögzíteni és megőrizni a kihaló nyelvet az utókornak. Így, ha egy fiatalnak netán kedve támadna megtanulni ősei nyelvét, akadály nélkül megteheti azt.

Egy férfi szörfözni indul Santa Criz szigetén – vajon ő is csak a pidzsint beszéli?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ennek a célnak a megvalósítására kapott egy éves ösztöndíjat Dr Brenda H. Boerger, aki közel 20 éve él a natüguk között, és tanulmányozza nyelvüket. „A nyelv egy kultúra DNS-e, közvetítője az emberek szokásainak, történelmének, hitvilágának, meséinek. Egy elveszett nyelv egy egész elveszett kultúrát jelent. Szerencsére a modern technológia és a különböző ösztöndíjak ma már lehetővé teszik ezeknek a nyelveknek a dokumentálását, mielőtt azok végleg eltűnnének” – mondja a nyelvészprofesszor, akinek az egyesült államokbeli Humán Tudományok Nemzeti Alapítványa (National Endowment for the Humanities, NEH) és a Nemzeti Tudományos Alap (National Science Foundation, NSF) ítélte oda a támogatást.

Boerger a pénzből audió- és videófelvételeket készít majd a natüguk nyelvéről, illetve megörökíti a nép hagyományos táncát is – számol be a Solomon Star.

A Csendes-óceán déli részén fekvő Salamon-szigeteket körülbelül 990 vulkáni eredetű sziget alkotja. A szigeteken körülbelül összesen 120 nyelvjárásban beszélnek. A lakosság 90 százaléka melanéz, míg a többiek polinézek, kiribatiak, valamint európai és ázsiai bevándorlók. Bár az angol a hivatalos nyelv, ezt csak a lakosság 1-2 százaléka beszéli.