-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Az észteknél kicsit más a Márton-nap, mint nálunk – kezdve azzal, hogy egy nappal korábban ünneplik. Az észt Márton-napi szokások bizonyos vonásaikban a régi magyar karácsonyi szokásokat idézik, s bár a Márton-napi liba sem ismeretlen, az észt Márton-napi ünnepi ételek mai magyar szemmel hol egészen hétköznapinak, hol megdöbbentőnek tűnhetnek.
Az észtben a Márton név megfelelője Mart, a Márton napot pedig mardipäevnek mondják: ebból a Mardi- a név birtokos esetben, a päev pedig ’nap’.
Magyarországon Márton napját november 11-én ünneplik, ellenben Észtországban, akárcsak a skandináv államokban, november 10-én. A különbség oka az, hogy a protestáns államokban az ünnep gyakran átcsúszott az előző napra, Luther Márton születésnapjára.
Márton napja a kinti mezőgazdasági munkák befejezésének az ünnepe. Elsősorban a férfiakhoz és a földműveléshez kötődik, míg a nem sokkal később, november 25-én ünnepelt Kadripäev, azaz Katalin napja a nőké és a szarvasmarháké. A két ünnep között egyébként is sok hasonlóság van.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Márton napján gyakran megemlékeztek az elhunytakról. A nap amúgy is egybeesett a „lelkek idejével” (hingedeaeg), amikor az észtek szerint a holtak lelkei visszatérnek. Ez az időszak mindig őszre esett, de az idők folyamán és területileg is változott, mikor ünnepelték. A Márton napjával való kapcsolata valószínűleg annak is köszönhető, hogy Márton neve erősen egybecseng a mardus szóval, mely az észt néphitben a halált előrejelző vagy hozó mitológiai figurát, szellemet jelent. A finnben a november neve, a marraskuu is ezzel a szóval függ össze (a kuu ’hónap’).
Elterjedt szokás volt a mardisandid ’Márton szentjei’ vagy más néven mardikerjused ’Márton koldusai’, illetve martide ringijooksmine ’mártonok körbefutása’ a magyar betlehemezésre emlékeztet. Eredetileg fiatalemberek öltöztek jelmezekbe, de a 19. századtól már lányok is jártak mártonozni. Általában egy család (apa, anya, gyerek) szerepét öltötték magukra, de gyakran voltak állatjelmezek is. A jelmezesek házról házra jártak. Bekopogtak, termékenységi rítusokat végeztek (szimbolikus vetés), megvizsgálták, hogyan olvasnak a gyerekek és milyenek a lányok kézimunkái, játszottak, táncoltak. A 19. századtól hangszeres zenészek is játszottak. A végén ajándékot kértek és kaptak. Búcsúzáskor megígérték, hogy a következő évben megint jönnek. Ahova nem engedték be őket, ott a háziakat csúfolták, szidalmazták. A végén az összegyűlt ajándékokból, ételekből és sörből lakomát rendeztek.A 20. század közepétől már inkább gyerekek jártak mártonozni, és a hagyományos dalokat újabbak váltották fel, és szokássá vált pénzt adni.
Az észteknél is bevett Márton-napi étel a liba. Bár már 1545-ből van arra adat, hogy Tallinnban lúd volt a Márton-napi fogás, még a 19. században is inkább az előkelőekre volt jellemző ez az étel. A nép körében jellemzőbb volt, hogy disznót, birkát, tyúkot vagy kakast vágtak, Észak-Észtországban disznófejet készítettek, káposztát sütöttek. Dél-Észtországra volt jellemző a karask, az aludttejben, kefirben vagy tejfölben elkevert árpa- vagy búzalisztből sült sütemény. Az alábbiakban néhány jellegzetes hagyományos Márton-napi észt receptet mutatunk be.
Káposztaleves
50 dkg birka- vagy sertéshús
1 kis fej karórépa
fél kiló friss káposzta
5-6 szem burgonya
1 szál sárgarépa
só, zöldfűszerek
A húst hideg vízben főni tesszük, a habot lekanalazzuk. Hozzáadjuk a felkarikázott zöldségeket, és 10-15 perccel a hús megfőtte előtt a burgonyát is. Ha elkészült, zöldfűszerekkel ízesítjük.
Hagymás burgonyaleves
80 dkg burgonya
1 szál sárgarépa
1 fej zeller
2 és fél liter víz
2-4 fej vöröshagyma
zsiradék
2 evőkanál liszt
só, zöldfűszerek
A feldarabolt répát és zellert feltesszük főni. Hozzáadjuk a feldarabolt burgonyát. Eközben a feldarabolt hagymát és a lisztet a zsiradékon aranybarnára pirítjuk. Ha elkészült, a levesbe keverjük. Ha megfőtt, ízesítjük.
Párolt zöldség sertéshússal
50 dkg kicsontozott sertéshús
3 fej vöröshagyma
1 liter víz
20 dkg sárgarépa
20 dkg karórépa
20 dkg friss káposzta
50 dkg burgonya
fűszerek
só, zöldfűszerek
A húst felkockázzuk, az apróra vágott hagymával serpenyőben megpirítjuk. Hozzáadjuk a vizet, a zöldségeket és a burgonyát. Puhára pároljuk, majd fűszerezzük.
Véres kenyér árpagyönggyel
2–3 pohár árpagyöngy
1 liter víz
só
20 dkg szalonna
1-2 fej vöröshagyma
fél – háromnegyed liter vér
30–40 dkg árpa- vagy rozsliszt
majoranna
Az árpagyöngyöt sós vízben félig puhára főzzük, kihűlni hagyjuk. Az apróra vágott hagymát a felkockázott szalonnával megsütjük, a majorannával, a megszűrt vérrel és a liszttel az árpagyöngyhöz keverjük. Az így kapott tésztát kizsírozott serpenyőre halmozzuk, közepesen meleg kemencében kisütjük.
(Forrás: grotezo.ee)
Véres „puding” (verikäkk)
3 pohár vér
másfél–2 pohár víz vagy erőleves
20 dkg szalonna
1–2 fej vöröshagyma
só, fűszerek
8–10 pohár árpa- vagy rozsliszt
majoranna
ízlés szerint bors, gyömbér
A vért leszűrjük, az erőlevessel (vízzel) elkeverjük. Az apróra vágott hagymát a felkockázott szalonnával megsütjük, a fűszerekkel és a liszttel hozzákeverjük a vérhez. Tésztát gyúrunk, belőle tallérokat formázunk, sós-fűszeres forró vízben 25–35 perc alatt megfőzzük őket. Hidegen, piros bogyókból készült savanykás lekvárral vagy mustárral fogyasztjuk.
Források
Mardipäev és kapcsolódó szócikkek az észt wikipédián
Silvia Kalvik: Pühade- ja tavanditoidud