A varjúünnepet nemcsak a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben ünneplik, hanem világszerte a különböző finnugor (baráti) társaságok is megülik. Észtországban amúgy is szokássá vált, hogy a finnugor népek minden jelentős ünnepéről megemlékeznek, az itt élő finnugor kisebbségek tagjainak bevonásával. A varjak érkezését több észtországi városban is nagy érdeklődéssel és ünnepséggel várják, ami a rokon népek hagyományainak tisztelete mellett azzal is magyarázható, hogy április környékén már mindenki a tavaszt emlegeti, és várja az egy-két fokos esős időben. 2014 áprilisában három helyszínen, Tallinnban, Tartuban és Narvában vehetnek részt az érdeklődők a varjúünnepen. De miért pont ez a madár vált a tavasz hírnökévé? És milyen egy autentikus varjúparty?

Őt várják
(Forrás: Wikimedia Commons / Marek Szczepanek / CC BY-SA 3.0)

A varjú napja

A varjú napja (hantiul Vurna hatl és manysiul Urna-ékva hotal) a tavasz ünnepe, a madarak visszatérésének napja. Az észtországi ünnepségek 2014-ben április 9–11. között lesznek, tehát szerdától péntekig, míg az ünnepet korábban általában április második szombatján volt szokás megtartatni. Később egybeesett az ortodox naptár szerint április 7-én ünnepelt angyali üdvözlettel, vagyis Krisztus fogantatásával. (A Gergely-naptárban ez március 25-ére esik, ekkor ünneplik a katolikusok Gyümölcsoltó Boldogasszony napját.)

A varjúhónap (рака тöлысь, kb. [raka tölüs]) ismeretes a komiknál, is, ők a márciust nevezik így. (A szerk.)

A varjúnak olyan fontos szerepe volt az obi-ugor népek kultúrájában, hogy nemcsak egy napot és egy ünnepet, hanem egy egész hónapot is erről a madárról neveztek el. Abban eltérések voltak, hogy a márciust vagy az áprilist nevezik-e így, de mind a hanti, mind a manysi hagyományos naptárban szerepelt varjúhónap, és a hantik egy csoportjánál, a vahi hantiknál ezzel a hónappal kezdődött az év.

2011-ben a varjúnapot a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben nemzeti ünneppé nyilvánították. Hanti-Manszijszkban a szabadtéri múzeumban szokták megrendezni az ünnepséget, mert az mégis autentikusabbnak tűnő környezetet biztosít a szertartáshoz.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A varjúnap tipikusan női ünnep, ugyanis ez a madár a gyerekek és a nők védőszelleme és pártfogója, egy ősi női istenség, a szülés zökkenőmentes lefolyásáért is felelős Kaltasz-ékva megtestesítőjének tartották. Ugyanakkor a Napnak is tisztelegnek ezen a napon, hiszen mind a Napnak, mind a varjúnak női lelket tulajdonítottak. A varjú egyébként több északi népnél a tavasz hírnöke, felébreszti a természetet és új életet hoz. A varjú Kaltasz-ékva megtestesítőjeként a szüléssel és a gyerekkel is kapcsolatos szimbólum. Úgy tartják, hogy az elköltözött nők és gyerekek lelke él tovább a varjúban. Másrészt a tavasz eljövetele az újjászületéssel és a termékenységgel is összekapcsolódik.

Ahogy Észtországban is, az obi-ogurok körében is szokás tavasszal madár formájú kalácskát sütni, amelyet aztán el lehet morzsolni és szétszórni a madaraknak. Vagy szokás még az ételeket asztalkára kitéve száraz (vértelen) áldozatot bemutatni. Ugyanakkor voltak családok, akik rénhúst is áldoztak a varjaknak, hogy azok később ne támadják meg a réncsordát.

Még szaladgál
(Forrás: Wikimedia Commons / Alexandre Buisse / CC BY 2.0 )

Ezenkívül is mindenki süt-főz ilyenkor, hogy meg tudja vendégelni a betoppanó ismerősöket és a rokonokat. Tipikus sütemény még egyfajta kalácska, amit a fára függesztenek fel, és a gyerekek leszedhetik és elmajszolhatják ezeket. A férfiak is áldozatokat mutatnak be ezen a napon, az ünnep főszereplői mégis a nők. Ők készítik az ételeket, ajándékozzák meg apróságokkal a gyerekeket, és ők mutatják be a rituális táncokat. Fejüket nagy kendőkkel betakarva a madarak tavaszi mozgását és szárnypróbálgatásait utánzó táncokat járnak.

És persze nem lenne igazi ünnep a varjúnap, ha nem kapcsolódnának hozzá mindenféle jóslások és előrejelzések. A természet különféle jeleiből ilyenkor az obi-ugorok igyekeznek kitudni, milyen hosszú lesz a tavasz, milyen halzsákmányra és bogyótermésre számíthatnak abban az évben.

Az ünnepből egy kis ízelítőt adhat a következő felvétel, amely a 2013-as jugrai ünnepségen készült, Marija Kuzminyicsna énekel rajta hantiul:

Az ünnephez népi ügyességi játékok is kapcsolódnak, pl. zsákbanfutás vagy kötélhúzás, illetve a gátfutás egy hagyományos változata, ahol gátak helyett kisebb felfordított szánokon kell átugrálni.

Az észtországi ünnepségek

A varjú az észt néphagyományban is van megjelenik, de itt koránt sincs ilyen kitüntetett a szerepe. Az észtek úgy tartják, hogy a holló fiókái változnak varjúvá, ha elfelejti őket a dél-észtországi Emajõgi folyóban megkeresztelni.

A hanti varjúünnep (Handi varesepäev) elnevezést viselő rendezvényt három helyszínen is követhezi az észt közönség: Narvában, Tartuban és Tallinnban. Az észtországi programban a Hanti-Manszijszkban található Jugria Egyetem diákjainak fellépésén a nézők megismerhetik az ünnephez kapcsolódó hagyományos táncokat és énekeket, valamint megtekinthetik Ivan Golovnyov A kis Katyerina című filmjét. A következő videó a film ajánlója, ha nincs is lehetőségünk most Észtországba kiugrani, hogy megtekintsük az egészet, legalább ízelítőt kaphatunk a kis Katyerina világából. (Kiegészítés: a teljes film ezen az oldalon megtekinthető.)

Golovnyov maga is kiköltözött a tajgára, hogy le tudja filmezni a hanti kislányt és családját. Nagyon figyelt a részletekre, és így sikerült érdekfeszítő történetet kerekítenie egy átlagos hanti család mindennapjaiból. Azt rögzítette, hogyan fedezi fel egy kislány a körülötte levő világot, ugyanakkor rávilágított a szibériai tajga és tundra lakosainak legnagyobb problémájára is, hogyan lehet megőrizni a hagyományos életmódot, hogyan lehet fenntartani magunkat, amikor az olajtársaságok elveszik a földeket, és összeszennyezik a folyókat és a földet.

A kis Katyerina című filmben nemcsak a kislány növekedését láthatjuk, hanem a hantik életmódjának a változását, valamint az egyes évszakok tipikus munkáit, tevékenységeit. A kislány már egész kis korától kezdve felnőtt munkákat is végez, a világot az ő szemszögén keresztül látjuk, halljuk, hogyan próbálkozik meg a beszéddel, de eleinte csak artikulálatlan gügyögéseket hallhatunk a videón. A film egy trilógia első része, a Péter, öregapó és az Olajmező már komolyabban és közvetlenebbül vetik föl a környezetszennyezés és a hagyományos életmód ellehetetlenülése közötti összefüggést.