Elég sokan ismerjük a Snoopy, gyere haza! című rajzfilmet. Híres betétdala a kölcsönös és érdekmentes barátságról szól. Ez a barátság akkor és azáltal bontakozik ki, hogy a film amúgy bájos főszereplő leánykája, Lucy magáévá tulajdonítja Snoopy kutyát. A dalt persze a kislány énekli, nem a kutya.

Hát, valamiért ez jutott eszembe, amikor értesültem a finnugor világ készülő nagy ünnepéről, a mordvin nép és Oroszország (народи Российского государства – szó szerint az Oroszországi állam népei) egyesülésének 2012-ben esedékes ezer éves évfordulójáról.

A hírből semmit sem értettem. Mi az, hogy mordvin nép? Olyan ma sincs. Vannak erzák és moksák, akik ugyan egy nyelv két változatát beszélik, de etnikai különállásuk már 1500 éve kezdődött, s a vérmesebb erzák és moksák most sem tekintik magukat egy nép fiainak. Na és, mi az, hogy egyesülés Oroszország népeivel? Beolvadás az óorosz államba? Dehát 1012-ből semmi ilyesmiről nem írnak a krónikák!

A legkorábbi orosz évkönyv először 1103-ból említi a mordvinokat:

Ugyanezen évben, március 4-én harcolt Jaroszlav a mordvinokkal, és Jaroszlávot legyőzték… (Régmúlt idők krónikája)

Ezen esemény után kb. egy évtizeddel készült el az évkönyv bevezető része, amelyben szintén szerepelnek a mordvinok, ráadásul háromszor is. Itt csupán azt idézem, amely szerint az 1110-es években már lehetett valamiféle kapcsolat mordvinok és oroszok között:

És íme a többi nép, amely adót fizet Rusznak: a csúd, a merja, a vesz, a muroma, a cseremisz, a mordvin, a permi, a pecsera, a jam, a litva, a zimigola, a korsz, a narova, a livon, – ők a saját nyelvükön beszélnek – Jáfet leszármazottai, az északi országokban élnek…

A történeti források alapján inkább 900 az az 1000 év, és akkor még nem beszéltünk a 900 év folytonosságát megszakító tatár fennhatóság évszázadairól.

Jogos felindulásunk után nézzünk szét, hogy is gondolják ezt a dolgot az ezer éves orosz–mordvin barátság hirdetői. Hátha meg tudják magyarázni. A Mordvin Köztársaság honlapján külön blokk figyelmeztet az eseményre. Rákattintva különböző jellegű szövegek jelennek meg előttünk. A politikusok megnyilvánulásait egyelőre hagyjuk, hiszen józan eszünkkel feltételezzük, hogy ők is csak azt tudják megünnepelni, ami valójában megtörtént.

Így hát, nézzük, mit mondanak a tudós hölgyek és urak, mi is történt valójában 2012-1000=1012-ben a mordvinok és oroszok között? Hát semmi. Ellenben a Mordvin Állami Egyetem rektorának, N. P. Makarkinnak a honlapon közölt szövegéből megtudhatjuk, hogy 2006-ban, egy konferencián ő javasolta a mordvin–orosz együttélés 1000 éves évfordulójának megünneplését. Makarkin ugyan közgazdász, de mégis (vagy éppen ezért?) nyíltan politikai szempontokat fogalmazott meg. Úgy vélte, hogy ez az ünnep a társadalmi fejlődést, vagyis ami szerinte ezzel egyenlő, a soknemzetiségű Oroszország integrációját (= eloroszosodását), a nemzeti veszélytelenséget/biztonságot (национальная безопасность России) szolgálja.

Ha a rektor így gondolkodik, az egyetem professzorai sem gondolhatnak mást. Erre az ünnepre politikai okokból van szükség, s nekik csak az a dolguk, hogy valamiféle tudományos mázzal körítsék azt, amit a politikusok kifőztek.

A várható politikai hasznot hangsúlyozta N. M. Arszentyjev, történész és N. I. Voronyina, szociológus, valamint az orosz akadémia helyi intézetének vezetője, V. A. Jurcsenkov is. Nála azonban végre találunk néhány konkrét történelmi hivatkozást is:

• a szlávok a Kr. u. 5. században behatoltak a mordvinok földjére,
• 965-ben, amikor Szvjatoszláv legyőzte a kazárokat, akkor a kazárok által hódoltatott összes nép Kijev adófizetője lett,
• a mordvinok ezután hűen szolgálták Kijevet, például 985-ben, amikor Szvjatoszláv fia, Vlagyimir Krasznoje Szolnisko („Szép Napocska” Vlagyimir) a volgai bolgárok ellen indult, átengedték seregét a mordvin területeken.

A legfontosabbakat azonban V. I. Vihljajev, régész közli velünk: a Vad folyó völgyében, a kelginyinói temetőben megtalálták a mordvinok Kijevtől való függésének régészeti bizonyítékát, egy Viseszlav Vlagyimirovics jelével ellátott fémdíszt. (Egy igen rossz minőségű kép a tárgyról itt látható, a Rurik-dinasztia tagjainak fejedelmi jelvényeiről pedig itt lehet olvasni.) Ez bizony már komoly dolog. Ez a láncra fűzhető csüngő jelezte, hogy az illető a fejedelem megbízottja. E jelvény alapján nem kételkedhetünk abban, hogy Viseszlav Vlagyimirovics uralkodása alatt már volt valamilyen kapcsolat az oroszok és a mordvinok között. Vihljajevtől azt is megtudhatjuk, hogy a kijevi és a volgai bolgár fejedelem 1006-ban békeszerződést kötött, amelyben felosztották egymás közt a Közép-Volga vidékét, s ekkor kerültek a Cna és a Vad folyó mellékén élő mordvinok ténylegesen orosz fennhatóság alá.

Látható, hogy Vihljajev óvatos, nem az egész mordvinság orosz függéséről beszél, de azért a politikai feladatot teljesíti: szállítja a történeti-régészeti bizonyítékokat az ezer éves mordvin–orosz együttélésről. Vihljajevtől végre megtudtuk azt is, hogy Makarkin miért éppen 2006-ban beszélt először az 1000 éves évforduló megünneplésének lehetőségéről: Makarkin és Vihljajev szerint a mordvinok azáltal csatlakoztak az orosz államhoz, hogy a volgai bolgárok és az oroszok erről egymás között megegyeztek Kr. u. 1006-ban.

Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev

Tekintsük át ezeket a történeti-régészeti bizonyítékokat! Birtokomban van a legújabb orosz krónikakiadás eddig megjelent mind a 39 kötete, forgattam is őket eleget, de az 1006-os orosz–volgai bolgár egyezségnek egyikben sincs nyoma. Végül I. A. Gagin kolléga könyvében (Волжская Булгария: очерки средневековой дипломатии. СпБ-Рязань, 2004.)  találtam meg a titkok kulcsát: az 1006-os egyezségről V. N. Tatyiscsev 18. századi orosz történész írt.

A (volgai) bolgárok sok ajándékkal követeket küldtek, hogy Vlagyimir engedje meg nekik, hogy a Volga és Oka menti városokban félelem nélkül kereskedhessenek, amit nekik Vlagyimir szívesen megengedett. És minden városban adott nekik pecsétet, hogy mindenhol, minden korlátozás nélkül szabadon kereskedhetnek, miként az orosz kereskedők a bolgár helytartók pecsétjével áruikkal félelem nélkül utazhatnak, a bolgárok pedig a városokban a kereskedőknek eladhatják áruikat és megvásárolhatják tőlük, amire szükségük van...

(Татищев, В. Н.: История Российская. М-Л., 1963. Т. 2. С. 69. letölthető innen)

Tatyiscsev történetírói jelentősége abban áll, hogy ő még olyan források alapján dolgozott, amelyek azóta megsemmisültek vagy elvesztek. Az 1006-os híradás is egy ilyen forráson alapulhat, azért nem szerepel egyetlen fennmaradt évkönyvben sem.

Tatyiscsev megítélése két véglet között mozog az orosz történettudományban. Az egyik: minden úgy igaz, ahogy ő leírta. És a másik: egy szavát sem szabad elhinni. Már ezért nem lehet Tatyiscsev művére alapozni egy olyan fontos dátum kiválasztását, mint a mordvin–orosz együttélés kezdete. Na meg azért sem, mert egy szó sincs benne a mordvinokról, semmiféle velük kapcsolatba hozható utalás nem olvasható a szövegben.

Az egyéb régészeti-történeti érveket átnézve hasonló problémákat találunk. A szlávok 5. századi megjelenéséről a mordvinok területén A. P. Szmirnov írt még 1952-ben egyes tárgytípusok (fibulák, lunulák, emailos ékszerek) alapján (Очерки древней средневековой истории народов Среднего Поволжья и Прикамья, М., 1952 // Материалы и исследования по археологии СССР, № 28, 155.). Ez a nézet a szláv őstörténet felől is bírálható. De a mordvin régészek azóta sem tárgyalják érdemben a kérdést, vélem, nagy tekintélyű professzoruk iránti tiszteletből, éppen csak automatikusan megismétlik A. P. Szmirnov állítását. A Volga-vidéki finnugorok régészetét 1999-ben összefoglaló kötet (Финно-угры Поволжья и Приуралья в средние века. Отв. ред. М. Г. Иванова, Ижевск) mordvin fejezetében sem találunk semmi olyan adatot, amely a szlávok, és nem egyes szláv típusú tárgyak megjelenését bizonyítaná.

Szintén kétséges, hogy a mordvinok valaha is a kazárok alá tartoztak volna. Erről a függésről József kazár kagán levele számol be. Ez azonban legkorábban a 11-12. században keletkezhetett, jóval a kazár kaganátus bukása után. A levél a muszlim kereskedelmi utazók információira alapozva sorolja fel a Volga menti népeket, köztük az ariszát (az erza-mordvinokat). Ha a 10. században az erzák a kazárok alá is tartoztak, az inkább csak jelképes függőség lehetett.

Az orosz települések a 10. század végén még csak körülvették a mordvinok földjét, de a mordvin területek belsejébe az orosz kolonizáció nem hatolt be. A mordvinföldi régészeti leletek nem mutatnak tömeges orosz betelepülést. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy a mordvinok fizettek valamiféle adót az oroszoknak, de saját társadalmi berendezkedésüket még sokáig őrizték. Viseszlav Vlagyimirovics jelvénye egy mordvin temetőből került elő, valószínűleg egy mordvin ember nyakában függött. Esetleg egy olyan baráti találkozó alkalmával zsákmányolhatta, mint ami Pecserában történt, 1187-ben:

Ugyanekkor a pecserieket és a jugraiakat [a Pecserába és Jugrába küldött adószedőket] Pecserában megölték, másokat pedig a volokon túl, és száz főember feje hullt le. (Novgorodi I. krónika)

Ha az oroszok bemerészkedtek a mordvinok földjére, azt megbánták (lásd az 1103-as akciót). A tatárjárás után a mordvinok évszázadokra tatár fennhatóság alá kerültek. E fennhatóságtól azonban a volgai finnugor népek közül elsőként szabadultak meg, kb. a 15. század végén – 16. század elején. Ekkor kerültek orosz fennhatóság alá, nem pedig 1006-ban.

Tehát az ezer éves mordvin–orosz együttélés legendája színtisztán politikai okokból született meg. A mordvin–orosz érintkezés azonban tényleg kb. 1000 éve kezdődött, sőt valamivel korábban, Murom város alapításának idején. (Murom alapítása a 988-as említése előtti évekre tehető: „És ültette … Glebet meg Muromba…” Régmúlt idők krónikája.)

Az ezer éves együttélés terének egyik tervváltozata

Az ezer éves barátság megünneplésének ötlete ismereteim szerint mordvin fejekből pattant ki. Vajon mit várnak ettől a 2012-es összorosz hajcihőtől (lesz feszt doszt…) a mordvinok? Felsorolja Merkuskin, mordvin elnök. Nem szívbajos, csak a következőket kéri: mordvin nemzeti színház, falumúzeum Sztaraja Tyerizmorga községben, mordvin nemzeti könyvtár, a mordvin állami egyetem felújítása és új épületekkel való kiegészítése, templomok és mecsetek(!) felújítása, építése, Szaranszk belvárosának rekonstrukciója, új tér kialakításával, melynek neve utal az ezer éves együttélésre (Площадь Тисячелетия), új központi kórház, új sportközpont, stadionok, ipari parkok, a falvaknak aszfaltozott utak.

Se út, se híd... - Szabajevo falu, Mordovia

Úgy tűnik, ezzel az ünnepséggel a mordvin vezetés a lehető legtöbbet teszi köztársasága fejlesztéséért. Ezt csak dicsérni lehet. Cserébe Merkuskinék Mordovia hűségét ígérik, s szerényen emlékeztetnek rá, hogy a Szovjetunió felbomlása idején a Mordvin Köztársaság egyedüliként nem deklarálta függetlenségét. A számla ezennel benyújtatott.

Az orosz vezetők tudják, hogy a hűségért fizetni illik. Az ezer éves együttélés megünneplésének szervezése immár öt éve zajlik. Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev is aktívan részt vesz a szervező bizottság ülésein. Megnyilvánulásaik hatása egyelőre felmérhetetlen. Ugyanis egy rendkívüli gondolatot emeltek be az orosz állam attribútumai közé, s kezdték azt hirdetni éppen az esedékes orosz–mordvin ünnep kapcsán. Ez pedig az oroszok, finnugorok, törökök közös államalkotó szerepe Oroszországban. Nemcsak, hogy Oroszország mindenkié, hanem azt együtt is hozták létre.

Ezzel a nemzetiségek hivatalosan is egyenrangúsíttattak. Csak ne akarjanak független államot maguknak, ne beszéljék az anyanyelvüket, s minél előbb oroszosodjanak el.

Te mit választanál? Iskolát, egyetemet a gyermekeidnek, templomot, színházat, könyvtárat mindenkinek, aszfaltozott utat a házadig, vagy az anyanyelvedet? Másik kérdés nincs. Örülj, hogy kapsz valamit.

A Régmúlt idők krónikájának részletei innen származnak, fordította Katona Erzsébet (miként a Tatyiscsev-idézetet is), a Novgorodi I. krónika részletei pedig innen valók (fordította Hollós Attila).