Az első finn képregényes könyv 1911-ben jelent meg, egészen pontosan november 21-én. A finn képregénytársaság (Suomen Sarjakuvaseura) a képregény születésének 100. évfordulója tiszteletére az egész 2011-es évet emlékévnek kiáltotta ki, és számos rendezvénnyel kedveskedik a képregények szerelmeseinek. Külföldi kiállítások és finnországi közönségtalálkozók egyaránt szerepelnek a programban, az egyik nagyszabású esemény kapcsolódik a helsinki Művészetek Éjszakája című rendezvénysorozathoz (augusztus 26.).

Agreszsün
(Forrás: Milla Paloniemi)

Emberevők, nyárspolgárok, frusztrált nőci és a disznaja

Az első képregény, az Itikainen professzor tanulmányútja (Professori Itikaisen tutkimusretki) gyerekeknek szóló kalandregény volt, amely a történeteket képsorozatokban mesélte el. A sztori igazán kalandos: afrikai emberevők, bálnavadászok és más egzotikus szereplők és jelenetek tarkítják a professzor életét.

A ma népszerű képregények sokkal szívesebben dolgozzák fel a hétköznapi élet problémáit. A leghíresebbek közül valók például a Viivi ja Wagner (‘Viivi és Wagner’) című sorozat, amely egy nő, Viivi és egy malac (tkp. a szerelmespár férfi tagja), Wagner együttélésén keresztül a finn párok tipikus problémáit mutatja be. Viivi és Wagner a mindennapi élet kudarcairól és sikereiről mesélnek, ugyanakkor ők maguk is a hétköznapok részévé váltak, mivel a legnagyobb példányszámú finn napilapban, a Helsingin Sanomatban mindig szerepel egy képsorozatuk. (Az újság honlapján tematikus csoportosításban tekinthetünk bele a nő–disznó kapcsolat rejtelmeibe.)

A képsorozatok megjelentek külön kötetekben, sőt a Micimackó és a ... sorozat mintájára párkapcsolati tanácsadókönyv is alapul a VW filozófiájára, sőt színdarab is készült a képregényből. Alább ennek a darabnak egy 2006-os előadásából tekinthetünk meg részleteket.

Érdekesség még, hogy Viivi és Wagner története eredetileg gyerekképregénynek készült, a kislány Viiviről és játékmalacáról szólt. Bár a sztori időnként meglehetősen feministának tűnik, az írója-rajzolója, Jussi „Juba” Tuomola férfi.

A másik híres képregény, a Fingerpori, amely kifinomult nyelvi poénjaival, emellett olykor alpári humorával kívánja magát belopni az olvasók szívébe. Fingerpori egy kitalált hely, amely a tipikus finn kisvárosok életét mutatja be. Pertti Jarla alkotásában olykor híres emberek is megjelennek, mint például Kimi Räikkönen vagy Jézus, ami persze ellenérzést válthat ki bizonyos olvasókban. Gyakran tartják politikai karikatúrának is a képsorozatokat, amit az alkotó elutasít, bár kétségtelen, hogy időnként politikusok is kerülnek a szerző céltáblájára.

Ilyenek a sünök...

Jellegzetes irányát mutatja be a finn képregénynek a Káromkodó sün, amely leginkább a mi agresszív kismalacunknak lehetne a párja. A balti-finn népeknél a sünöknek amúgy sem csak a kedves vonásai állnak előtérben, sokkal inkább afféle agresszívkismalac-alteregóként jelennek meg. Az észteknél például népszerű az a sünös vicc, amelyet állítólag csak azok érthetnek, akik eléggé átitatódtak már az észt szellemiséggel:

A sün bemegy a boltba, és megkérdezi az eladót, van-e túró. Amikor megkapja, fogja a túrós zacskót, és teljes erőből nekivágja a falnak. Amikor a boltos kérdőre vonja, a sün csak ezt válaszolja: „Ilyenek a sünök.”

Milla Paloniemi, az agresszív (sün)disznó megalkotója viszont nem ebből a képből indult ki. Állítása szerint megunta, hogy mindig kedves lényeket kell rajzolnia. A sündisznó eredetileg az alkotó iskolai jegyzetein jelent meg először mintegy unaloműző firkaként. A netre felkerülve azonban egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Sok hasonló vonást lehet felfedezni a szerző és az sün sorsában. Ugyanonnan származnak és ugyanolyan idegennek érzik magukat a nagyvárosi közegben, hasonló problémákkal kell mindkettőnek szembenéznie a maga világában.

Keresetlen modora miatt kudarcba fulladó udvarlási és barátkozási kísérletei mellett is szerethető figura a Káromkodó sün. Állandó szereplők még a történetben a Lánysün, akinek valójában tetszik a pukkancs udvarló. Egy másik központi figura a City-sün, akinek a neve utalhat a városba költözött ún. city-számikra. City-sün csak pizzát eszik és dohányzik, az urbánus világ megtestesítője a Nagymama-sünnel szemben, aki a főszereplő vidéken maradt nagymamája. Az idős sün tudja csak hallgatásra bírni a káromkodós unokát. Jellegzetes vonása a Nagyi-sünnek, hogy megkopott és kihullott tüskéi helyett késsel védi meg magát. Ez pedig nagy valószínűséggel az Ostrobothniában (vagyis finnül Pohjanmaaban) elterjedt késelési szokásokra utal.

Ahogy a finneknél már megszokhattuk, a Káromkodó sünnek sem köznyelvi a nyelvhasználata. Nemcsak, hogy beszélt nyelvi formákat alkalmaz, hanem nyelvjárásban beszél, mivel Ostrobothniából származik, a dél-ostrobothniai (vagy a finn elnevezést használva dél-pohjanmaai) dialektusban tud a leginkább zsörtölődni.

A nyelvjárások amúgy is fontos szerepet töltenek be a finn kiadványok piacán. A külföldi képregényeknek is több kiadásuk van, igazodva az adott térség nyelvhasználatához. Például Donald kacsa kalandjai a nyelvjárásos kiegészítő albumokban 16 nyelvjárásban jelentek meg.

Dounád kácsá (dél-karjalai nyelvjárásban)
(Forrás: Walt Disney, Sanoma Magazines)

Képregényhősök a mindennapokban

Természetesen hétköznapi használati tárgyakon is megjelennek a képregények hősei. A szokásos bögrék, füzetek és tollak mellett párnahuzatokon, ruhadarabokon, naptárakon is felbukkannak a jellegzetes figurák.

Olykor biztonsági célt is szolgálhatnak ezek a tipikus reprezentatív ajándékok, például elmondhatjuk ezt a láthatóság növelésére kifejlesztett fényvisszaverők (finnül heijastin) esetében, amelyeknek a hosszú ideig tartó téli sötétség miatt kötelező a viselete Finnországban. A gyerekeknek, illetve a különböző rajzfilmek, képregények szerelmeseinek igyekeznek kedvezni a gyártók a képregényhősöket megmintázó fényvisszaverőkkel.

Annyit még nem árt tudni a finnekkel kapcsolatban, hogy a káromkodás megítélése náluk más mérce alá esik, mint hazánkban. Létezik náluk például speciális káromkodásszótár (Suuri kirosanakirja ‘Nagy káromkodásszótár’), amely a csúnya szavak világában igyekszik az olvasót elkalauzolni.

A használati tárgyakon megjelenő káromkodások sem számítanak tehát tabunak. Ha más formában nem is, a Káromkodó sün jelmondatait és replikáit felidéző szuveníreken mindenképpen találkozhatunk velük. Egyébként nem is nehéz elképzelni, hogy szitokszavak tolulnak a mi ajkunkra is, ha ilyen párnán ébredünk:

Ritka sz... álmom volt (párnahuzat)
(Forrás: Milla Paloniemi)