Az „online játék” szókapcsolatról mindenkinek más jut eszébe. Van, akinek az aknakereső, van, akinek a scrubble, és van, akinek egy-egy nagyobb online pókertorna. Az internet tehát számos játéklehetőséget kínál, amelyeket viszonylag nehéz is definiálni vagy csoportosítani.

Egy áhított pillanat a Hattrickből

A mostani írás az ún. emberközpontú játékokra koncentrál. Ezek jellemzője, hogy túllépnek a hagyományos, egyszerű szabályokkal játszható logikai, szó-, társas- vagy szerencsejátékokon: nagyon fontos bennük az emberi tényező. Szabályaik bonyolultak, és a játékosok – változó mértékben – egyszerre szereplői és alakítói is az eseményeknek.

A menedzserjátékok (pl. Basketsim, Battrick, Hattrick, Hockey Arena) lényege, hogy a felhasználó egy-egy sportcsapat menedzselését kapja a feladatául, és annak minden teendőjét neki kell ellátnia. A feladat meglehetősen sokrétű, és komoly logi(szti)kai tudást igényel. Nem véletlen tehát, hogy a játékosok többsége fiú-férfi. A játék nyitott végű, azaz a végtelenségig játszható, és általában (stílszerűen) szezonok/fordulók szerint tagolódik.

A stratégiai játékok (pl. Hódító, Travian) nem feltétlenül nyitott végűek (pl. a Travian), hiszen konkrét céljuk van (pl. egy vár/terület elfoglalása vagy egy csoport megsemmisítése), amelyet elérve a játék véget ér. A menedzserjátékokhoz képest – a nagyfokú interaktivitás miatt – jóval nagyobb online jelenlétet és rövidebb reakcióidőt igényelnek.

A szerepjátékok (pl. Popmundo, The West) szintén nyitott végűek. Lényegük, hogy a felhasználó az általa választott karakter révén bekerül egy virtuális világba (amely rendkívül összetett is lehet), számtalan lehetőség közül választhat, és a nemétől – az adott játéktól függően akár – a fajáig (pl. ember, tünde, troll...) nagyon sok mindent megválaszthat. A kiválasztott karakterjegyek azonban egyúttal korlátozást, szabályt is jelentenek, amelyhez a játékosnak tartania kell magát.

A MMORPG-ok (pl. SecondLife, World of Warcraft) elsősorban méretükben térnek el a szerepjátékoktól. A játékok hatalmas tömegeket mozgatnak meg, és olyan bonyolult összefüggésrendszert alkotnak, amelyet egy „külsős” aligha fog megérteni, egy kezdő számára pedig ijesztő lehet az elsajátításuk.

A játékokat még egy módon meg tudjuk különböztetni egymástól: hogy szöveges alapúak (mint pl. a Hattrick vagy a Popmundo), vagy vizuálisan megjelenítettek-e (mint pl. a World of Warcraft). Az előbbi típus természetesen jóval több szöveget és fordítást igényel. A továbbiakban róluk lesz szó.

Közösség, szerephűség, nyelvtudás

Az online játékközösségeknek igen sok jellemzőjük van. Az egyik a közösségi szellem: az összetartás, a gyakori, napi interakció, az ugratás, a többiek online énjének, de akár valós életbeli hétköznapjainak viszonylagos ismerete. Vagyis a játékosok keverik a fikciót a valósággal, és gyakran szoros barátságokat kötnek.

A másik jellemzőjük a saját, egyedi szubkultúra. Ez szinte öntudatlanul, a résztvevők akaratától teljesen függetlenül jön létre. A játékosok ugyanis közös háttérismerettel rendelkeznek, a játék nyelvezetét, kifejezéseit használják (akár a valós életbeli történések jellemzésére is), próbálják megfejteni a játékot, a titkot (a misztifikálás egyik jellemzője, hogy rengeteg, a játékkal kapcsolatos ún. „UL”, városi legenda, azaz babona maguktól a játékosoktól származik), és gyakran haragszanak is rá. Emellett a közösségi létből adódóan egyes felhasználókról hamarosan anekdoták, történetek születnek, amelyek szintén a csoport kultúrájának, hagyománykincsének részévé válnak.

A játékosok emellett gyakran tetemes időt fordítanak a játékra és/vagy a közösségre. Ez az odaadás, olykor a függés jele (utóbbi tkp. a játékkészítők célja) – de akkor is fontos, ha a csoport kijelöl egy személyt egy bizonyos feladat ellátására a moderálástól a fordításig.

Az odaadás, más néven szerephűség szintén fontos közösségjellemző. Az adott online játék aktív résztvevői (minden nyilvánvaló hiba és általuk is beismert hiányosság ellenére) szeretik a játékot, amelyet játszanak, hisznek benne, a valós életben gyakran a karakterük nevével vagy nickjével azonosítják magukat, és legfeljebb akkor szállnak ki belőle, ha belefáradtak, vagy egyéb teendőik nem engedik, hogy folytassák.

Különösen az első játékosgeneráció kialakulása során, amikor a játék fordítása még nem jött létre, fontos egy idegen nyelv, méghozzá a játék forrásnyelvének (ami többnyire az angol) ismerete.

Kalmárok és önkéntesek

A „fordító” kifejezés jelentésének meghatározása a történelem során és a jelenben sem lenne egyszerű – az internet (és vele a számos nyelv, többnyire az angol) térhódításával azonban bizonyos, hogy mind a kereslet, mind a kínálat megnőtt a fordítási feladatok elvégzésére.

Az online játékok fordítását lelkes önkéntesek, többnyire amatőrök készítik. A közéjük tartozás egyik kritériuma, hogy az illető közösségi ember legyen. Ők ugyanis tudnak a közösség fejével gondolkodni, felmérni az igényeiket, összefogni, megmozgatni a tagokat egy-egy cél érdekében.

Az önkéntesség szintén fontos szempont. Ami egyúttal önzetlenséget is jelent, hiszen az amatőr fordítás fontos jellemzője, hogy semmiféle anyagi díjazása nincs.

Természetesen a bennfentességről sem szabad megfeledkezni. A közösség nem fogadná el egy külső, a játékot nem ismerő személy munkáját, bármilyen kiváló is legyen, egyszerűen azért, mert steril lenne. Jó fordítást ilyen esetben ugyanis csak belső ember tud készíteni, aki egyaránt tisztában van a játék szabályaival, fogalmaival, a belső zsargonnal és szóhasználattal, valamint a játékosok igényeivel.

A nyelvtudás azért nem szerepel a kritériumok között, mert – különösen az első fordítógeneráció kitermelődésekor – adott.

A segítők

A jelen cikk megírásához összesen 18 fordító válaszait használtam fel, 2 különböző játékból, a Hattrickből és a Popmundóból. Mindannyian roppant segítőkészek voltak, és válaszaik nagyrészt alátámasztották az elméletemet az online fordítások jellegzetességeivel kapcsolatban.

A fordítók nagy része amatőr. Ennek ellenére a megkérdezett fordítók közül meglepően magas, kb. 22% (18-ból 4) volt a hivatásos fordítók száma. A fordítók fele félhivatásos vagy alkalmi fordítónak tekinthető, a tevékenységük során lefordított anyagok pedig roppant sokfélék: a paletta a gótikus krimiktől a filmfeliratokon át a böngészőbővítményekig terjed. A megkérdezettek közül mindössze 6-an mondták azt, hogy a magánéletben semmi közük a fordítószakmához.

A megkérdezett fordítók másik jellegzetessége, hogy legalább egy, de jellemzően több (idegen) nyelven beszélnek, és gyakran két- vagy többnyelvűek. A válaszadók az alábbi nyelveken dolgoznak: észt, flamand, gallego, héber, japán, kínai (szingapúri), lengyel, lett, litván, luxemburgi, magyar, német, orosz, portugál, svéd, szerb, illetve szlovén.

Emellett pedig kivétel nélkül nagyon szeretik, odaadóan, már-már küldetésszerűen végzik a munkájukat. Ez az online játékokban játékosokból lett többi tisztségviselőre (moderátorok, játékmesterek stb.) nem feltétlenül jellemző. Sőt: a fordítói stábban a legkisebb a fluktuáció.

Közösség: hasznok, hátrányok, hibabejelentés

A fordítás meglétét a közösség igénye hívja életre. A Hattrick pl. jelenleg 47 nyelven játszható, ami nagyon nagy szám – és az összes meglévő fordítást maguk a felhasználók készítették.

A Popmundo még ennél is tovább megy: egy adott ország csak akkor kerül fel a térképre, ha a nyelv fordítása elkészül, addig gyakorlatilag nem létezik. Azaz, amíg nincs pl. grúz fordítás, a karakterek lakhelyeként nem választható Grúzia, és grúz névadatbázis sem létezik. Ez természetesen nagyon erősen motiválja az egyes (fordítással még nem rendelkező) nyelvek beszélőit, hogy minél előbb elkészítsék saját nyelvi verziójukat.

A fordítás tehát a közösségek érdekében történik. Előnyös, és számos, pénzben felbecsülhetetlen értékű hozadéka van. De megvannak a hátulütői is: mivel a fordítók nagy része nem hivatásos, nem használ fordítástámogató eszközöket. Ráadásul egy szövegen többen is dolgoznak, így a fordítások minősége nem feltétlenül lesz megfelelő, és gyakran hiányzik belőle az egységesség (a Popmundo egyik magyarítója, Gwantagor mesélte, hogy az egyes kifejezések állandó fordítását – pl. artist = zenekar – menet közben alakították ki, éppen a konzisztencia érdekében). Ez elsősorban szakmai szempont. A fordítások másik, talán fontosabb hátránya szociokulturális: a magyar felhasználók nyelvtudása európai szinten nagyon gyenge, amelyen az ilyen kiszolgálás még tovább ront – azaz a fordítás konzerválja a nyelvismeret hiányát (ugyanez a filmek, műsorok szinkronizálásra is vonatkozik; ez azonban nem ennek a cikknek a témája).

A közösség természetesen nem pusztán passzív élvezője, hanem aktív alakítója is a meglévő fordításoknak. A visszajelzés és a „hibabejelentés” intézménye abszolút működik, de erősen kultúrafüggő. A két végletet – a kapott válaszok alapján – talán a portugál és a japán felhasználók jelentik. Előbbiekkel kapcsolatban a „roppant szókimondó” jelzőt használták a fordítók, míg a japán kolléga szerint az ottani felhasználók minden visszajelzését meg kell becsülni, mivel „nagyon ritkán kerül rá sor, és nagyon komoly hibának kell lennie”.

Eltérés mutatkozik a közösségi vélemény nyilvános vagy egyedi vállalásában is: míg a portugál, spanyol vagy magyar felhasználók a hibabejelentésre vagy nemtetszésük kifejezésére a nyilvános, játékon belüli fórumokat használják, a litván közösség tagjai elsősorban külön-külön, hivatalos űrlapon kommunikálnak a fordítókkal. A szingapúri felhasználók pedig egy játékon kívüli (ún. „külső”) fórumon vitatkoznak nyelvi kérdésekről.

Stílus, nyelvezet, zsargon

A fordítás során kialakított nyelvezet és stílus a közösségben már meglévő fordulatokra, panelekre épül, azaz a munka – ahogy már említettük – bennfentességet, a játék és a résztvevők alapos ismeretét igényli. Ezért sem lehet a fordítást külsősre bízni. Egy fordítás létrejöttében gyakran az egész aktív közösség részt vesz – ezt nagyon tanulságosan dokumentálja az Indexen olvasható Hattrick-fordító topik.

(A fordítás belsősökkel való elvégeztetésének másik oka anyagi természetű: a külsős fordítók vagy irodák igen borsos árat kérnének ezért a munkáért, így a fejlesztők az önkéntesek munkájával tetemes, évente akár több tízmillió eurónyi megtakarítást érhetnek el.)

A fordítás során kialakított nyelvre általában az alábbiak jellemzők:

- Forrásnyelvi átvételek (néhány példa a Hattrickből: OC = overconfident, elbizakodott; AO = all out, kitámadás; AOW = attack on wings, széleken támadás).

- Tükörfordítások (pl. multiskill = többdimenziós; total skill index = összesített képességmutató).

- A forrásnyelvi szavak, kifejezések csonkítása, torzítás (pl. towmid = towards the middle, közép felé; unpred = unpredictable, kiszámíthatatlan).

- Egyedi fordítási megoldások (slot = kvóta [értsd: üres hely]; transfer compare = árbecslés).

Érdekes, hogy a játékon belül is kialakul a hétköznapi nyelvhasználatban megfigyelhető tagolódás. Az oldalakon olvasható fordítások nyelvezete hivatalosabb, normatívabb, míg a fórumok nyelvére a kötetlenség jellemző. Pl. a fenti példák közül az angol multiskill szó csak a hivatalos fordításokban olvasható többdimenziósnak – a fórumozók az angol multiskill szót preferálják helyette. A monoskill (azaz hivatalos kifejezéssel egydimenziós) szót viszont a pucér vagy csupasz melléknévvel helyettesítik.

Az igazi, a játékban használt szaknyelv tehát önálló nyelvi kódot képez, amelyet egy, a játékban nem játszó feltehetően egyáltalán nem ért, mivel a játékra vonatkozó tartalmi és nyelvi ismeretei egyaránt hiányoznak a szöveg értelmezéséhez.

Nehézségek

Az online játékok fordítói minden jóindulatuk, lelkesedésük és háttérismeretük ellenére számos nehézségbe ütköznek. Ezek egy része a hivatásosok számára is ismerős (szoros határidők, nagy mennyiségek, a forrásnyelv hibái, a fordításkezelő oldal vagy szoftver működési hibája stb.).

Komoly gondot jelent a fordítástámogató eszközök hiánya. Mivel a fordítást amatőrök készítik, ezek ismerete nem is várható el tőlük. A munkát azonban jelentősen megkönnyítené, a fordítások egységességét pedig elősegítené egy-egy ilyen, akár a fejlesztők által az adott játék igényeihez igazított eszköz. A fordítók (különösen a tapasztaltabbak) gyakran tesznek is javaslatokat a fordítói felület fejlesztése érdekében, vagy kritizálják a fejlesztők tevékenységét (helyesebben annak elmaradását).

A másik, talán még nagyobb problémát a „vakon fordítás”, azaz a szövegek kontextus nélküli átültetése jelenti. Az ilyesmi mindig potenciális veszélyforrás, és természetesen a fordítószakmában is számos mulatságos történet kering az ilyen vakrepülések végeredményéről – szerencsére az online játékokban az ilyen hibák még utólag is könnyen orvosolhatók, és nem okoznak túl nagy kárt.

Ilyen eset volt pl. a Popmundón, amikor az „it's not you, it's me” kifejezést, amely egy kapcsolatfelvételnél használatos szabadkozó szöveg, és arra szolgál, hogy csökkentse vagy megszüntesse a vonzalmat két karakter között (magyarul a „nem miattad, hanem miattam” fordulattal lehet visszaadni) az „ez nem te vagy, én vagyok” mondatra sikerült lefordítani, épp a háttér-információk hiánya miatt.

A harmadik, komoly fejtörést okozó probléma a nyelvjátékok lefordítása. Az ilyesmibe még egy hivatásos fordítónak is beletörhet a bicskája – az amatőr fordítók sem feltétlenül birkóznak meg vele, különösen akkor, ha a nyelvjáték az eredeti nyelven működik igazán.

Roberta Hinksman, a Popmundo másik fordítója ezzel kapcsolatban is elmondott egy történetet. Egy, a „Nevermind the Seattle sound” címet viselő hírt kellett magyarul visszaadnia. Ha a címet elemeire bontjuk, látszik, hogy lefordíthatatlan szójátékokkal és utalásokkal van tele. A Nevermind egy Nirvana-lemez címe, a Seattle sound a grunge stílus szinonimája az angol nyelvterületen, a cikk maga pedig arról szólt, hogy ezennel Seattle városa is felkerült a játék térképére. Roberta sok töprengés és elvetett ötlet után úgy döntött, hogy inkább meghagyja eredetiben. Néha ez is jó megoldás lehet.

A fordítás nehéz kenyér, ha azonban valakit megérint a varázsa, azt magába szippantja és nem engedi. Talán ezért is ilyen lelkesek a megkérdezett fordítók. És akármennyire is amatőrök, a hozzáértésük és hozzáállásuk tiszteletre méltó. Mert, ahogy a japán kolléga fogalmazott: „nem kell profinak lenned ahhoz, hogy jól végezd a munkád”.

Köszönetnyilvánítás

A cikk végén szeretnék köszönetet mondani a fordítóknak, a fejlesztőknek és a kérdések terjesztésében közreműködő kollégámnak. Akik pedig hozzájárultak felhasználónevük közzétételéhez, nekik név szerint is: GM-BrmBrm, GM-Chris, Gwantagor, HT-Oxidus, LA-AmonRaZZ, LA-Azovc, LA-brusque, LA-Covy, LA-Crionn, LA-GQPOZ, LA-Junnja, LA-Munk, LA-outeiro, LA-Talfr, Mod-Hakerpaps, Mod-Karlthegreat, Mason Bryant, Roberta Hinksman, illetve a névtelenséget választó segítőim, köszönöm Nektek!