Amikor az első Bennszülött Amerikai Nyelvi Ünnepet megrendezték, a vetélkedőkön résztvevő legtöbb diák csupán listáról olvasta fel a szavakat – ma viszont már kész előadásokkal állnak a színpadra, és úgy tűnik, a nyelvet egészen természetesen használják.

Indián törzsi tánc
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az idei volt a 8. alkalom, hogy a játékos nyelvi ünnepet megrendezték az egyesült államokbeli Oklahomában – adja hírül az Oklahoma Daily. „A sportolóknak ott vannak a bajnokságok, a spanyol és francia nyelvűeknek is megvannak a maga ünnepeik, csak a bennszülött amerikaiakat nem szólította meg eddig senki” – indokolta Mary Linn, a rendezvény igazgatója, az esemény szükségességét.

A mostani ünnepségen 70 iskolából összesen 600 diák vett részt, így a játékos vetélkedőkön nem kevesebb mint 23 amerikai bennszülött nyelvet képviseltek a jelenlévők. A gyerekek színes produkciókon keresztül mutathatták be, mennyire ismerik őseik nyelvét: táncoltak, szavaltak, énekeltek, előadásokat tartottak, plakátokat készítettek.

„A rendezvénnyel szeretnénk megköszönni azoknak a tanároknak a fáradságos munkáját, akik keményen dolgoznak az indián nyelvek tanításáért” – mondja a szervező. Ez a munka valóban áldozatos, hiszen gyakran semmilyen segítség nem áll a tanárok rendelkezésére; se tankönyv, se tanterv.

A gyerekek évről évre lelkesen készülnek a produkciókra, s bár nem a győzelem a lényeg, – hiszen minden versenyző kap egy pólót és egy emlékérmet –, komoly harc folyik a dobogós helyekért. „Igaz, hogy a részvétel a fontos, általában mégis nagyon komolyan veszik az első, a második és a harmadik helyeket. Így legalább az iskolák hazavihetnek egy díjat, amit majd kitehetnek a vitrinbe, és úgy érezhetik, hogy elértek valamit” – magyarázza Linn. A 12 éves Sidney Prince például az Amazing grace című ismert dalt adta elő wichita nyelven. Ő azért akarta megnyerni saját korosztályának versenyét, mert így ő lenne az első lány, aki nyer valamit a törzsnek.

Wichita indiánok 1870
(Forrás: Wikimedia Commons)

A szervezés nem kevés munkával járt: a kétnapos rendezvényen naponta 40 önkéntesre és 53 bíróra volt szükség. De megéri – állítja Linn. „Minden egyes alkalommal, amikor hallom a gyerekeket beszélni odafent a színpadon, újra és újra rájövök, hogy ez az, amiért csinálom”.