A kiadvány két részre osztja a tradicionális és helyi ételeket. Az első fejezet címe „Nagyra becsült helyi ételek”. Ez a közismertebb és népszerűbb helyi fogások nevét sorolja fel – itt 23 ételnév szerepel, pl. a „halas curry jokoszukai módra”.

A második fejezet címe „Helyi különlegességek: helyi zamatok”, és a tradicionálisabb ízek kedvelőinek kedvét keresi. A felsorolásban 95 fogás szerepel, pl. a „hija dzsiru mijazaki módra” (ismertebb nevén „hideg miszóleves”).

A könyvet Adam Fulford, a japán kultúrát régóta ismerő és népszerűsítő kanadai televíziós személyiség fordította, aki bízik abban, hogy a kiadvány megnöveli a hagyományos japán étkek elismertségét és népszerűségét.

Azonban nem Japán az első, aki hasonló lépésre szánja el magát a Távol-Keleten. A kínai kormány már 2007-ben, a pekingi olimpia előtt átíratta hagyományos, rendkívül különleges ételneveit, hogy jobban ki tudja szolgálni a több millió külföldi vendég ízlését. Erre a célra egy 170 oldalas kötetet jelentetett meg, hogy segítse az éttermek és szállodák munkáját. Az intézkedés természetesen nem volt népszerű – kérdés, hogy az olimpia után a vendéglátó-ipari egységek visszaváltottak-e a megszokott, az idegenek számára nehezebben érthető, ámde jóval szórakoztatóbb körülírásokra.