Többször írtunk már arról, hogy a  kisebb oroszországi népeknek, közöttük finnugor nyelvrokonainknak alig vannak saját filmjeik. A népköltészetük filmes feldolgozása pedig végleg ritkaságszámba megy. Most az Oroszvilág hívta fel rá figyelmünket, hogy – még augusztusban – megjelent az első orosz nyelvű rajzfilm. A film ugyanabba a sorozatban tartozik, mint az általunk már bemutatott udmurt mese: észt támogatással készült.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az izsórok a Balti-tenger partvidékén, a Szentpétervár és Észtország között húzódó területen, Ingermanlandban (Inkeri, Ingrija stb.) élnek. Számuk mára erősen megfogyatkozott, alig kétszázan beszélhetik a nyelvet – pedig a 20. század elején még vótokat is asszimiláltak. Az első izsór nyelvű slágerről korábban már írtunk, most a rajzfilmet mutatjuk be. Az, hogy izsór nyelvű szöveget hallhatunk, valódi különlegesség: még a szakembereknek is ritkán adódik ilyen lehetőségük.

A 19. század végén gyűjtött mese a teremtésmondák körébe tartozik, a tűz születését meséli el. A szöveg egy kissé eltérő változata magyarul is olvasható a Földisten leánykérőben (szerk. Bereczki Gábor, Európa Könyvkiadó, 1982.) című kötetben (48. oldal). A történet lényege, hogy a  tűz szikrából született – ez eddig nem meglepő, de figyeljünk a folytatásra! –, ám vízbe esett, lángba borította a tengert, a tüzet egy hal bekapta, a halak bendőjén át végigvonult a táplálékláncon (az egymást felfaló halak sorrendje változatonként eltérő).

Lángok a temgeren – szentivánéji máglya Finnországban
(Forrás: Wikimedia Commons / Petritap / GNU-FDL 1.2)

A magyarul olvasható változatban Vejnemöjnen, a balti-finn Prométheusz kihalássza a tengeri tápláléklánc csúcsát, és a hasából kiveszi a tüzet. A rajzfilmben viszont az utolsó halból sziget nő, arra költözik egy asszony, aki felneveli a lányát, és ők veszik használatba a tüzet.