Hosszú riportban foglalkozik a szlovák-magyar viszonnyal a szlovák nyelvtörvény módosítása miatti vita kapcsán szerdai számában a Neue Zürcher Zeitung (NZZ). A svájci újság egész oldalt megtöltő cikkében a tudósító azt írja: saját tapasztalatai szerint a szlováknyelv-tudás nem jelent gondot a szlovákiai magyarok körében. Ugyanakkor a szlovák kulturális minisztériumban azt a tájékoztatást kapta, hogy néhány szlovákiai magyar köztisztviselő nem akarta használni a szlovák nyelvet. A tárca szerint ez hátrányos megkülönböztetést jelent a magyarlakta terület szlovák anyanyelvű népességére nézve, mert nem jutott hozzá fontos információkhoz. A magyar többségű szlovákiai települések szlovák nyelvű lakossága nyelvi asszimilációs nyomásnak van kitéve, a nyelvtörvénynek biztosítania kell, hogy Szlovákiában minden szlovák mindenkor használni tudja az anyanyelvét az érintkezésben – mondták a minisztériumban.
Történelmi eseményeket felidézve a szerző rámutatott: a közös szlovák és magyar történelmet „nyomás és ellennyomás” jellemzi, miközben hiányzik a kölcsönös megértés.

Szerencsétlen lefolyású esetként írja le a riporternek Sólyom László meghiúsult révkomáromi látogatását Bastrnák Tibor, a város polgármestere, amelynél „bizonyos körülményeket talán nem egészen megfelelően mértek fel”. A polgármester azok közé tartozik, akik a szlovák-magyar ellentétek elsimítását szeretnék. Ezért is csatlakozott a szlovákiai magyar kisebbség érdekeinek képviseletében a Magyar Koalíció Pártjáénál (MKP) mérsékeltebb irányvonalat választó Híd-Most nevű mozgalomhoz – írta a NZZ.

Bastrnák Tibor és Csáky Pál, az MKP elnöke egyaránt rámutatnak, hogy a szlovákiai magyarok nem vonják kétségbe a szlovák államhoz tartozásukat, és hogy az autonómiatörekvés „nem téma” a magyarlakta területeken. Ugyanakkor nem akarják, hogy „másodrangú állampolgárokként” kezeljék őket. A hűséget nem lehet erőszakkal kikényszeríteni – teszik hozzá.

Elena Kacalová, a kulturális minisztérium munkatársa viszont úgy érzi, hogy a szlovákiai magyarok „mindig többet akarnak”, habár szerinte alig van ország, ahol a kisebbségeknek több jogai lennének, mint Szlovákiában.

A szlovák-magyar kapcsolatból a jószomszédi nagyvonalúság hiányzik a leginkább, mégpedig Budapest és Pozsony között csakúgy, mint a többségi szlovák és a kisebbségi magyar lakosság között – vélekedett a szerző. „A hivatalos Szlovákia leginkább ott látná ezt szívesen, ahol ehelyett leereszkedést tapasztal, állandó múltba nézést és néha alig leplezett törekvést a határon túli viszonyokba való beavatkozásra”. „De a szlovák belpolitikának is fel kellene hagynia a magyar kisebbséggel sajnos túl gyakran éreztetett »most mi vagyunk a főnökök« irányvonallal.”Néhány szlovákiai magyar politikusnak le kellene mondania „bizonyos, néha túlságosan szívesen alkalmazott szurkálódásról” – tette hozzá.

Ehhez viszont mindegyik oldalon politikai akaratra van szükség. Csakhogy mindegyik oldalon sokkal vonzóbb az a politikai tőke, amelyet a nézeteltérés fenntartásából lehet kovácsolni, mint a megegyezés – írta a NZZ riportere.