Firkasz: Ezért érdemesnek találtam a szófajok besorolási revízióját, különösképpen az elvontság és az elvont fogalmak újraértékelését. Mederi: A cikk utolsó mondatával lehet, hogy egyet értenék, ha a szófaj- leegyszerüsítési törekvés (legalábbis így értelmeztem a cikk alapján) megalapozott lenne.

Az alapprobléma úgy tűnik a szókincs és annak egyéni mértéke szembe állítva a többiek összesként ismert szókincsével.Nem világos, hol kezdődik a szakismereti lexika és a "nyelvismeret", ezért van probléma a szakoktatással, a szakfordítással és erre akarnak a duális képézssel megoldást találni. De fognak-e?

Az EU pénzosztó projektjeitől kezdve az osztálytermi értékelésig mindneki azzal foglalkozik, hogy a gondolkodási képesség, a kognitív kompetencia hibádzik a pedagógiai termelési folyamat végeredményéből. Nem véletlen, mert a gondolkodás fogalma körül van a legnagyobb bizonytalanság a szakirodalomban vagy pl. a vikipédiában. Az a tény, hogy millirdokat fordítanak az agykutatásra, mint a gondolkodás székhelyének feltérképezésére, Amerikábanm és Indiában azzla a bevallott céllal, hogy azt anyagokkal manipulálni lehesen, mutataja, hogy mivel az anyagi társadalmi világ konfliktusainak megoldása nem megy, a hatalom a tudamódosztással kísérletezik.

Az MTA tavaly hirdetett egy szaktárgy módszertani kutatási pályázatot és már meg is történt a nyertesek kiválasztása. nem irigylem tőlük a támogatást, de tragikusnak tartom a született munkák társadalmi értékét.

Provokatív ötletek készpénznek vett nézetek más szemszögből történő megvilágításával