Hogy a finnek és a szauna szervesen összekapcsolódik, valószínűleg még azok is tudják, akik csak a magyar fürdőkben találkozhattak a szauna jelenségével. A finnek kulturájában fontos szerepet játszik ez a jellegzetes „izzasztókamra”, amelynek nem csak a testi higiénia szempontjából volt kiemelkedő helye a finnek (és más északi népek) életében.

Ezt finn jelképet alakította át ízlése és fantáziája szerint az a néhány kortárs finn művész, akik a SaunaLab projekt keretében  négy extrém szaunát készítettek Turkuban (amely az észtországi Tallinn mellett a 2011-es évben Európa másik kulturális fővárosa). A finn gyakorlatiasságot igazolja, hogy az izzasztókunyhókat nem csupán művészeti alkotásként lehet megcsodálni, hanem bárki ki is bérelheti őket, tehát mindegyik épület betölti eredeti funkcióját is.

Egy nép összeforr
(Forrás: Wikimedia Commons)

A füstön át a szaunamanóig

A hagyományos finn kultúrában egyrészt a megtisztulás helyszíne volt a szauna. Ez jelentett egyfelől hétköznapi tisztálkodást és olyan rituális eseményeket is, mint például a szülés vagy a halott lemosása. A neten bogarászva rábukkanhatunk olyan történetekre, amelyek szaunában született emberekről szólnak. A szaunának gyógyító ereje is van, igazolja ezt az a magvas finn közmondás, miszerint Jos ei viina, terva ja sauna auta, niin tauti on kuolemaksi. (Vagyis: Ha sem a szesz, sem a kátrány, sem a szauna nem segít, a betegség halálos.)

A szauna olyan kifejezésekben is felbukkan, amelyeknek a magyar megfelelőjében a fürdő vagy esetleg valamilyen más, a ‘mosdással’ kapcsolatos szót találunk. Például a finn selkäsauna (tkp. ‘hátszauna’, alapos verést, illetve fejmosást jelent) vagy az észt veresaun ‘vérfürdő’, tkp. ‘vérszauna’.

A fürdőház fontos szerepét mutatja, hogy ha egy család házépítésre adta a fejét a régmúltban, először mindig a szaunával készültek el, és egészen addig ott laktak, amíg a házat fel nem húzták.

Mivel a régi fürdőházakon, az ún. füstösszaunákon (finnül savusauna) nem volt kémény, tűzvédelmi okokból nem lett volna helyes a ház mellé építeni őket. A szaunát tehát mindig valamilyen vízhez közel (amiből Finnországban természetesen sok van), a lakóépületektől távolabb helyezték el. Ez is magyarázhatja, hogy félelmetes helynek számított, és mindenki kellő tisztelettel kezelte ezt a félreeső kunyhót, amelynek feketék voltak a falai a koromtól, és ahol, ha be volt fűtve, alig lehetett látni valamit.

Nem véletlen, hogy számos hiedelem kapcsolódott a fürdőházhoz, amelyet magyaráz az is, hogy az élők világa és a túlvilág közti kapocsként, átjáróként értelmezték.

A finnek számára a szauna máig megőrizte bizonyos misztikus jellegét. Vannak olyan íratlan szabályok, amelyeket illik betartani szaunázás közben. Nem ildomos például káromkodni, kiabálni vagy köpködni a szaunában. Attól lehet tartani ugyanis, hogy a szaunamanó (saunatonttu) megsértődik. Van például olyan elképzelés, hogy ha túl sok vizet locsolunk a kályhára, a szaunamanó bosszúból pattogtatni kezdi azt. A saunatontturól számos kép él(t) a finnek körében, általában kedves, emberszerű lénynek ábrázolják, akinek jár, hogy utoljára ő pancsolhasson a fürdőházban.

Ha nem tartjuk be a szabályokat, a szauna könnyen rémségek színhelyévé válhat. Ezt igazolhatják azok a folklórénekek és -történetek, amelyek az éjfél utáni szaunázás veszélyeire hívják fel a figyelmet. Találhatunk például olyan szettu (délkelet-észtországi népcsoport) népmesét, amelyben éjfélkor az ördög jön el a szaunába, és ha fiatal lányt talál ott, magával viszi feleségnek. Az Üüsi sannan (Egyedül a szaunában) című dalban a lány túljár a vén patás eszén, addig hordatja ugyanis magának a szebbnél szebb esküvői ruhadarabokat és kellékeket, amíg reggel nem lesz, és a felkelő nap fénye elriasztja az ördögöt. A dal meghallgatható az észt énekes, Anu Taul myspaceoldalán.

A szaunát nem ismerő népek számára bizonyára elképzelhetetlen, hogy az izzasztókunyhó félelmetes hely is lehet. Az USA-ban a szauna szónak több konnotációja is van, egyrészt utalhat az észak-európai bevándorlók által meghonosított fürdőzési szokásokra, ugyanakkor a vöröslámpás negyedekben, a masszázsszalonokban kialakított szaunák miatt a szóhoz egész más jelentéseket is társítanak. Ráadásul a szó angol kiejtéséről is élénk vita folyik.

Ezek után nehezen elképzelhető, hogy valaki félelmetes helynek tartaná a szaunát. A finnek számára azonban bizonyára kézenfekvőnek tűnt egy horrorfilm helyszínéül választani, ahogy a 2008-as Szauna című filmben tették. (Persze kérdés, hogy lemoshatók-e a múlt bűnei a szaunában, szolgálhat-e egyfajta purgatóriumként.)

A szaunaprojekt

A szaunához kapcsolódó képzeteket igyekeztek átgyúrni a SaunaLab-projekt résztvevői. A vállalkozásban öt művész vett részt: Jan-Erik Andersson, Hans-Christian Berg, Heidi Lunabba, Harri Markkula és Papu Pirtola. Négy alkotást hoztak létre: Solaris Sauna, Sauna Obscura, Hot Cube és Sounding Dome nevet adva az egymástól is meglehetősen különböző építményeknek.

A Solaris Sauna jellegzetessége, hogy átlátszó anyagból készült, a szaunázókat alig valami választja el a természettől. Az épület furcsasága ugyanakkor, hogy nem valami eldugott helyen található, hanem a Wäinö Aaltonen-múzeum mellett, a folyópart sűrűn beépített szakaszán. A szaunázási élményt kiegészítendő a múzeumban a finn szaunakultúrát bemutató kiállítás tekinthető meg.

A Sauna Obscura a camera obscura elvére épült, vagyis a szaunaépület maga a kamera. A tengeren úszó építmény belsejében, az egyik falon a kinti világ fordított mását lehet megfigyelni. Talán ebben a szaunában lehet a négy közül a legjobban pihenni, ugyanis ez a szauna nem Turku központjában található, hanem a várost körülvevő alapvetően svéd anyanyelvűeknek otthont adó szigetvilágban. Maga az alkotó is finnországi svéd származású.

A Hot Cube pedig azért különösen érdekes, mert a kátrányborítású kocka a füstös szaunák élményét adja vissza. A falak ugyan hagyományos kormosak és feketék, az azonban újításnak tekinthető, hogy a padló üveglapokból áll, így a fürdőzők megfigyelhetik, mi történik az alattuk folyó Aurajoki (Turku folyója) élővilágával.

Büdös kocka
(Forrás: Kovako-1 / Wikimedia Commons)

A Sounding Dome talán a legizgalmasabb vállalkozás. A fokhagyma alakú fürdőházban ugyanis zene szól, amely a levegő hőmérséklete és a páratartalom változásait követve alakul. A hangok leginkább az „űrzenére” emlékeztetnek, illetve a fokhagymaformából kiálló kéménysípok és maga a zene jellege is az orgonamuzsikát idézik fel. A készítők azt vallják, hogy inkább a kinti közönségnek, mint a bent ülőknek kívánnak zenei élményt nyújtani.

Az interaktív kiállítás június 1-jén nyílt meg és egészen augusztus végéig várja a nézelődőket és az izzadni vágyókat.