Az Artmozik éjszakája augusztus 24-én különös észt filmmel lepi meg a nézőket. A Tühirand (Üres part) című alkotás már szerepelt magyarországi filmfesztivál programjában, de nem véletlen, hogy újra és újra műsorra tűzik a művészmozik. Kiélezett drámai helyzetek, a jellegzetes keserédes-ironikus észt humor és a sok vodka kombinációja (ki)ütős kompozíciót alkot.

Még nincs kint a vízből
(Forrás: Tühirand / toldimozi.hu)

Mi folyik az üres parton?

A történet maga néhány mondatban elmesélhető, a lényeg a szereplők közötti drámai párbeszédeken van, és azon, ami a hősökben lejátszódik. A film számos pontján érződik, hogy a mozi alapjául szolgáló novellát színházi ember írta. (A szerző, Mati Unt, az egyik leghíresebb észt író és színházi rendező volt.) A három (fő)szereplős sztori egy klasszikus szerelmi háromszögről szól. Mati, a férj úgy alakítja programját, hogy felesége, Helina és annak szeretője, Eduard társaságában tölthesse a hétvégét Eduard tengerparti nyaralójában. A tengerparton itt persze északi tengerpartot kell érteni, amelyet fenyőfák vesznek körül, a homokban nagy sziklák állnak, és mindig fúj a szél. Ez az üres part adja a hátteret a történésekhez, nyitottságával szemben áll a három szereplő „se veled, se nélküled”-típusú kapcsolati börtönével.

Parti hangulat
(Forrás: Wikimedia Commons / Mmh)

A film fő témája a szerelem, mondhatnánk úgy is, a szerelem észt módra, mivel a nagy szenvedélyek letompítva bukkannak föl benne. Ahogy a költő fs írta az észtekről: „de kik azok az észtek egyáltalán? / egy kis nemzet / szenvedélyesek mint az olaszok / csak magukba fordulva / kifelé ez nem látszik / érzéseik lángszerűek / melyek lelkük legmélyén égnek” (Küű Anita fordítása).

Éppen ezért válik nagyon groteszkké a film. Ez az alapvetően szomorú történet lépten-nyomon abszurd jelenetekkel van átszőve, ami nem kis mértékben enyhíti a jelenetek drámaiságát, kizökkentve a nézőt, és egyszerre mintegy paródiává torzítva a történéseket és a fennkölt mondatokat.

A filmben minden férfiszereplő kicsit hasonlít egymásra (például mindegyik bajszos), és így körforgásszerű lesz az egész történet, csak az változik, hogy Helina éppen a férjével vagy a szeretőjével van-e együtt. Jól érzékelteti az aktuális helyzetet, hogy az adott jelenetben ki hol ül a Zsiguliban. Mati és Eduard két pólust alkot, Eduard intellektuálisabb alkat, hegedűművész, aki beszédében is fennkölt (emiatt sokszor válik nevetségessé is), míg Mati a brutálisabb oldalt képviseli, sokat iszik, káromkodik, és belehugyozik a tengerbe. Feleségét már nem is szereti igazából, de a büszkesége nem engedi, hogy egy másik férfi elhappolja előle a nőt. Ahogy Eduardnak is kifejti, már régen elhagyta volna Helinát, ha Eduard nem akarta volna lecsapni a kezéről. Most tehát újra szeretnie kell a nőt, pedig már nem is igazán akarja. (Az egy mellékszál a történetben, amely ugyanakkor fontos Mati személyiségének megértéséhez, hogy ő is megcsalja Helinát, egy Marina nevű lánnyal, méghozzá egy vicces-romantikus szénakazlas jelenetben.)

Abszolút szerethetők még a történetben a mellékszereplők, akik szintén hozzájárulnak a néző kizökkentéséhez. Az egyik például a korlátolt, filozofáló szomszéd, akinek világképébe nem fér bele, hogy Mati részegen fetreng az udvaron. Szóvá is teszi ezt: „Maas ei magata.” (A földön nem szokás aludni.) Majd amikor a félkómás Mati megkérdezi, hogy miért nem, jön is a válasz „Reeglid on sellised.” (Ilyenek a szabályok.) Az érfelvágós-depressziós hangulatból számtalanszor kizökkent egy-egy jelenet. Ilyen például a kocsmából kijövő, magában vidáman döcögő biciklis bácsi alakja vagy a susogós melegítős helyi lakosoké, akik egyikük (bizonyára Finnországból beszerzett) új autójának motorját állják körül, és rácsodálkoznak minden alkatrészre.

Ezekből a jelenetekből láthatunk részleteket a következő videón. A viccesebb pillanatok 1:54-től következnek. Először persze érdemes a teljes filmet megnézni, hogy a jelenetek elérjék a kellő hatást, ízelítőként azonban mindenképpen ajánlhatjuk a klipsorozatot.

A jól megírt forgatókönyv mellett a filmben az is pozitívum, hogy a kevés szöveg mellett képi világában nagyon jól adja vissza a Mati Unt-regények jellegzetes hangulatát. Számtalan olyan jelenet van, amelyet kimerevítve érdekes és „sűrű” képeket kaphatunk. Mindez talán arra is visszavezethető, hogy a rendező. Veiko Õunpuu sokáig festészettel is foglalkozott. A hangzó nyelv mellett sajátos képi nyelv is létrejön a filmben, mintha a rendező állóképekből fűzné össze a jelenetsorokat.

Olimpia és forradalom, avagy a film zenei háttere

A másik fontos elem a film zenei világa, amely jól kiegészíti a képi megoldásokat. Olyan híres észt szerzők számai találhatók meg benne, mint például Tõnis Mägi, aki a rendszerváltó daloló forradalom egyik legfontosabb alakja volt. De nemcsak Észtország-szerte híres, annak idején nagy karriert futott be a Szovjetunióban is. Az általa írt Olimpiada című dal lett az 1980-as moszkvai olimpia zenéje. A következő videón „megcsodálhatjuk” a dalt és a hozzá készült korabeli klipet, amely többek között bemutatja az 1980-as olimpia helyszíneit és szereplőit, és igazi retrós érzést kelt.

A Tühirand című filmben szereplő Tõnis Mägi-dal az Ülemlaul (Zsoltár) meglehetősen emelkedett hangulatú, az élet körforgásáról szóló szám. Talán meg sem lepődünk már azon, hogy a filmben egy olyan jelenet alatt hallhatjuk, amelyben az egyik főhős egy nyilvános vécé ablakán próbálja meg kiszuszakolni magát.

Alább elolvashatjuk a dal észt szövegét és annak megközelítőleges magyar fordítását, valamint egy koncertfelvételen meg is hallgathatjuk a dalt a szerző előadásában.

Ülemlaul	Zsoltár
Sünd, arm ja surm – eluring, on ülemlaul see, ning kui süttib täht kord südaööl on kõik OK, OK.	Születés, kegyelem és halál – az élet körforgása, ez zsoltár, és ha egyszer kigyullad egy csillag éjfélkor, akkor minden OK, OK.
Ja valgus sai, koidukiir, on ülemlaul see siin. Kui lapse jaoks on lapsepõlv on kõik OK, OK.	És világos lett, hajnalpír, ez itt egy zsoltár. Ha a gyereknek van gyerekkora, akkor minden OK, OK.
Käib elutants, aastaid läeb. Vaid ülemlaul, see jääb. Kui pühapäev on püha, on kõik OK, OK.	Folyik az élettánc, telnek az évek, csak a zsoltár, az marad. Ha az ünnepnap az ünnep napja, minden OK, OK.
Aga süda sul sees aina kiiremalt taob, Mida võtta või jätta, kõik läheb ja kaob. Kõik libiseb mööda, kui sirutad käe. Mõned näod jäävad meelde, kuid sajad ei jää. Tahad haarata küll, aga tabad vaid tuult, Nagu viiruki vihk, kaovad sõnad su suult. Kuskil kaugel veel kajab su aasta võit Läheb kõlinal ümber ja plahvatab kõik.	De a szíved a bensődben egyre hevesebben ver, Mit hagyjunk, mit vigyünk, minden eltűnik és elvész. Minden elillan, ha kinyújtod a kezed. Néhány arcot megjegyzel, de százakat nem tudsz. Persze meg akarod ragadni, de csak szelet markolsz. Mint a tömjénfüst, eltűnnek a szavak a szádból. Valahol messze még visszhangzik az éves győzelmed Nagy zajjal felbukik és felrobban minden.

A következő videón meghallgathatjuk ezt a Tõnis Mägi-dalt, amely lezárja a filmet. A felvétel a paidei Jaani-templomban készült.

Ha a film felkelti az érdeklődést Mati Unt és Veiko Õunpuu más művei iránt, érdemes valahonnan megszerezni a Sügisball című kisregényt, amely Őszi kavargás címmel 1983-ban magyarul is megjelent (könyvbúvárok rábukkanhatnak még néhány eldugott antikvár példányra), illetve megnézni a műből készült Sügisball (Őszi bál) című filmet.

Aki pedig az Üres part című filmet szeretné látni, ne mulassza el az Artmozik éjszakáját. (A film a Toldi mozi Kistermében augusztus 24-én 23.45-től lesz látható.)