Ha azt a szót halljuk, hogy tiszta, sok mindenre gondolhatunk. Tiszta lehet a ruha, a konyha, de azt is ismerjük, hogy „tiszta udvar – rendes ház”. Nyári napokon tiszta az ég, gondolkodhatunk tiszta fejjel, újrakezdhetünk mindent tiszta lappal, létezik tiszta erkölcs, ihatjuk a gint tisztán, a gyerekről pedig néha el kell ismernünk: tiszta apja. Az is tiszta sor, hogy minden, ami nem a megfelelő helyen van nem a megfelelő időben, az szemét, piszok, szenny. A valódi kérdés az, hogy a megfelelő hely és idő kinek illetve kiknek mit jelent, mert az személyenként és kultúránként is változhat.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A hantik

A hantik (orosz elnevezés szerint osztjákok) az Oroszországi Föderáció szibériai részein élő, körülbelül 31 000 főt számláló kisebbség. Nevük az olvasó számára középiskolai tanulmányaikból csenghet ismerősen, ugyanis a finnugor nyelvcsaládba tartozó hanti nyelv a manysival együtt a magyar nyelv legközelebbi nyelvrokonának számít. A hagyományosan halászó-vadászó és/vagy rénszarvastartó életmódot folytató hantik nagy része több oroszországi kisebbséghez hasonlóan az asszimiláció útjára lépett: egyre kevesebben beszélik anyanyelvüket, és egyre többen költöznek a nagyobb városokba. A vidéken élő hantik helyi identitását többnyire a letelepedésül szolgáló, a halászatot és vizet biztosító folyók határozzák meg, így például beszélhetünk vaszjugáni, obi vagy éppen szinjai hantikról.

A kulturális antropológiában szinte már közhelynek számít, hogy a tisztaság és a szenny nem eleve adott, hanem kulturálisan meghatározott fogalmak. Ruttkay-Miklián Eszter Amikor a láb elnehezül című munkája a nyugat-szibériai Szinja folyó mentén élő hantik tisztaságkoncepciójával és az abból eredő szabályrendszerrel, mindennapi gyakorlatával foglalkozik, főként annak női oldalával. A hanti tisztaságkoncepció a tiszta – érintetlen – tilos jelentéshármasát foglalja magába, vagyis egy meglehetősen széleskörű, szakrális vonatkozásokat is felölelő fogalomról van szó. A ’tiszta’ utalhat a hétköznapi tisztaságra, vagyis mindenre, ami a háztartásbeli vagy higiéniai tisztasággal kapcsolatos. Érintetlen lehet egy még fel nem tálalt étel vagy egy használatlan hely, erdőrész, ahova a szemetet lehet lerakni. Azonban a hantik megkülönböztetnek szakrális értelemben vett tisztaságot is, amely nemcsak a szent helyek szentségével, de a nőkre vonatkozó tisztátalanság-képzettel is összefüggésben van. Ez a női tisztátalanság és az azzal kapcsolatos tiltások, tabuk szabályrendszere határozza meg a könyv fő tematikáját is.

Áttekintő térkép a Szinja vidékéről
(Forrás: Ruttkay-Miklián Eszter)

Az elnehezült láb

A hanti nő első menstruációjától kezdve egészen az utolsóig alapvetően tisztátalannak számít, ez a tisztátalanság pedig a menstruáció ideje és a gyermekágyi időszak alatt különösen fokozódik. A hanti értelmezés szerint a tisztátalanság a nők lábában koncentrálódik, ezért az elnehezül, s minden ami alá kerül, az tisztátalanná válik. Ez az elv alapjaiban határozza meg a hanti nők mindennapjait, legfőképpen a menstruáció napjain: korlátozza élet- és mozgásterüket, a háztartás vezetésének mikéntjét, meghatározza, hogy milyen állatot, mikor és milyen formában fogyaszthatnak, és korlátozza a társadalmi életben való részvételüket is. A szerző különösen gazdag részletességgel mutatja be ezt a mindenre kiterjedő szabályrendszert, számtalan olyan esettel fűszerezve, amit mi elképzelhetetlennek tartanánk mindennapjainkban.

Hiszen ki költözne ki a házából csak azért, mert menstruáló felesége felment a padlásra (s ezzel az egész család és háztartás az elnehezedett lába alá került, s ezzel tisztátalanná vált)? Ki lenne hajlandó lemondani egy kis jávorszarvas- vagy medvehúsról menszesz idején? Ki cipelné haza a szemetet a városból a szülőfalujába csak azért, hogy érintetlen helyre dobhassa? És ki költözne át a hitvesi ágyból a ház sarkába ugyanebből az okból havonta négy-öt napra? Néha talán még egy hanti nő se.

Ruttkay-Miklián Eszter könyvének erőssége abban is rejlik, hogy nem csupán a szabályrendszert, de a gyakorlatot, a kivételeket és a változásokat is bemutatja. A Szinja mentén ma még mindenki tudja és ismeri a tiltásokat, de egyre többen gondolkodnak el azon, hogy betartsák-e azokat, s ha igen, akkor hogyan, vagy esetleg milyen praktikákkal lehet megtalálni az arany középutat.

Nem lehet elég korán kezdeni (Ov-olang-kurt, 1999)
(Forrás: Ruttkay-Miklián Eszter felvétele)

Ezekre a változásokra lépten-nyomon rábukkanhatunk a könyvben. A szerző nem akarja a hantikat egy ősi életmódot folytató, a civilizációtól elszigetelt népként bemutatni, hiszen nem is lehet. A fényképeken láthatunk városi ruhába öltözött hanti nőket, pálmafákkal övezett tengerparti motívumokkal díszített függönyt, ami a ház szent sarkát hivatott eltakarni, vagy az életmód szerves részévé vált hűtőket, motoros szánokat és gumicsizmákat. Olvashatunk olyan új alapanyagok beillesztéséről, mint például a műanyag palack, ami kitűnő úszó a halászhálón. A női életsorsokat bemutató fejezetből nem maradhatott ki a városi nők életmódja és a tiltásokra vonatkozó modern megoldásaik és praktikáik sem. Vagyis a könyv hűen ábrázolja a folyton és rugalmasan változó hanti kultúrát, s benne a tisztasággal kapcsolatos új és új kihívásokat.

Fejkendő rituális tisztítása füstöléssel. A kendő tulajdonosa véletlenül rálépett a kendőjére, ezért tisztítja meg (Tiltum, 2000)
(Forrás: Ruttkay-Miklián Eszter )

Az alapos háziasszony

Ruttkay-Miklián Eszter

Néprajzkutató, nyelvész, Schmidt Éva tanítványa 1991-ben jutott el először Oroszországba kutatóként, a Szinja folyó vidékére pedig 1992 óta jár rendszeresen. Doktori fokozatát 2004-ben szerezte meg az ELTE Finnugor Tanszék Az uráli népek folklórja és irodalma című program keretei között. 2012-ben megjelent Testi-lelki rokonság című könyve a szinjai hantik rokonsági rendszerével, jelenlegi munkája pedig ugyanennek a csoportnak a tisztaságkoncepciójával és annak mindennapi gyakorlatával foglalkozik. Tanulmányai és könyvei mellett létrehozta a Hanti módon – Szinjai hanti néprajzi és nyelvi gyűjteményt, amely gyűjtéseinek magyar, hanti, orosz és angol nyelvű katalógusait teszi hozzáférhetővé. 2011 óta a zirci Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház igazgatója.

A kutatónő anyagának gazdagsága rendkívüli hanti és orosz nyelvtudásának és annak az alapvető módszernek köszönhető, ami a kulturális antropológia alapvető védjegyének számít. A hosszú állomásozó terepmunka lényege a kutatott csoport életében való hosszú idejű, aktív részvétel, azaz résztvevő megfigyelés, ami hosszú hónapokat, vagy akár éveket is jelenthet. Ruttkay-Miklián Eszter azonban abban a kivételes helyzetben van, hogy hanti férje által közelebb került a kutatott társadalomhoz, mint egy átlagos kutató, s hanti rokonai (anyósa és sógornői) nem csupán tanították, de egy idő után el is várták tőle a nőkre vonatkozó szabályok betartását. A szerző hanti kultúrával szembeni alázata és azon igénye, hogy a hanti gondolkodást „belülről”, saját fogalmai és logikája szerint értse meg, segítette abban, hogy bemutathassa a hanti tisztaságkoncepció holisztikus, az élet minden területére kiterjedő rendszerét, és felvillantsa annak folklorisztikai, társadalmi, vallási, gazdasági és interetnikus dimenzióit is.

A kötet borítója

A szerző ennek megfelelően nem rejtegeti anyagát, hanem feltárja azt a maga teljességében. A hanti világ elképzelését színes fotók segítik, a könyv mellékletében teljes interjúkat olvashatunk, a szövegben pedig számos eredeti idézet támasztja alá a kutatói megfigyeléseket és értelmezéseket. Mindez persze nem véletlen – ahogy Ruttkay-Miklián Eszter fogalmaz:

A kulturális antropológiában nem túl divatos manapság a dokumentálás mint cél, mivel azonban a tisztaságról átfogó kutatás a hantikat illetően még nem született, nem titkolt szándékom lehetőség szerint minél több adatot közzétenni. Ez amellett, hogy az anyag feldolgozásának része, inspirálhatja a további kutatásokat is. Több szakmunkában meglátásom szerint az adatok minősége és mennyisége alatta marad az elvárhatónak, így egyfajta burkolt kritikának is szánom az adatok közlését.

Ruttkay-Miklián Eszter kiállítást nyit meg (Nagyatád, 2015)
(Forrás: Vargyas Gábor)

Könyvekről olvasna?

További könyvismertetések a nyesten!

Tény, hogy a mai kutatások hajlamosak néha csak az eredményekről és elméleti keretekről értekezni, de a tudományos tendenciákat nagymértékben befolyásolják a kiadók és szerkesztőségek által meghatározott terjedelmi keretek is. Az egyensúlyt nehéz megtalálni, s ez a szerzőnek sem sikerül, hiszen míg anyaga gazdagságát képes a végletekig láttatni, addig az elméletek és kontextusok a háttérbe szorulnak. Ez az etnográfiaközpontúság és a kategorizáció mint módszer azonban Ruttkay-Miklián Eszter nyíltan vállalt kutatói ars poeticája, amelyről korábbi művének vitakörében is úgy írt, mint egy jó háziasszony:

Annyit tettem, ami egy alapos háziasszonytól vagy raktárostól elvárható: kinyitottam az összes dobozt. (…) A munka végeztével azt biztosan állíthatom, hogy nagyobb a rend és a tisztaság a raktárban, mint volt. Átrendezés helyett nagytakarítás volt, de ennek is van látszata: befért egy csomó eddig nem is ismert tárgy, látszik, hol van még hely, melyik dobozra nem lehet rácsukni a fedelét, és a dobozok mellett látható néhány zsák. A korábbi címkék és az új használati utasítás alapján egyrészt meg lehet találni a tárgyakat, másrészt akár át lehet rendezni a raktárat, nem csak nekem. Biztos jól jönne a villanyvilágítás, és a molyirtó sem ártana, más talán máshogy csinálta volna, de a jelen körülmények között az ajtóból visszanézve határozottan elégedett vagyok a raktár állapotával.

Ami a jelenlegi könyvet illeti, a raktár ezúttal is makulátlan lett. Lehet gyönyörködni a tisztaságban!