Bocsi, ez pl. jó link..

www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=ULURU

-Végsősoron szerintem lehet az "Urál" szlávos kiejtésű, magyar eredetű szó is.

Magyarul ma is Uralnak mondjuk a hegység nevét.

Miért?..

(Nekem az ausztráliai őslakosok szent hegyének hangzása ugrik be, ha az Ural hegy nevét hallom..

hu.wikipedia.org/wiki/Ur%C3%A1l_(hegys%C3%A9g) )

Az Úr a magyarban szent név, az Isten neve..

Az "ural-kodó" (király) is szent volt (Isten földi helytartója), gondoljunk István királyra..

-Talán ha a "hegy ami a vidéket uralá" gondolatmenet rövid alakja az "Ural(ja) hegy" = "uralkodó hegy" elnevezés volt, akkor akár le is kophatott a "hegy", és maradt az "Ural" elnevezés.

Mivel a szlávban nincs "a", "á"-t, vagy "ó"-t mondanak helyette...

@LA: " tehát sem a kaukázusi régészeti kapcsolatok, sem a kaukázusi nyelvi elemek nem cáfolják a finnugor elméletet." Ha jól tudom,ez a kaukázusi nyelvi kapcsolat nem egyértelmű : azok a szavak ( amikből elég kevés van ),melyeknek kaukázusi kapcsolatot feltételeznek,török vagy iráni nyelveken keresztül kerülhettek a magyarba,így török vagy iráni jövevényszavaknak tekintik őket,mert ők voltak a közvetlen átadó nyelv.Ilyen pl. talán a legény szó vö. oszét læg ,mely az oszétban (kaukázusi ) avar jövevényszó lehet ( avar 'lag' ).A réz szót bizonytalan eredetűnek tartják,esetleg összefügghet az avar rez ( sárgaréz ) szóval.Csakhogy lehetséges,hogy ez valamilyen iráni nyelvből került külön az avarba és külön a magyarba.Esetleg 'gulya' szavunk függhet össze még a dargva gula ( hízómarha ) szóval,de a dargva szó eredete tisztázatlan.

@Fejes László (nyest.hu): "Igen, pontosan ezt hívják tekintélyérvnek, amikor arra hivatkozik valaki, hogy az illetőnek bizonyára igaza van, mert ő tudós".

A legutóbbi hozzászólásomban sehol se hivatkoztam arra, hogy igazuk van a kérdéses cikk szerzőinek. Arról beszéltünk, hogy TUDOMÁNYOS-e a cikk vagy sem. El tetszett felejteni?

@Fejes László: "Igenis nagy nemzetközi tudományos lapokba is bekerülnek rossz cikkek, még blöffök is, akadt ebből már botrány."

Igen, de ezek száma elenyésző az összes publikált cikk mennyiségéhez képest. Ráadásul ezek egy részét a szerzők maguk vonják vissza. Úgyhogy statisztikailag nagyon-nagyon kicsi az esélye, hogy egy komoly természettudományos folyóiratot olvasva színvonaltalan írással vagy blöffel találkozik az ember.

@Fejes László: "De még ha egy cikk magas színvonalú is, akkor sem biztos, hogy „igaza van” – elvégre e folyóiratok egymással vitatkozó cikkeket is közölnek"

De most egy konkrét cikkről van szó, amit belinkeltem. Gyerünk, vitassa az állításait, ha tudja. Már alig várom.

"Jó, de akkor ezek szerint Ön matematikailag meg tudja cáfolni a finnugrisztika állításait?"

Nem tudom, mint ahogy nem tudom néhány egyéb nyelvrokonság-elméletét sem megcáfolni matematikailag. Éppen ezért amíg nem fejti egzakt módon, hogy mitől erősebbek a mellette szóló érvek, addig e kérdésben szkeptikus maradok, mert úgy gondolom addig ez az egyetlen ésszerűen képviselhető és védhető álláspont.

@Fejes László:"Nekem igazolni kéne az igazságát, de az ugye eleve lehetetlen."

Ezek szerint alapvetően nem érti, miről szól a Bayes-féle modellösszevetés. Nem az igazságról vagy a teljes igazolásról (ami lehetetlen), hanem a valószínűség mértékéről, és ennek alapján a racionális elfogadhatóságról.

@Fejes László: "Namármost ha Ön azt állítja, hogy a történeti nyelvészet a Chomsky-féle E-nyelvet vizsgálja, akkor azt állítja, hogy a történeti nyelvészet a közösség (nyelven kívüli) tudását és szokásait vizsgálja"

Ez már megint egy jókora csúsztatás. Látszik, hogy még azt is felületesen olvasta el, amit idéz. Ott van benne, hogy FOR EXAMPLE, vagyis a nyelvszokások csak az állítólagos E-nyelv egyik változatát jelentik. Ezenkívül az E-nyelv lehetne még egy nyelvtan által generált mondathalmaz, platonikus ideaként létező absztrakt objektum, a beszélők diszpozíciói stb. Chomsky szerint mindegyik E-nyelv fogalom inkoherens, ezért az is nagyon kétséges, hogy E-nyelv mint olyan létezik-e egyáltalán (Chomsky szerint az ontológiai státusa nagyon "homályos"). Tessék utánanézni.

@Fejes László: "nem a nyelv beszélőiben meglevő mentális reprezentációt (melyet hétköznapi halandók nyelvnek hívnak)."

Ezt azért emelem ki, mert döbbenetes tévedés. Ugyan mit tud az átlagember a mentális reprezentációkról. Semmi közük a hétköznapi nyelvfogalomhoz.

Teljesen nyilvánvaló, hogy amikor egy átlagember olyasmit mond, hogy egy gyerek vagy egy külföldi "magyarul tanul", vagy "töri a nyelvet", vagy hogy valaki "nem beszéli jól az angolt", vagy hogy "(ez és ez) nem magyarul van", vagy hogy "a magyar nyelvet 1000 évvel ezelőtt kevesen beszélték", akkor egy társadalmi-politikai képződményre utal, nem pedig mentális reprezentációkra, amikről fogalma sincs.

Chomsky azt állítja, hogy az ilyen társadalmi-politikai alapú, hétköznapi nyelvfogalom tudományosan használhatatlan. Hiszen pl. kínai nyelvről beszélünk a hétköznapokban, pedig a "kínai"-t alkotó nyelvjárások annyira különböznek, mint az újlatin nyelvek. Vagy például a szerb-horvátot korábban egy nyelvnek tartották, az utódállamok szétválása óta viszont már két külön nyelvnek tekintik.

És még lehetne a példákat sorolni.

Ezért Chomsky szerint az a kérdés, hogy két ember ugyanazt a nyelvet beszéli-e, épp olyan eldönthetetlen, mint az, hogy Boston közel van-e New Yorkhoz. Minden ilyen döntés önkényes.

És ez éppúgy érvényes diakronikusan is: ugyan ki tudná eldönteni, hogy az "óangol" ugyanaz-e, mint amit "modern angol"-nak neveznek, vagy hogy az 1000 évvel ezelőtt beszélt "magyar nyelv" ugyanaz-e, mint amit ma beszélünk. Ezért a hétköznapi nyelvfogalom tudományos célokra használhatatlan.

A történeti nyelvészet pedig azért tudománytalan, mert az olyan történeti nyelvészeti fogalmak, mint "hangváltozás", "alapszókincs", "a magyar nyelv eredete" stb. mind-mind csak egy hétköznapi értelemben vett, publikus nyelvre értelmezhetők.

Próbálja meg bárki definiálni megnyilatkozások halmazként vagy bármi más módon, és megmutatom, miért inkoherens a meghatározása.

@bibi: a "niska" szónak a finn etimológiai szótárak szerint nincsen megfelelője a távolabbi rokon nyelvekben, a hasonló számi szó is átvétel a finn(ségi)ből.

@nandor: Holnap kiderül! :D

@drino: „Arról van szó, hogy egy előadást tudósok tartanak tudósokból álló közönségnek, majd a belőle készült, más tudósok által referált cikk megjelenik egy tudományos közleményeket tartalmazó folyóiratban.” Igen, pontosan ezt hívják tekintélyérvnek, amikor arra hivatkozik valaki, hogy az illetőnek bizonyára igaza van, mert ő tudós, ilyen-olyan akadémia tagja, ezen vagy azon az egyetemen tanít, TEHÁT neki igaza van, ő csak tudja, ki tudja, ha nem ő stb. Kíváncsi vagyok, hogy ha azt mondtam volna, hogy a finnugristák akadémiai tagok, egyetemen tanítanak (nemcsak Mo-n!), ellenben a sumeristák nem, TEHÁT a „finnugor elmélet” az igaz, akkor Ön mit lépett volna erre. Igenis nagy nemzetközi tudományos lapokba is bekerülnek rossz cikkek, még blöffök is, akadt ebből már botrány. De még ha egy cikk magas színvonalú is, akkor sem biztos, hogy „igaza van” – elvégre e folyóiratok egymással vitatkozó cikkeket is közölnek, és vannak esetek, amikor nem lehet mindenkinek igaza.

„Persze erre lehet törekedni, de mindig minden tudományos elmélet felülvizsgálható, és ez a felülvizsgálat időnként meg is történik.” Végre valamiben egyetértünk.

„Megismétlem: soha egyetlen tudományos hipotézisről sem tudhatjuk, hogy igaz-e, legfeljebb azt tudhatjuk meg hogy hamis (ld. Popper, de ez is vitatott), illetve valószínűsíthetjük az igazságát, ha elfogadjuk. a Bayes-féle megközelítést.” Jó, de akkor ezek szerint Ön matematikailag meg tudja cáfolni a finnugrisztika állításait? Nekem igazolni kéne az igazságát, de az ugye eleve lehetetlen. Az Ön számára viszont nyitott a pálya...

Egyébként meg: „ I-Language is taken to be the object of study in linguistic theory; it is the mentally represented linguistic knowledge that a native speaker of a language has, and is therefore a mental object — from this perspective, most of theoretical linguistics is a branch of psychology. E-Language encompasses all other notions of what a language is, for example that it is a body of knowledge or behavioural habits shared by a community.” (en.wikipedia.org/wiki/Transformational_grammar#.22I-Language.22_and_) Namármost ha Ön azt állítja, hogy a történeti nyelvészet a Chomsky-féle E-nyelvet vizsgálja, akkor azt állítja, hogy a történeti nyelvészet a közösség (nyelven kívüli) tudását és szokásait vizsgálja, nem a nyelv beszélőiben meglevő mentális reprezentációt (melyet hétköznapi halandók nyelvnek hívnak). Ha tényleg ezt hiszi, akkor semmit nem tud a történeti nyelvészetről. Ha nem, akkor csak nem ismeri olyan alapossággal Chomskyt, mint amennyire vakon hisz benne.

A wikipedia szerint a mamut szó is manysi eredű... Tényleg az?

@drino: Kezdek egy kicsit értetlenül állni az érveiddel szemben. Azt akarod mondani, hogy a tudománymetodológia szempontjából a nyelvészet (kiváltképp a történeti) nem egzakt, nem tudományos? Kivéve talán (számodra) Chomskyt? Aki valami miatt mégiscsak?

Ugye ez csak egy vicc? Ugye?

Nálad is, és hejehujánál is azt érzem, hogy olyan mérlegre teszitek a társadalomtudományokat és bölcsészettudományokat, amely szinte semmit sem mond el róluk.

@Fejes László (nyest.hu): Köszönöm.

@drino: Amennyire értem a dolgot az E(External)-nyelv és az I(Internal)- nyelv kettőssége nem hozható össze sem a nyelvcsaládok, sem a szabályos hangváltozások kérdésével. Valamint Chomsky nem állította azt, hogy akármelyik (E,I) nyelv generációról generációra teljesen változatlan maradna. Mi több, szerintem akár egy élettartam alatt is változhat. Tehát az E-nyelv sem nem cáfolja, sem nem igazolja a történeti nyelvészetet. Indifferensnek gondolom.

Az igaz, hogy (emlékeim szerint) Chomsky tagadta, hogy az emberi beszédkészség a biológiai evolúció terméke lenne, ui. szerinte erre nem volt elegendő idő. Ezt viszont én nem hiszem el (ebben a kérdésben én vagyok a @drino), és tudomásom szerint Chomskyn kívül nem is igen állítja senki. De még ennek az állításnak sincs köze sem a történeti nyelvészethez, sem a nyelvcsaládokhoz, mert Chomsky állítása csupán a beszédkészség agyi feltételeire, és nem a fizikai beszédre (pl. fonetikára) magára vonatkozik.

@Fejes László (nyest.hu): "Ez tekintélyérv."

Francokat tekintélyérv, kedves Fejes úr. Arról van szó, hogy egy előadást tudósok tartanak tudósokból álló közönségnek, majd a belőle készült, más tudósok által referált cikk megjelenik egy tudományos közleményeket tartalmazó folyóiratban. Ennél tudományosabb már nem is lehetne valami. Legalábbis a szó normális értelmében.

@ Fejes László (nyest.hu) És a tudomány feladata nem az lenne, hogy valamiképpen megragadja az igazságot/valóságot.

Nem, az a filozófiáé :-) Persze erre lehet törekedni, de mindig minden tudományos elmélet felülvizsgálható, és ez a felülvizsgálat időnként meg is történik. Ezt nevezik fallibilizmusnak.

@Fejes László (nyest.hu) Mire megyünk azzal, ha „nagyon tudományosan” „igazolni tudunk” valamit, ami nem igaz?

Azzal természetesen semmire, de nem láthatjuk előre, hogy igaz lesz-e később, amit igazolni tudunk egy adott ponton. Ezért amit előző hozzászólásomban mondtam, annak a részletes kifejtéséhez olyan episztemikus logikára van szükség, ami a pillanatnyi ismeretháttérhez viszonyítja az elméletek elfogadhatóságát.

Megismétlem: soha egyetlen tudományos hipotézisről sem tudhatjuk, hogy igaz-e, legfeljebb azt tudhatjuk meg hogy hamis (ld. Popper, de ez is vitatott), illetve valószínűsíthetjük az igazságát, ha elfogadjuk. a Bayes-féle megközelítést.

@drino: „Konkrétan a belinkelt cikkről onnan tudhatjuk, hogy tudományos, hogy az előadás, amiből készült, az American Institute of Physics konferenciáján hangzott el.” Ez tekintélyérv.

„Vagyis az igazolás mint olyan független az igazságtól, mert igazoltan lehet hinni hamis állításokban is” És a tudomány feladata nem az lenne, hogy valamiképpen megragadja az igazságot/valóságot (függetlenül attól, hogy az igazság/valósság fogalma is meglehetősen bizonytalan)? Mire megyünk azzal, ha „nagyon tudományosan” „igazolni tudunk” valamit, ami nem igaz?

„És mi a helyzet a türk rokonítással?” Felteszem, hogy itt a különbség abból adódna, hogy a török szavak igazolhatóan később kerültek a magyarba. Azaz nem tudnánk összeállítani egy olyan „forgatókönyvet”, amely szerint a török–magyar közös etimonok hamarabb megvoltak a magyarban, minta finnugor–magyar közös etimonok.

A többit tenegri nagyon szépen kifejti.

@Fejes László (nyest.hu): "Természetesen bárkinek joga van az ilyen véleményekhez, de tudtommal maga Chomsky sosem fogalmazott meg olyan állításokat, hogy fenntartásokkal kezelné a megállapított nyelvcsaládokat."

Természetesen attól, hogy nem fogalmazta meg, még következik abból, amit az E-nyelvről mond.

@Fejes László (nyest.hu): "mi garantálja, h Chomsky, Popper, vagy éppen a belinkelt cikk „tudományos”-e vagy sem. (Magát a tudományosságot sem tudjuk tudományosan definiálni, hiszen csak kívülről lenen eldönthető, hogy maga a definíció tudományos-e.)"

Konkrétan a belinkelt cikkről onnan tudhatjuk, hogy tudományos, hogy az előadás, amiből készült, az American Institute of Physics konferenciáján hangzott el.

@Fejes László (nyest.hu): "Továbbá: a linkelt cikk „igazolja”, h Einstein elmélete jobb, mint Newtoné. De mi van akkor, ha utólag kiderül, h Einsteinnek mégsem volt igaza?"

Ez teljes félreértése a cikk lényegének. Az elméletek közti választás nem azon múlik, hogy esetleg később mi derül ki az adott elméletről, hanem azon, hogy az adott döntési szituációban rendelkezésre álló ismereteink alapján melyik elmélet elfogadása a racionálisabb. Vagyis az igazolás mint olyan független az igazságtól, mert igazoltan lehet hinni hamis állításokban is (persze csak akkor ha nem tudjuk róluk, hogy hamisak).

@Fejes László (nyest.hu): "Arról nem is szólva, h az einsteini elmélet nem szünteti meg a newtonit, csupán kiterjeszti, pontosítja, az ilyen viszonyban álló elméleteket pedig könnyebb összevetni."

A két elmélet viszonyának semmi köze az összevetés nehézségéhez, mert az összevetés nem a közös részt, hanem az eltéréseket vizsgálja. Két teljesen független, de egymásnak ellentmondó előrejelzéseket nyújtó elméletet is ugyanúgy össze lehetne hasonlítani.

@Fejes László (nyest.hu): "könnyű igazolni, hogy a finnugor rokonítás hihetőbb, mint a sumer."

És mi a helyzet a türk rokonítással?

@LA: "Nagyobb hülyeség, mint több ezer évet visszakövetkeztetni egy olyan "nyelvcsaládban", ahol a magyar rendelkezik a legrégebbi, alig ezer éves nyelvemlékekkel?"

Igen, sokkal nagyobb hülyeség :) Nézd, a nyelvhasonlításnál _rendszeres_ megfeleléseket (és eltéréseket, hiszen minden nyelvemlék és szinkrón megfigyelés azt mutatja, hogy a nyelvek egymástól _távolodva_ változnak) keresnek (és itt most vonatkoztassunk el csupán a hangmegfelelésektől), nem pedig rendszertelenül felbukkanó alaki hasonlóságokat. Ha nem a rendszeres hangmegfelelésekről van szó, akkor is fel kellene tudnod mutatni valami rendszert, ami két (vagy több) nyelv összevetése során kirajzolódik. Ilyet se sumér-magyar, se etruszk-magyar, se hasonló viszonyban még nem sikerült egyetlen írásban sem felfedeznem. Természetesen többen igyekeznek a történeti összehasonlító nyelvészet módszereit utánozni és ilyeneket kimutatni, felírni, de eddig - amennyire láttam - csak imitálásig jutottak. Mintha csupán attól vélne valaki tudományosnak valamit, hogy beleír egy csomó x-et, y-ont, műveleti jeleket, gyökvonást és logaritmust. Én nem feltétlenül várom, hogy pont a rendszeres hangmegfeleléseket alkalmazza valaki, de akkor legyen szíves helyette _rendszert_ felmutatni. Az nem rendszer, hogy neked is két füled van, meg a lábasnak is, a te ruhád is pöttyös meg a lábas is, ergo közös őseitek vannak. A sumérral való összevetés számos helyen vérzik:

- nincs rendszer a megfeleltetésekben, felszíni hasonlóságon alapulnak

- nem igazán veszi figyelembe a nyelvi változásokat, a térbeli és leginkább időbeli távolságokat

- csupán szavak összevetésére épít

- sokszor keveri a sumért és az akkádot, az olvasatot és a leírt jel nevét

- figyelmen kívül hagyja a sumér hangalakok rekonstrukciójának (igen, bármilyen furcsa, ezek is rekonstruáltak) hiányosságait

- többnyire meglehetősen "rugalmasan" bánik a jelentésekkel

Ha nem fogadod el a szabályos hangmegfeleléseket, de legalábbis általános érvényesülésüket, akkor magyarázd meg kérlek, hogy miért működnek történeti viszonylatban adatolt nyelvekkel (nem csak latin és nem csak indoeurópai nyelvek, ott van pl. a török, a mongol, a kínai, a tibeti, stb.), illetve miért működnek ma is beszélt nyelvekkel. Hogy lehetséges, hogy pl.

- ami a közép-mongolban /k/, az a ma beszélt halhában és burjátban _minden_ esetben /x/, a kalmükben az eredetileg mély hangrendű szavakban szintén _mindig_ /x/, míg a magasakban _mindig_ /k/

- ami az írott mongolban VgV, az a központi mongol nyelvekben _99.5%-ban_ hosszú magánhangzó

- ahol az írott mongolban első szótagban /o/ van, a másodikban /u/, ott az ordosziban az első szótagban is _mindig_ /u/ van

- ahol a halhában az első és a második szótag elején is zöngétlen hehezetes mássalhangzó van és az első szótag nem nazálisra végződik, ott az ordosziban az első szótag elején _mindig_ félzöngés hehezet nélküli mássalhangzó áll

- stb, stb, stb.

A hasonló hangmegfeleléseket hosszan lehetne sorolni csupán a mongol nyelveket illetően is (elnézést, ehhez értek a legjobban, ezért innen vannak a példák), de a többi nyelvre vonatkozóan is. Ha nem lennének középkori írásos emlékeink a mongol nyelvekről, a mai nyelvi adatok alapján akkor is azokat az alakokat sikerült volna kikövetkeztetni, amik adatolva vannak. Az ómongol korra kikövetkeztették egy szókezdő /p/ hang meglétét, s lám az időközben előkerült 5. századi tabgacs nyelvemlékekben ott a szókezdő /p/, ahogy a szintén időközben folyamatosan megfejtésre kerülő kitaj nyelvemlékekben is. Kérlek fejtsd ki, hogy mi ok van ezek elvetésére, s mi okod van feltételezni, hogy ha az összes mai nyelvben működnek a szabályos hangmegfelelések, akkor egyes régebben beszélt nyelvekben ne működtek volna.

A véletlen hasonlóságok és egyezések lehetőségéről már korábban belinkeltem neked egy kis fejtegetést, azt már ismétlem meg.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ahol nem sikerül kimutatni szabályos hangmegfelelést, ott nem lehetséges összefüggés - de, lehetséges: csak még nem jöttünk rá a változási szabályszerűségre, vagy nem is fogunk, mert egyszerűen nincs elég adat és párhuzam hozzá. De ha nincs adat, akkor mire alapozva jelenthetünk ki bármit is?

@drino: „Tagadom a történeti-összehasonlító nyelvészet tudományos voltát, továbbá azt állítom, hogy azt minden következetes chomskyánus generativista nyelvésznek szükségszerűen tagadnia kell. Ugyanis egy olyan hétköznapi nyelvfogalmon (E-nyelv) alapul, amit Chomsky inkoherensnek és tudományos szempontból hasznavehetetlennek tart.” Természetesen bárkinek joga van az ilyen véleményekhez, de tudtommal maga Chomsky sosem fogalmazott meg olyan állításokat, hogy fenntartásokkal kezelné a megállapított nyelvcsaládokat. Egyébként ha már lehetne ilyesmi matematikai méréseket végezni, akkor sokkal érdekesebb lenen azt megnézni, hogy pl. a chomskyánus vagy az analógiás nyelvmodell írja-e le pontosabban a körülöttünk tapasztalt nyelvi valóságot.

@bibi: A TESZ szerint a magyar nyak ismeretlen eredetű, uráli egyeztetése hangtanilag problémás, és különben is, csak a szölkupban mutatható ki esetleges megfelelője.

@LA: „A sumer-magyar szóhasonlításokkal többnyire az a baj, hogy olyanok próbálkoznak vele, akik nem értenek hozzá. Ebből viszont nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az egész értelmetlenség lenne. A sumer rengeteg más nyelvre hatott az akkádon keresztül. Az akkád pedig igen mély nyomokat hagyott az ókori Keleten. Semmi történeti akadálya nincs annak, hogy egyes nyelvekben sumer vagy akkád eredetű szavak fennmaradhassanak, elsősorban a Kaukázus vidékén, az anatóliai és hurro-urartui nyelvcsaládokban. Csak azért tartják képtelenségnek, mert a történeti nyelvészek kinyilatkoztatták, hogy a sumer rokontalanul kihalt nyelv.” Ha a sumer csak az akkádon keresztül hatott, akkor még rokontalanul kihalt nyelv. Egyébként egyáltalán nem tartják képtelenségnek, hogy ilyen szavak fennmaradhattak: www.nyest.hu/hirek/sumer-magyar-ket-jobarat

A sumerrel viszont a legnagyobb baj, hogy hiába vannak írásos emlékek, azt nem tudjuk, hogy hangozhattak a lejegyzett szavak. www.nyest.hu/hirek/a-sumer-nyelv-felfedezesetol-az-internetig

@drino: Az ilyesmi érveléssel az a baj, hogy nem tudjuk, mi garantálja, h Chomsky, Popper, vagy éppen a belinkelt cikk „tudományos”-e vagy sem. (Magát a tudományosságot sem tudjuk tudományosan definiálni, hiszen csak kívülről lenen eldönthető, hogy maga a definíció tudományos-e.) Továbbá: a linkelt cikk „igazolja”, h Einstein elmélete jobb, mint Newtoné. De mi van akkor, ha utólag kiderül, h Einsteinnek mégsem volt igaza? Arról nem is szólva, h az einsteini elmélet nem szünteti meg a newtonit, csupán kiterjeszti, pontosítja, az ilyen viszonyban álló elméleteket pedig könnyebb összevetni.

Ennek ellenére azért eléggé könnyű igazolni, hogy a finnugor rokonítás hihetőbb, mint a sumer. Először is, a sumermagyarológusok sumer adatai eleve nem pontosak (finoman szólva: egészen addig, hogy akkád vagy sosemvolt adatokat kevernek a hasonlításba). De ha még hiteles adatokból is sikerülne összehozni ugyanazt, mint a finnugor nyelvekkel, akkor is lenen egy gyenge pont: a sumer adatok olvasatának bizonytalansága. Ez még akkor is sebezhetőbbé tenné a sumér–magyar rokonítást, ha egyébként a sumer és a magyar valóban rokoni viszonyban állna egymással. Ez kétségtelenül szomorú tény, de tény.