Jukka Tapio Karjalainen, művésznevén J. Karjalainen a nyolcvanas évek elején tört be a finn popéletbe, az évtized finn popjának egyik legjelentősebb megújítójaként tartják számon. Zenéjét elsősorban a blues, a country és az amerikai folk hatása jellemzi. A kilencvenes években a soul, a rock és a mainstream pop felé közeledett.

Az alábbiakban az 1982-es, áttörést jelentő albumának címadó dalát mutatjuk be: Yö kun saapuu Helsinkiin (Amikor az éj megérkezik Helsinkibe). A dal szövege nagyon egyszerű, mondhatni minimalista, éppen ezért első pillantásra azt gondolhatnánk, kifejezetten kezdő nyelvtanulóknak való. Valójában azonban tartogat néhány nyelvtani csemegét, amely miatt egészen kezdőknek nem ajánlhatjuk. Remek viszont haladóknak a különböző ragozási nehézségek ismétlésére, rendszerezésére.

Yö kun saapuu Helsinkiin	Ha Helsinkire leszáll az éj
Yö kun saapuu Helsinkiin	Ha Helsinkire leszáll az éj
Sinua mä kaipaan niin	Annyira hiányzol nekem
Oi jospa sinut saisin vierelleni	Ó, bárcsak mellettem lehetnél
Oi jospa sinut saisin vierelleni	Ó, bárcsak mellettem lehetnél
Ympärillesi kiertäisin käteni	Köréd tekerném a kezemet
Yö kun saapuu Helsinkiin	Ha Helsinkire leszáll az éj
Yö kun saapuu Helsinkiin	Ha Helsinkire leszáll az éj
Sinua mä kaipaan niin	Annyira hiányzol nekem
Levottomana pyörin vuoteessa	Nyugtalanul forgolódtam az ágyban
Levottomana pyörin vuoteessa	Nyugtalanul forgolódtam az ágyban
Ja mietin kaikenmaailman asioita	És gondolkodtam a világmindenség dolgain

A szöveg tartalmilag egyáltalán nem nevezhető bonyolultnak: a lírai én kedvese hiányában nyugtalanul forgolódik az ágyban, miközben a világ dolgain töpreng. Az énekdallam sem túl bonyolult, közel áll a beszélt nyelv dallamához: mondhatni, a szöveg egyfajta háttérzaj vagy kísérő a domináns dallam mellett.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kizárólag nyelvtanulóknak!

A szöveg szinte tökéletes irodalmi nyelven szól, egyedül a mä (’én’, irod. minä) személyes névmás alakja beszélt nyelvi. (Ezzel szemben a ’téged’ sinua irodalmi alak, a beszélt nyelvi sua lenne.)

A szövegből azt is könnyen megtanulhatjuk, hogyan alkothatunk óhajtó mondatokat: a jospa ’bárcsak’ szó mellett, akárcsak a magyarban, az óhajtó módú igealakot használjuk.

A szöveg kitűnő lehetőséget nyújt a fokváltakozás gyakorlására, hiszen szokatlan sűrűségben tartalmaz fokváltakozó szavakat. Szinte minden sorra esik egy fokváltakozó szó, van sor, ahol kettő is van.

A fokváltakozó igéknek itt most infinitivusi, jelenidejű egyes szám első személyű és egyes szám harmadik személyű, illetve múlt idejű egyes szám harmadik személyű alakjait adjuk meg:

saapua	saavun	saapuu	saapui	’érkezik’
kaivata	kaipaan	kaipaa	kaipasi	’hiányol’
kiertää	kierrän	kiertää	kiersi	’teker, forgat, fordít, kerít’
miettiä	mietin	miettii	mietti	’töpreng, gondolkozik valamin’

Az utóbbi esetben érdemes azt is megfigyelni, hogy az egyes szám harmadik személy kivételével az utóbbi igénél a jelen és a múlt idejű igealakok egybeesnek: mietin ’törengek, töprengtem’, mietit ’törengsz, töprengtél’...  miettivät ’törengenek, töprengtek’.

A fokváltakozó névszók esetében az egyes nominativusi, genitivusi és partitivusi, illetve többes partitivusi alakot adjuk meg:

Helsinki	Helsingin	Helsinkiä	(Helsinkejä)	’Helsinki’
käsi	käden	käteä	käsiä	’kéz’
levoton	levottoman	levotonta	levottomia	’nyugtalan’
vuode	vouteen	vuodetta	vuoteita	’ágy’
kaikki	kaiken	kaikkea	kaikkia	’minden, mindenki’

A levoton alak arra is alkalmat nyújt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fosztóképző előtt a tő mindenképp gyenge fokban áll, függetlenül attól, hogy a mai alakban zárt szótagot találunk-e, vagy sem. Jó alkalom, hogy átvegyük még két szó ragozását:

lepo	levon	lepoa	lepoja	’nyugalom, pihenés’
levätä	lepään	lepää	lepäsi	’pihen’

Levezetésképpen pedig azt a feladatot adhatjuk, hogy a diákok magyarázzák el, milyen morfofonológiai jelenségeket figyelhetünk meg a fennmaradó szóalakokban. 

A helsinki pályaudvar éjjel
(Forrás: Wikimedia Commons / Ville Miettinen / CC BY 2.0)

Olvasmány

J. Karjalainen a finn wikipédián