2012. április 25-én a Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszékén került megrendezésre a nyák napja elnevezésű program. A program egy, a tanszék munkatársai és hallgatói által készített ismeretterjesztő, stratégiai játék köré épült. A játékos délután egy hagyományteremtő sorozat második alkalma volt, az első játékot még tavaly novemberben szervezte a tanszék, az akkori játéknak azonban inkább hagyományos társasjáték jellege volt, a mostani kifejezetten stratégiára épült.

Forrás: Horváth Csilla

Maga a nyák napja elnevezés egy szójátéknak köszönhető, és az ötlet egy tematikus nappá nőtte ki magát. De kik is azok a nyák? A nyák, vagy nganaszanok, egyike a Szibériában élő uráli, szamojéd népcsoportoknak, egyben távoli nyelvrokonaink. (Nganaszan vagy nyá nyelvoktatás egyébként folyik a tanszéken.) A játék róluk, illetve a hagyományosan a Tajmir-félszigeten és a Jenyiszej alsó folyása mentén élő népekről, a nyenyecekről, enyecekről, ketekről, evenkikről és dolgánokról szól. A játék egyik, nem titkolt célja, hogy ezúton is ráirányítsa a figyelmet ezekre a népekre és nyelvekre, egyrészt mert részben távoli, kevéssé ismert nyelvrokonaink, másrészt mert lélekszámuk az elmúlt évtizedekben rohamosan fogyatkozik, és az eltűnés szélére sodródtak (a nyelvi beszélők száma pedig még ennél is sokkal kétségbe ejtőbb adatokat mutat).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A játékot megelőző hírverés során – amikor heteken keresztül az információk folyamatos csöpögtetésével tájékoztatták az érdeklődőket – az információ közösségi oldalakon, a tanszéki faliújságon és honlapon, ingyenes képeslapokon, illetve a tanszék által hirdetett szakos és általánosan művelő órákon jutott el az érdeklődőkhöz és a leendő játékosokhoz. Előzetes jelentkezés után a csapatok, azaz a hat nép tagjai, sorsolással lettek beosztva (csapatonként öt fő). A csapategységet erősítette a hat különböző színű, de egyforma mintájú póló is.

A játék

A játék előtt pár nappal mindenki megkapta e-mailben a szabályzatot, ami első (és második) látásra is elég hosszúnak és bonyolultnak tűnt. Igazán csak a játék közben lehetett megérteni a szabályokat. A játék lényege, hogy szimuláljon olyan szituációkat, élethelyzeteket, amelyek a tajmiri és jenyiszeji népek hagyományos életmódjához tartoznak: a réntartástól az asszonyszerzésen át a sámánszertartásig. A játék színtere a Tajmir-félsziget és a Jenyiszej folyó torkolatvidéke: itt játszódik a történet. Az egyes csapatok körülbelül arra a területre vannak felrajzolva, ahol valójában élnek. Asszonybábúk, sámánbábúk, harcosok, szánok, rének, sátrak, stb. színesítik a hideg szibériai végtelenséget. A csapatok közötti harcok „műveltségi” kérdésekkel dőlhetnek el. A játék végén a győztes csapat igazi szibériai rénszarvascsipszet kapott, amely a Dugyinkában élő, a nganaszan folklórt kutató Okszana Dobzsanszkaja jóvoltából került Szegedre.

Forrás: Horváth Csilla

Maga a játék nem csupán szórakozás, hiszen a térség történelméről, etnográfiájáról ad ismeretterjesztő műveltséget, a térkép és a feladatok mind történelmileg hitelesek. Ahhoz, hogy valaki csatlakozhasson, egyáltalán nem szükséges finnugor szakosnak lennie (bár a kérdések megválaszolásánál előny lehet).

A játék iránt már a készítés folyamatában is élénk érdeklődést mutatott több külföldi egyetem finnugor tanszéke. A szervezők célja, hogy a külföldi hallgatókat is megismertessék a játékkal, és idegen nyelvű változata is elkészüljön. Erre – többek között – különböző konferenciák és szervezett programok adnak majd lehetőséget.

A tanszék munkatársai már tervezik a következő, őszi közösségi programot, amely ezúttal a mordvin folklórra fog épülni.