Senki nem vonná kétségbe, hogy a költészet csodálatos. Hiszen ott vannak a kiválóbbnál kiválóbb költők remekművei... Igen ám, de az éves verstermés jelentős része nem állja ki az idők próbáját... A jobb költők munkásságának jelentős része is hamar feledésbe merül – már ha egyáltalán talál értő és érdeklődő közönséget. És akkor a dilettáns költőkről még nem is beszéltünk!

A dilettáns költők pedig örömüket lelik bűnrossz verseikben – sőt, előfordul, hogy mások tetszését is elnyerik esetlen költeményeik. Ha pedig valakinek öröme van valamiben, az jó. Tehát ha a vers rossz is, a költészet akkor is jó.

De mitől rossz egy vers? Egyáltalán: ha rossz egy vers, miért tekintjük költészetnek? Hol van a rossz vers és a nem-vers határa? Ezeket a kérdéseket nem mi fogjuk megválaszolni. Mi mindössze néhány példaszöveget adunk azoknak, akik ezen a kérdésen el szeretnének merengeni, vitatkozni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Példaszövegeink Olli Nuutinen Suomea suomeksi (Finn(t) finnül) című tankönyvéből származnak. A könyv egyik visszatérő szereplője Liisa. Liisa expasija Pekka, aki rengeteg szép verset írt, amikor Liisa elhagyta. A könyv ezek közül ötöt közöl. Mi hozzátesszük a magyar fordítást is.

Muistatko sen päivän?	Emlékszel arra a napra?
Sinä sanoit: minulla on kylmä,	Azt mondtad: fázom,
ja me menimme Kaivopuiston kahvilaan	és elmentünk a Kút parki kávézóba
ja söimme jäätälöä.	és fagyit ettünk.
Mustat pilvet noisivat lännestä	Fekete fellegek emelkedtek nyugatról
ja tuli sade.	és esni kezdett.
Muistatko sen puun,	Emlékszel a fára,
jonka alla me istuimme,	amely alatt ültünk,
kun satoi	amikor esett
ja satoi?	és esett?
Mikä kesä se oli?	Melyik nyár volt az?
Mikä päivä se oli?	Melyik nap volt az?
Mikä puu se oli?	Melyik fa volt az?
Muistatko?	Emlékszel?

A Kaivopuisto (Kút park) Helsinkiben
(Forrás: Wikimedia Commons / Marcela / GNU-FDL 1.2)

Satamakadulla, samassa talossa	A Kikötő utcában, ugyanabban a házban
asui Matti Mikkonen, maalarimestari.	lakott Matti Mikkonen, a szobafestő.
Matti sanoi:huomenta naapuri,	Matti azt mondta: reggelt, szomszéd,
kaunis ilma tänään.	szép időnk van ma.
Ja minä sanoin: niin on,	És én azt mondtam: így van,
ja kävelin Kauppatorille.	és a Piac térre sétáltam.
Oli todella kaunis aamu.	Valóban szép reggel volt.
Matti oli oikeassa kuin aina.	Mattinak igaza volt, mint mindig.
Ja sitten minä istuin Kaivopuistossa	És aztán üldögéltem a Kút parkban
puiston penkillä	a park padján
ja kirjoitin runoa	és verset írtam
sinusta ja elämästä,	rólad és az életről,
sinulle ja elämälle.	neked és az életnek.
Tuuli etälästä, Pihlajasaaresta,	Délről fújt, a Berkenye-szigetről,
aurinko paistoi,	a nap sütött,
odotin sina, sinä et tullut.	vártalak, te nem jöttél.
Minulla oli ikävä sinua.	Hiányoztál.
En osannut kirjoitta runoa,	Nem tudtam verset írni,
koska minulla oli niin ikävä sinua.	mert annyira hiányoztál.

A Pihlajasaari (Berkenye-sziget)
(Forrás: Wikimedia Commons / Tomisti / GNU-FDL 1.2)

Aurinko nousi idästa	A nap keleten felkelt
ja taivas oli punainen.	és vörös volt az ég.
Tänään tulee varmasti sade,	Ma biztosan esni fog,
sanoi Matti Mikkonen,	mondta Matti Mikkonen,
koska taivas on noin punainen	mert az ég olyan vörös
näin aamulla.	így reggel.
Ja hän oli oikeassa taas kerran	És megint igaza volt,
niin kuin aina.	mint mindig.
Hän sytytti savukkeen	Cigarettára gyújtott,
ja tarjosi sinulle tulta,	és tűzzel kínált,
mutta sinä sanoit,	de azt mondtad,
ei kiitos, en polta.	nem, köszönöm, nem dohányzom.
Kun me tulimme takaisin saaresta	Amikor visszajöttünk a szigetről
tuli sade.	esni kezdett.
Matti oli oikeassa.	Mattinak igaza volt.

Ház a Kikötő utcában (Satamakatu)
(Forrás: Wikimedia Commons / MyName (Mahlum))

Minä kirjoitin sinulle kirjeen	Írtam neked egy levelet,
kun minulla oli niin ikävä sinua.	amikor annyira hiányoztál.
Kirjoitin pienen kirjeen	Egy kis levelet írtam,
ja sanoin, että minä rakastin sinua.	és elmondtam, hogy szeretlek.
Ja sinä vastasit minulle	És te válaszoltál nekem,
ja kirjoitit,	és azt írtad,
että sinä et rakastanut minua.	hogy te nem szeretsz.
Minä kävelin Kaivopustoon	Elsétáltam a Kút parkba
ja seisoin sen puu alla	és álldogáltam az alatt a fa alatt
kauan	sokáig
yksin.	egyedül.

A Piac tér (Kauppatori)
(Forrás: Wikimedia Commons / Frieda / CC SA-BY 2.5)

Minulla oli ystävä,	Volt egy barátom,
jonka nimi oli Johan.	akinek Johan volt a neve.
Hän luki biologiaa,	Biológiát tanult,
ja hän näki sinut Korkeasaaren	és látott téged a Magas-sziget*
laivarannassa toisen kanssa	kikötőjében valaki mással
käsi kädessä.	kéz a kézben.
Se oli se kesä	Az volt az a nyár,
ja se oli se tavallinen tarina.	és az volt az a hétköznapi történet.
Kevät toi,	A tavasz hozta,
syksy vei.	az ősz vitte el.

* Korkeasaarin, azaz a Magas-szigeten található Helsinki állatkertje. Talán ezért van jelentősége, hogy Johan biológiát tanult.