Búcsúleveleiben pontosan meghatározza, hogy mi történjen az általa gyűjtött anyaggal. A személyes tárgyainak többségét hanti szokás szerint elégették. Folklórgyűjtésének másolatát most az MTA Nyelvtudományi Intézetében őrzik, de ezt szakrális jellege miatt 20 évre zárolta. Korábban különböző kiadványokban szétszórva megjelent anyagait, cikkeit, kéziratait azonban kiadják.

Az obi-ugorok világképe Schmidt Éva szerint

Nemrég jelent meg a Medvekultusz című kötet, ami azért különösen érdekes, mert Schmidt Éva leginkább a hitvilágot kutatta és ismerte, sőt olyan összefüggéseket is észrevett, ami feltehetően a hantikban sem tudatosult. Ebben a könyvben hét írás található, ezek mind a medve a hanti világban betöltött szerepéről szólnak.

Az első két írásban ismerteti a legfontosabb tényeket a hantik medvetiszteletéről, a többi pedig aprólékosan, elmélyülten, nagyon sok szálon futtatva, részletesen mutatja be, hogy a medve milyen szerepeket tölthet be a hanti hitvilágban, hogyan és miért tisztelik. Az utolsó írás Schmidt Éva kommentárja egy Budapesten, a Mesterségek Ünnepén bemutatott és videóra vett medveünnephez.

A hantik a világot háromrétegűnek képzelik el: van a felső világ, az ég; a középső világ a föld, azaz a még felolvadó földkéreg mélyétől a fák magasságáig tartó terület; és az alsó világ, a folyamatosan fagyott jég, amit a halállal hoznak kapcsolatba. Ez a rendszer a térképen is leképeződik: délen képzelik el az élet otthonát, az éghez tartozó istenségek kultuszhelye arrafelé van, egészen északon, a torkolatvidéken helyezkedik el a halottak országa.

Az égi medve

Medvére nem szabad szándékosan vadászni, mert szent állatnak, az Ég-Atya gyermekének tartják. Az égből lekívánkozó leányát Ég-Atya egy bölcsőben bocsátotta alá. Télen, amikor amúgy semmi kikapcsolódási lehetőség nincsen, csak hideg és sötét, a kutyák rendszeresen találnak egy-egy téli álmát alvó medvét, és ilyen esetben meg szabad ölni az állatot. Az elpusztult medvének mindenben a kedvét keresik, és több napig szórakoztatja a teljes közösség, sőt távolról is érkeznek rokonok, ismerősök. A medveünnep hím medvének négy napig tart, nősténynek háromig, bocsnak pedig két napig. A medveünnep hím medvének öt napig tart, nősténynek négyig, bocsnak pedig két vagy három napig.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az erdőben éldegélő medvéket a hantik az égből, aranybölcsőben leeresztett medveleány utódjának tartják, aki nem találta a helyét a földi világban, sírokat dúlt szét éhségében, és ezért büntetés gyanánt megölte egy vadász. Ezen a módon aztán visszajutott apjához az égbe. Halála után a medve Schmidt Éva szerint nem döbben rá arra, hogy élete véget ért. Egyfajta furcsa átmeneti állapotba kerül, mintegy tiszta lappá válik. Ezt a lapot rajzolják tele a medveünnepen a hantik mindenféle színes képpel, színjátékkal, hogy az atyjához visszatérő medve részletesen be tudjon számolni a világ állapotáról. Eltúlzott, karikatúraszerű mozdulatok, sokszor erotikus felhangú történetek, komikus álarcok jelennek meg. A medvének eléneklik saját élettörténetét is, egészen odáig, hogy visszatért apjához. Az ünnep utolsó napján pedig az istenek, szellemek világát jelenítik meg táncokkal, jelenetekkel. Így a medve teljesen felkészülten indulhat vissza az égbe. Nagyon fontos viszont, hogy legyen kedve visszajönni a földre, mert különben nem születnének új medvék. Ezért az utolsó jelenet után valami furcsa zajt keltenek (Schmidt Éva szerint ez a nemi aktusra utal), de ezt nem magyarázzák el a medvének, aki kíváncsian várja, hogy majd újra lejöjjön az égből, reinkarnálódjon, és megtudja annak a zajnak az értelmét. A földön élő medvéknek mint a köztük élő szent képviselőinek hatalma van a bűnöket megtorolni. Vitás esetben a felek medveesküt tesznek a medve valamilyen testrészére, és ha hamisan esküsznek, számíthatnak arra, hogy nemsokára széttépi őket egy medve.

A földi medve

Az eddig emlegetett medve az égből származik és a földön él. De van egy másik típusú medve, amelyik a földről származik. Ennek nem az apját, hanem az anyját ismerjük, aki emberasszony, de az is előfordul más mítoszokban, hogy egy hős változik medvévé tabusértés miatt. Ezek a mítoszok egy nagyerejű medveistenséghez, a Szent-városi Öreghez kapcsolódnak. Őt az összes hanti és manysi tisztelte, hétévenként óriási, több hónapos medveünnepet tartottak számára. Feladata, hogy a medvefaj termékenységét biztosítsa, és a nagybetegek gyógyításában segítsen.

A betegséget gyakran azzal magyarázzák, hogy az ember lelke elhagyta a testet, és ezért a test is elsorvad. A medveistenség segít a halottak országa felé kóborló léleknek, hogy odajusson, ha odavaló, vagy visszatérhessen, ha még van erre mód.

Könyvekről olvasna?

További könyvismertetések a nyesten!

A halottakat a hantik egy kis tetővel lefedve a föld felolvadó felső rétegébe helyezik. A temetők leggyakoribb kártevői a medve és az egér, talán ezzel is összefügg, hogy éppen ezek az állatok vannak kapcsolatban a halottakkal. Schmidt Éva szerint az egér olyan, mintha a medve lelke lenne. Testfelépítése, mozgása is hasonlít a két állatnak, csak persze az egér kisebb. Emiatt sámánszertartásokban, lélekkereséskor az egér segít a lélek és a test egységének helyreállításában a halottak és az élők világának határán járva. Az égbe való visszatéréskor is egéralakban utazik felfelé a medve.

Medvetípusok Schmidt Éva szerint

Ezen a két medvetípuson kívül még 26 (!) eltérő, bár persze sok helyen összekapcsolódó medvekoncepciót különböztet meg Schmidt Éva. A medveünnepet is egészen tág összefüggésekbe helyezi: magyarázza a Tibeti Halottaskönyv tudása alapján, sőt a thanatológia halálközeli élményeivel is párhuzamba hozza. A könyv vége felé kirajzolódik egy rendkívül sokszínű, az egész világot szervesen átszövő medvekultusz. A kötet jórészt etnológiai szaktanulmányokat tartalmaz, de ez ne rettentsen vissza senkit attól, hogy elolvasva közelebbről is megismerkedjen e gazdag hiedelemrendszerrel.