Sándor Andrea Finn társalgási zsebkönyve az idén jelent meg a Tinta Könyvkiadó gondozásában. A fülszöveg szerint a könyv évtizedes hiányt pótol és segítségünkre van jellegzetes és modern szófordulataival, gyakori mondataival a mindennapi beszéd során. Kiknek szól a könyv? Finneknek és magyaroknak egyaránt, nyelvtanulóknak, de turistáknak is. A könyv célja az előszó szerint „a kapcsolatteremtés a két kultúra, két ország között”. Lássuk, hogy sikerrel jár-e!

Tervetuloa Suomeen!
(Forrás: Wikimedia commons)

A zsebkönyv felépítése

A könyv bevezetője előszóból és egy rövid nyelvtani áttekintésből áll. Áttekinti a finn kiejtést, a hangsúlyozást, a névszó- és igeragozást, de még a feltételes mód használatát is. Ezután következik a társalgási rész 17 fejezetre bontva. A fejezetek végén mindig szószedet van, így a könyvet – legalábbis a fülszöveg szerint – szótárként is használhatjuk. Néhány példa a fejezetcímekre: Leggyakoribb beszédfordulatok, Önmagunkról, Szállás, Étkezések, Szolgáltatások, Vásárlás stb. Első átfutásra úgy tűnhet, hogy a fejezetek lefednek minden szituációt, amibe egy Finnországba látogató valószínűleg belekeveredik, a Finnországot és a finneket egy kicsit is ismerő olvasó azonban másodszorra már felkiált: hol a szauna? És tényleg, sem a fejezetcímekben, sem a kisebb részek címében nem szerepel a finnek ősi hagyománya, a szaunázás. Elképzelhetetlen pedig, hogy akár egy turista, akár egy gyakorlott Finnországba látogató ne menjen el szaunázni: a finneknél a vendéglátás szerves része a szaunába való invitálás. Ez tehát a zsebkönyv egyik hiányossága.

Vendéglátóipari egység vagy vallási mozgalom?

Ugyancsak a fejezeteket böngészve bukkanunk rá egy érdekes címre: Tejbárban. Ilyen mondatok szerepelnek a fejezetben:

Mindig tejbárban fogok reggelizni.

Nagyon szeretem a tejet.

A tejbárban nem lehet húsos ételeket kapni.

Mivel jelen cikk szerzője nem találkozott még Finnországban tejbárral, ezért gondolta, hogy utána néz, mégis hogyan képzelje el a dolgot. Ha a keresőbe beírjuk a „maitobaari”, azaz tejbár szót, érdekes dolgokat találunk. Először is azt, hogy a Maitobaari egy az 1980-as évek végén szerveződött finn vallási mozgalom neve. Ha képekre keresünk, ott pedig csupa újszülött állatot találunk.

Éjjel-nappal nyitva tartó tejbár
(Forrás: Kennel Intopiukan)

Klasszikus értelemben vett tejbár a finneknél tehát nem igen van, az interneten nyomát sem találni. Ha mégis van egy-kettő, akkor sem indokolt felvenni egy társalgási szótárba, főleg, hogy tudjuk: tejbár van, de szauna nincs.

Majdnem négy oldalt tesz ki szószedettel együtt a Szolgáltatások fejezetben A férfi és női fodrásznál, illetve A kozmetikusnál című rész. Könnyen megértjük miért, ha fellapozzuk és elolvassuk a mondatokat, ugyanis van jó néhány felesleges. Képzeljük el, hogy turisták vagyunk Finnországban! Vajon hányszor hagyhatják el a következő mondatok a szánkat?

Kefefrizurát kérek!

Igazítsa meg a szakállamat/bajuszomat!

Egy fésülést kérnék!

Elöl egy tincset szőkítsen ki!

Lábgyantázást kérek!

A legtöbb fejezettel egyébként az a probléma, hogy kevés benne a tényleg hasznos mondat, az olyan viszont, amire kevés az esély, hogy szükségünk lenne, sok.

Miről ismeretesek a finnek a metálzenén és a Forma1-en kívül? Bizony az alkoholszeretetükről. A Bárban című rész segítséget nyújt ugyan a koktél, Coca-Cola, sonkás szendvics és konyak rendelésben, de a fontos finn italokról: vodkáról, glögiről, sörről csak egy másik fejezetben esik szó.   Persze nem lehet általánosítani és azt mondani, hogy minden finn sokat iszik, de annak kevés az esélye, hogy a Finnországba látogató megússza egy bár meglátogatását. És ha már ott vagyunk, minek rendelnénk koktélt vagy Coca-Colát? Praktikusabb lett volna ehhez a fejezethez is külön kigyűjteni az italok nevét, hogy ne kelljen lapozgatni rendelés közben.

Eleget kritizáltuk már a fejezeteket ahhoz, hogy végre leleplezzük hiányosságaik okát. Ha kezünkbe vesszük a Finn társalgási zsebkönyv lengyel változatát, ami szintén a Tinta Könyvkiadónál jelent meg 2008-ban, akkor érdekes hasonlóságot találunk a két könyv között. A fejezetek szinte ugyanazok, bár ez még nem lenne probléma, hiszen vannak olyan helyzetek, amikbe országtól függetlenül belekerül az utazó. Egy a baj: a szerző arra már nem gondolt, hogy a finn sajátosságokat is beépítse a könyvbe. Találkozunk persze változtatásokkal, néhány finn étel nevével, de ez kevésnek bizonyul ahhoz, hogy ne fájlaljuk a szaunavirgács és a házi sör megnevezéseinek hiányát. A lengyel változat olvasgatása közben lebbent fel a fátyol a tejbár misztériumáról is. Tejbárban című fejezetet itt is találunk, néhány mondattal bővebb ugyan, de ettől eltekintve ugyanaz, mint a mi finn zsebkönyvünkben. A lengyel kultúrában a tejbár valóban fontos szerepet tölt be, de  ezt a fejezetet a finn változatba teljesen felesleges volt átemelni.

Lengyel tejbár. Nem minden finn, ami kék-fehér.
(Forrás: Wikimedia commons)

Magyarországon nagyon kicsi a népszaporulat

A nyelvtani áttekintés végén a szerző kitér a magázás, illetve a tegezés kérdésére, elmagyarázza, hogy a finn kultúrában általános a tegezés, magázni idegeneket, idősebbeket és tekintélyes embereket szokás. Ezzel semmi probléma, ugyanis így igaz, viszont ez alapján a szerző az egyes fejezetekben később csupa magázódó mondatot közöl, ami nem feltétlenül van segítségünkre olyan esetekben, amikor nem fogadásokra, konferenciákra vagy hasonló alkalmakra utazunk Finnországba. A finnek ugyanis egyre inkább leszoknak a magázódásról, teljesen természetes az is, hogy akár egy fiatal férfi letegez egy nála sokkal idősebb ismeretlen nőt.

A magázódó és túlságosan formális mondatok miatt az egész szótár olyan, mintha nem is idén adták volna ki, hanem jó néhány évtizeddel ezelőtt. Egy egyetemista nem tudja olyan haszonnal forgatni, mint a nála jóval idősebbek. Nézzük példának a Szórakozóhelyen című részt! Ilyen mondatok szerepelnek benne:

Eljön velem táncolni?

Szeret táncolni?

Ragyogóan táncol.

Azt mondják, hogy a finnek nagyon jól táncolnak.

Visszakísérem az asztalhoz.

Hazakísérhetem?

Köszönöm a táncot.

Tagadhatatlanul hasznos mondatok a felsoroltak, de egy kissé azért idejét múltak. Arról nem is beszélve, hogy annak a fiatalnak, aki például egy tamperei bárba megy el szórakozni hozzá hasonló fiatalok közé, semmi szüksége magázódásra. Ezek a példamondatok inkább akkor voltak aktuálisak, amikor ez a videó készült:

Könyvekről olvasna?

További könyvismertetések a nyesten!

Van egy különösen érdekes fejezete a szótárnak, mégpedig az Életkörülmények című. Amiért szemet szúr, az a mondatok udvariatlansága, a túl személyes kérdések, olyanok, amit nemhogy egy finn, de valószínűleg senki nem vesz jó néven. Itt már becsúszik a tegeződés is. Lehetséges, hogy arra gondolt a szerző, hogy az ilyen kérdések akkor aktuálisak, ha az ember már tegeződik a beszélgetőpartnerrel?

Mennyit keresel?

Milyen lakása van?

Mennyi a lakás költsége?

Ez a fizetésének hány százaléka?

Mennyit ad ki havonta élelemre?

Van autója?

Magyarországon nagyon kicsi a népszaporulat.

És ha már megemlítettük, hogy a szótár feltűnően időspárti, azt is meg kell jegyeznünk, hogy hiányoznak belőle a beszélt nyelvi formák. A finnben ugyanis feltűnő különbséget találunk az irodalmi és a beszélt nylev között, a beszélők korától függetlenül. A társalgási nyelv szavai nem feltétlenül szlengesek, széles körben elterjedtek és mindenki használja őket. Ezzel szemben az irodalmias fordulatok használata hétköznapi helyzetekben egyenesen nevetségesnek számít. Mivel mi most egy társalgási szótárt vizsgálunk, joggal várhatnánk, hogy találkozunk benne ezekkel az formákkal. A helyettük meglévő, magázódó, udvariaskodó, kissé divatjamúlt mondatok és témák azonban inkább abban segítenek minket, hogy hogyan tűnjünk ki a beszédünkkel, mintsem abban, hogy zökkenőmentesen, gördülékenyen teremtsünk kapcsolatot. Persze, ha azt tervezzük, hogy finnországi utunk során felkeressük a fodrászt, az ékszerészt, a férfi-női konfekcióüzletet és a tejbárt, akkor mindenképpen nagy hasznát fogjuk venni a szótárnak.

Paljon menestystä!