A Nyelv és Tudomány Rénhíreket megfogalmazó részlegébe megérkezett Simo Parpola kétkötetes sumer etimológiai szótára, melyet ismertetésre kaptunk. A kísérőlevél szerint így kell feltüntetnünk a mű könyvészeti adatait:

Etymological Dictionary of the Sumerian Language, by Simo Parpola. Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436. Cloth. $149.00.

Részünkről a megtiszteltetés, köszönjük a szerzőnek, valamint a segítőkész közvetítőknek, hogy e művet a kezünkbe vehettük.

A szótár összeállítója, Simo Parpola a Helsinki Egyetem professor emeritusa. Életrajza a magyar Wikipédián is megtalálható, de ez elég nagy szégyen, mármint a szöveg alkotójának. A szócikk nyelvezete ugyanis szörnyen nehézkes, már egy bekezdés felolvasása is alkalmas fegyver lehetne az anyanyelvápolók körmönfont kínzására. Például ez:

Simo Parpola szerint a Szefirot legrégebbi változatai az Asszír teológiából és miszticizmusból ered. A Kabbalában lévő Szefirotot az Asszír élet fával párhuzamba állítva rekonstruálta, milyen lehetett a Szefirot Asszír elődje. A Szefirot szféráinak és Ein Sofnak tulajdonságait az Asszír istenekre kivetítve szövegi és tulajdonságbeli párhuzamokat fedezett fel az Asszír istenek és a Zsidó Isten közt.

A szócikkel tartalmi problémák is vannak. A fent idézett részletből is kitűnik, hogy Parpoláról kevés információt tartalmaz. Mindenesetre, annyit kihámozhatunk a szövegből, hogy Simo Parpola asszírológus. Sajnos, egy magyar vonatkozású apróság is kimaradt a szövegből.

A finnek sem dicsekedhetnek a maguk wikipédiás Simo Parpola-szócikkével, az mindössze három mondatból áll. A második mondat szerint testvére, Asko Parpola indológus, és ő is a Helsinki Egyetem professor emeritusa. A harmadik mondatban pedig ott van az a bizonyos apróság, ami valójában számunkra a lényeg: Simo Parpola szerint a sumer nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik.

A szócikk angol változatából végre megtudhatjuk, Simo Parpola hol tanult (Helsinki, Róma, London), hol kezdett dolgozni (Heidelberg), 1986 óta a Helsinki Egyetemen vezeti a The Neo-Assyrian Text Corpus Projectet, közben előadott és kurzusokat tartott Chicagóban, Padovában, Jeruzsálemben, részt vett régészeti expedíciókban is, valamint számos díj birtokosa és tudományos társaság tagja.

A szótár 1. kötetének vii. oldalán található köszönetnyilvánítás megemlíti, hogy a szerző 2006/2007-ben kezdett a sumer–uráli nyelvrokonság kutatásába egy akadémiai pályázat keretében. 2012-ben pedig egy újabb pályázat nyújtott számára alkalmat, hogy automatikus (feltehetőleg számítógépes ‒ zegernyei megj.) módszerekkel keresse a sumer és az uráli nyelvek közötti kapcsolatokat.

A kötet bibliográfiája szerint 2010-ben Simo Parpola már tanulmányt publikált e témakörben: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.

A bibliográfia a témához kapcsolódó további Parpola-tanulmányokat is feltüntet.

A sumer etimológiai szótár tehát hosszú kutatási folyamat eredményeként készült el, annak összefoglalásaként értékelendő. A nyelvtani bevezetőben nagy hangsúlyt kap az az állítás, hogy a sumer nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik, ugyanakkor a szótár nemcsak a sumer–uráli etimológiákat mutatja be, hanem tartalmazza a sumer nyelv és más nyelvcsaládok közötti kapcsolatokat bizonyító szavakat is.

Ismertetőnk első részét a mű felépítésének áttekintésével kezdjük: Az első kötet elején található bevezető szöveg tartalmaz egy nyelvészeti alapvetést, a szótár felépítését és használatának módját ismertető szöveget, bibliográfiát és végül egy rövidítésjegyzéket (xi–xlii). Ezután következik maga a szótár (1–426.). A második kötet bevezetése a feltételezett sumer–uráli nyelvrokonság régészeti hátterét vázolja föl (ix–xxvi), majd a ’sumer’ szó etimológiáját tárgyalja (xxvi–xxviii). A továbbiakban ismét egy szótár következik: az első kötetben ábécébe sorolt szavakat itt szófajokba és azon belül jelentéstani csoportokba sorolva tanulmányozhatjuk (1–283.). A kötet végén szómutató található, mely nyelvek szerint csoportosítva sorolja fel az egyéb nyelvekből a sumer szavak etimológiáiba bevont szavakat (284–436.).

Az első kötet nyelvtani bevezetőjében szerepet kap a nosztratikus nyelvcsalád koncepciója is. A nosztratikusok szerint létezett egy ősi makronyelvcsalád, amibe a mai nyelvcsaládok többsége is beletartozott. Simo Parpola idézi a témakör mai vezető kutatóját, Allan Bomhardot, aki szerint a sumer nyelv önállóan nem tartozott bele a nosztratikus nyelvcsaládba, hanem azon belül egy kisebb nyelvi egység, majd később ebből az egységből önállósult nyelvcsalád tagja lehetett. Ez a nyelvcsalád Simo Parpola szerint az uráli volt. A bevezető szövegben egy táblázat mutatja nyelvcsaládok, majd nyelvek szerinti bontásban, hogy a sumer szavak hány etimológiával kapcsolódnak a többi nosztratikus nyelvhez (xii). Íme:

A következő oldalon egy 11 tételes felsorolást találunk arról, hogy a sumer nyelv miért tartozik az uráli nyelvcsaládba:

1. A sumer–uráli szavak közös szavak és morfémák száma magasabb, mint az egyes uráli nyelvek közti közös szavak átlaga.
2. A sumer–uráli közös szavak a kőrézkor (eneolit) korszak kulturális és technikai szintjét tükrözik.
3. A sumer nyelvtani elemek megegyeznek az uráliakkal, sok közülük proto-uráli eredetű.
4. A sumer névmások több fajtája megegyezik az uráliakkal (pl. személyes és kérdő névmások)
5. A sumer nyelv legjellemzőbb tipológiai vonásai (pl. nincs szókezdő mássalhangzó torlódás, nincsenek nyelvtani nemek, tipikus az alany–tárgy–állítmány szórend) az uráli nyelvekre is jellemzőek.
6. A sumer esetragok, igei személyragok, a határozószók végződései, valamint a tőszámnevek 1-től 7-ig, a 10, a 20, és a 40 rendelkeznek uráli etimológiákkal.
7. A sumer nyelv is ablatívusszal fejezi ki az összehasonlítást.
8. A sumer nyelvtani rendszerben megfigyelhető kettőzés jellemző az uráli nyelvekre is, a tő megkettőzésével létrejött sumer igék és névszók közül több megtalálható az uráli nyelvekben is.
9. A sumerre és az uráli nyelvekre egyaránt jellemző, hogy a mondatokban igeneves szerkezetek fejezik ki az időbeli és ok-okozati viszonyokat.
10. A birtoklást jelölő ige ismeretlen a sumerben és az uráli nyelvekben, helyette a ’nekem van’ típusú szerkezettel fejezik ki a birtoklást.
11. A sumer szavaktól szabályos hangfejlődési folyamat vezet vissza a proto-uráli alakokig.

A lista bővíthető lenne Simo Parpola szerint, de nincs értelme, mert a sumer–uráli etimológiák nagy száma eldönti a kérdést: a sumer uráli nyelv. És ezen még az sem változtat, hogy amúgy a sumer számos területen viszont különbözik az uráli nyelvektől, mivel az uráli nyelvek egymástól is különböznek sok tulajdonságukban.

A sumer–uráli tipológiai egyezések (lásd 4., 5., 7., 8. 9., 10. pont) keresése régóta folyik a nyelvtudományban. Ezek ismertek nemcsak a szakmabeliek, hanem az érdeklődők körében is. Néhányat említ például a magyar Wikipédia Sumer nyelv szócikke is.

A történeti nyelvészet kutatói szerint a nyelvrokonság kérdésében nem ezek megléte döntő, hanem az igazolható hangtani kapcsolatok, a szabályos hangfejlődési tendenciák megléte a rokon nyelvek alapszókincsében. Tehát Simo Parpola felsorolásának további pontjai mind annak függvényében értelmezendők, hogy a szerző bizonyította-e a sumer és az uráli alapszókincs összetartozását, a szabályos hangfejlődési tendenciák jelenlétét. És itt van a nehézség. Komoróczy Géza a Sumer és magyar? című könyvének 67‒69. oldalán elemzi, hogy miért nehéz a sumer ékírásos szövegek hangképének rekonstruálása. Márpedig a megbízhatóan rekonstruált hangkép a történeti nyelvészeti kutatások alapfeltétele. A szerző így foglalja össze véleményét:

Mindez azt jelenti, hogy a szótárakban vagy az ékírásos szövegek átírásában szereplő sumer szavak hangtani tekintetben nem tekinthetők többnek, mint konvenciónak. A sumerológia egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy a sumer szókincset a megbízható eredmény reményében vesse össze a más nyelvekével (69.).

A fenti sorokat Komoróczy Géza negyven éve írta. Mivel nem vagyunk sumerológusok, ez irányú ismereteink hiányosak, és Simo Parpola könyvét is inkább a finnugrisztika felől próbáljuk értelmezni, így akár azt is feltételezhetjük, hogy a Sumer és magyar? című kötet megjelenése óta eltelt negyven évben forradalmi előrelépés történt a sumer nyelv kutatásában. Sőt, továbblépve, akár még azt is feltételezhetjük, hogy a forradalmi előrelépésnek köszönhetően a most ismertetendő sumer etimológiai szótár latin ábécébe írt sumer szavai hangtanilag tökéletes alakoknak tekinthetők.

Amikor tehát ismertetésünk következő részében a szótár etimológiáiba tekintünk majd bele, az ártatlanság vélelmének elvét követve a sumer adatokat történeti nyelvészeti vizsgálatokra alkalmasnak fogjuk találni, és ebből kiindulva tesszük meg észrevételeinket egyes szavak etimológiáival szemben. Megjegyzendő azonban, hogy a szótár további részeinek elemzése fölöslegessé teheti minden egyes etimológia elemzését, mert már ezen részek áttekintése révén is láthatóvá válik Simo Parpola koncepciójának tarthatatlansága. Ezt rövidesen láthatjuk majd a bibliográfiánál.

E kitérő után most haladjunk tovább az első kötet bevezető szövegének olvasásával. Simo Parpola szűk három oldalban ismerteti a sumer szavak átírásának módját, a sumer hangrendszer változásait, és közli A. H. Jagersma táblázatát is a sumer mássalhangzó rendszer rekonstrukciójáról. Ezután az uráli és a sumer mássalhangzó rendszer fejlődésének különböző kronológiai fázisait egyetlen közös táblázatban szemlélhetjük meg. Először volt a korai proto-uráli (Kr. e. 9000‒7000), aztán a késői (Kr. e. 6000‒4000), majd jött a korai proto-sumer (Kr. e. 4000‒3000), végül a késői (Kr. e. 2000‒1600). A korai proto-uráli a késői proto-nosztratikusból fejlődött ki Kr. e. 10 000 körül. A kronológiához fűzött lábjegyzet szerint a datálás alapjául a szótár második kötetének bevezetőjében olvasható régészeti koncepció szolgált (melyről előzetesen csak annyit, hogy nem találunk rá szavakat ‒ reméljük, mire írnunk kell róla, csak sikerül). Ez a logikai konstrukció is azt mutatja, hogy a szerző szerint etimológiáinak helyessége vitán felül áll. Az etimológiákhoz alkot régészeti konstrukciót, tehát keres olyan régészeti környezetet, amelyben szerinte egymás mellett éltek a sumerek és a többi uráliak, majd az általa a sumerekhez és más uráliakhoz sorolt régészeti kultúrák datálásából állapítja meg az uráli és a sumer mássalhangzó rendszer kronológiai fázisait. Vagyis, ha az etimológiák nem jók, az egész rendszer magába roskad. Azért az itt emlegetett lábjegyzetből (xxi-xxii/5.) kiderül, hogy ahány kutató, annyiféle datálás, vagyis a proto-uráli korszak kronológiai határai tökéletesen bizonytalanok. Simo Parpola rosszallóan idézi az olyan elvetemült tudósokat, mint például Asko Parpola is, akik szerint a proto-uráli nyelvi egység csak Kr. e. 1900 körül bomlott fel. Az olvasóban jogosan merül fel, hogy ez a probléma ismereteink hiánya miatt jelenleg tudományosan nem vizsgálható, és a tudós urak is csak találgatnak.

Az uráli alapnyelv datálásáról létező különféle nézeteket Simo Parpola csak finn kutatóktól idézi. Ez meglehetősen egyoldalú adatgyűjtésre utal. Az első kötet bevezető része a bibliográfiával zárul, érdemes hát megnéznünk, honnan szedte Simo Parpola a tudományát. Egy bibliográfiánál nincs izgalmasabb olvasmány.

A bibliográfia lexikális források című része aránytalanságot mutat: a legtöbb felsorolt mű a sumer nyelv után a finn nyelv alfejezetében található. Számunkra különösen kiábrándító, hogy Simo Parpola csak a következő magyar szótárakat használta:

Az sem tölt el különösebb bizalommal Simo Parpola etimológiái iránt, hogy a TESz feldolgozásában Robin Baker volt a segítségére. Nem volt egy magyar nyelvész sem a szerző közelében? És az EWUng (Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen) meg a többi szótár?

Ezek után, no meg a bibliográfiát látva, jogosan feltételezhetjük, hogy a többi idézett nyelv ugyanolyan felületes tanulmányozás áldozata lett, mint a magyar.

Különösen kiábrándító a sumer etimológiai művek felsorolása. Számunkra elsősorban a magyar szerzők miatt, de jogosan gondoljuk, hogy ha Simo Parpola Bobula Idára, Gostony C.G.-re (Gosztonyi Kálmán), Hámori Fredre, Tóth Alfrédre és Zakar Andrásra hivatkozik, akkor a sumer nyelv általa hivatkozott afrikai, grúz vagy török nyelvi kapcsolatait tárgyaló művek is hasonló szinten mozoghatnak. És még itt van Csőke Sándor is, akinek neve ugyan kimaradt a bibliográfiából, de az 1. kötet 272. oldalán az 1922. etimológia alatt szerepel. (A sumer-magyarológia történetét 1976-ig, szerzőinek szakmai hozzáértését lásd Komoróczy Géza idézett művében.)

A felsorolt magyar szerzőkre történő hivatkozással Simo Parpola saját tudományos hitelét rombolja le ‒ egészen az alapokig. Csak abban bízhatunk, hogy véletlenül nem vette észre Bobula Ida és társai teljes járatlanságát a történeti nyelvészetben.

A bibliográfia elárulja a mű másik hiányosságát is: a szerző nem hivatkozik semmilyen orosz nyelvű szakirodalomra. Márpedig, ha át akarja írni a neolit és az eneolit dél-oroszországi és ukrajnai régészeti kultúráinak értékelését, akkor ahhoz tájékozódni kellett volna az orosz nyelvű szakirodalomban is.

Innen folytatjuk. Következik a szótári anyag előzetes értékelése.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése