Az orosz animációs filmeket Magyarországon nem kell bemutatni. Szerencsére az utóbbi évek rajzfilmtermésébe belekerült néhány finnugor mesefeldolgozás is. Az alábbiakban egy manysi meséből készült feldolgozást láthatunk.
Bár a történet feltehetően tényleg manysi mesére épül, nem tipikus manysi mese, legalábbis nem jelennek meg benne az obi-ugor mesék tipikus szereplői. A boszorkányt véletlenül sem pornőnek hívják, hanem mis anyónak, ami legfeljebb a mos eltorzult alakja lehet – a mosok viszont mindig a pozitív, „emberi” szereplők. A megrajzolt világ sem igazán manysi: a szereplők inkább tűnnek távol-keletinek, mint obi-ugornak, az épületeksem az obi-ugortelepülésekre jellemzőek, a mamutvadászatot pedig legfeljebb gegnek értelmezhetjük. A film végén elhangzó dalnak sem a szövege, sem a dallama nem manysi, az énekstílus pedig inkább a néhány ezer kilométerrel délkeletebbre élő altajiakéra emlékeztet. (A wikipédia szerint az együttes dalait oroszon kívül ojrátul és tatárul énekli, az együttes honlapján erre vonatkozó információt nem találtunk.)
Köszönet, avagy A két vadász
A mesefilm címe Pumasipa, azaz Köszönet. A manysi szó az orosz [szpasziba] átvétele. A felirat szerint az A két vadász című mese alapján készült – feltehető, hogy ezt a címet a mese gyűjtője, lejegyzője adhatta.
A történet szerint élt két vadász egy faluban, egy ügyes és sikeres, illetve egy gyáva és lusta. Ez utóbbi azonban nagyon szeretett dicsekedni, magának tulajdonítani a sikereket. Persze ugyanarra a helyi szépségre hajtottak. Az előzőek ismeretében azt hinnénk, a lánynak könnyű volt választania, de ebben az esetben nem lenne mese. A lány azt mondta, hogy ahhoz megy férjhez, aki gazdagabb zsákmánnyal tér vissza az erdőből. Persze most ironizálhatnánk a nők anyagias természetén, de az ilyen jellegű poénokat meghagyjuk másnak.
Újabb rejtély, hogy ezek után miért együtt indulnak vadászatra. Mindenesetre eljutnak egy boszorkány házához, az ügyetlen tönkreteszi a kéményét, az ügyes megjavítja, majd együtt melegszenek a tűznél. Az ügyetlen persze ebben is a saját érdemét látja, hiszen ha ő nem törte volna el a kéményt...
Sztroganyin(k)a
A sztroganyinka vékony csíkokra vágott hal vagy hús. A hal általában lazac- vagy marénaféle lehet, a hús rénhús. Fogyasztják üresen, vagy sóba, ill. só és bors keverékébe mártogatva is.
Amikor a boszorkány azt kéri, hogy kínálja meg valamivel (mert már száz éve csak légyölő galócát evett), azt hazudja, hogy az ő elemózsiája már elfogyott. Az ügyes megkínálja sztroganyinkával, ami a boszorkánynak annyira ízlik, hogy tanácsot ad nekik: menjenek el a világ végére, ahol a bátyja a föld alatt lakik, és kínálják meg őt is. A báty majd meg fogja ajándékozni őket egy-egy ládával, amely a legértékesebb ajándék, amit csak kaphatnak.
Az út persze nem egyszerű. Először elállja a kőember, de a főhős ráveszi, hogy verekedés előtt szívjon el egy pipát: és mint tudjuk, a dohányzás káros az egészségre. Az erdőben az utat a faember állja el, ő már csak azért is szívesen verekedne, hogy kissé átmelegedjen. A melegedésnek azonban hősünk ismeri egy jobb módját is... Természetesen az ügyetlen vadász itt is menekülőre fogná, amikor küzdelemről lenne szó, de végül magának tulajdonítja a dicsőséget.
Így érkeznek meg a föld alatt élő óriáshoz, akinek szintén nagyon ízlik az ügyes vadász sztroganyinkája. Az ügyetlen vadász, aki eleve kevés elemózsiát vitt magával, hogy ne kelljen nehéz terhet cipelnie, ekkorra már mindenét elfogyasztotta, így csak némi rőzsével tudja megkínálni az óriást. Az óriás cserébe két ládát ajánl fel: egyet vasból, egyet aranyból. Az ügyetlen gyorsan lecsap az aranyládára, az ügyes megelégszik a vasládával.
Az öreg segítségével gyorsan visszaérnek a faluba, ahol a falu nyilvánossága előtt kinyitják a ládát. Az ügyes vadász maga se tudja, mit reméljen, de mindenféle földi jóhoz jut. Ha a vasláda ilyen bőkezű volt, az aranyláda méginkább az lesz – gondolja az ügyetlen vadász, és máris arról álmodozik, hogy nem egy felesége lesz, hanem száz, ezernyi gyereke, és övé lesz a legnagyobb nemzetség a világon. Vágyai teljesülnek is, de hogy miként, azt legfeljebb a Nyugat-Szibériát jól ismerők sejthetik. Mi nem spoilerezünk, inkább mindenki maga nézze meg a filmet!
Ha csupán a film autentikusságát vesszük, több dolgot is felróhatunk neki, de bája és humora ez alkalommal elnézővé teszi a legszőrösebb szívű kritikust is.
0:30-nél bár nem vagyok biztos benne,de szerintem az említett (a vasorrú bába alakjával esetleg rokonítható) díszített vagy faragott fejfák láthatók (és hallgatható egy kis manysi zene).
23nandor2011. február 28. 00:44
Az az igazság, hogy nem vagyok igazán kompetens a témában, és nincs időm, energiám hogy áttanulmányozzam az ide vonatkozó szakirodalmat. A neten ezeket találtam: mek.niif.hu/02200/02228/html/01/11.html , mek.niif.hu/02100/02152/html/05/133.html (egyik sem mai írás - lehet hogy azóta megcáfolták őket). Középkori krónikák és népköltészet segítségével következtetnek a hősepika meglétére. Dallamának stílusára is csak következtetni tudnak (szintén írott forrásokból és a megmaradt népdalkincsből).www.magyarzenetortenet.hu/ak/akelnz01.html
A táncdalok úgy jönnek ide, hogy Vargyas szerint a kötetlen sirató dallamtípus egyre kötöttebbé vált: "Ezek a szabályozott formák azonban nemcsak kadenciáik sajátos rendjében mutatnak rokonságot a siratókkal, hanem motivikájukban is, sőt ritmikájában is. Az idetartozó dallamokban ugyanis vagy a sirató hangismétléses, erősen recitáló parlandója él tovább, vagy ha az feszes ritmussá merevedve táncdalokban maradt fenn, akkor egyenletes nyolcadokban fut le az utolsó, ellassuló zárlatig, vagyis olyan „jellegtelen” ritmussal, amelyben a feszessé merevedett recitatív jelleg világosan felismerhető."
Vargyas azért feltételezi, hogy a magyar népzene sirató rétege és az obi-ugor népzene közös eredetű, mert "Náluk [obi-ugoroknál] találunk egyedül olyan stílust, amely a siratóban még világosan tapasztalható periódus előtti állapotokat mutatja. Vagyis szabadon váltakozó kadenciákkal tagolt kötetlen, rögtönzött dallamot, amelynek legtöbbször inkább csak kerete – hangterjedelme – és iránya van, más kötöttsége alig. Az irány mindig ereszkedő, a hangterjedelem 4–1-től 8–1-ig, egy osztyák hősének esetében 9–1-ig terjed. Az egyes sorok hossza is a kadenciáig – vagyis a szótagszám – változó. A nagyobb dalokban néha már valami dallam-elgondolásféle is kivehető, ami bizonyos sorrendben egymás után következve bizonyos dallam körvonalát adja, s mint ilyent önmagában is hasonlítani lehet egyes magyar dallamokhoz. Legtöbbjük azonban mint stílus tehető siratóink és abból fejlődött dallamaink mellé, mint azok stílusának közeli megfelelője." Itt olvasható Lázár Katalin ismertetője a finnugor nyelvű népek zenéjéről: finnugor.elte.hu/?q=umuziktan , de nem foglalkozik a magyar és az obi-ugor népzene párhuzamaival, csak annyi olvasható, hogy "A 20. század második felében Vargyas Lajos még mindig a publikált dallamok alapján határozta meg a magyar népzene ugor rétegét". És az összefoglalóban: "nem tudható, hogy a finnugor nyelvű népeknél megtalálható egyezések a rokonság vagy az archaikus zene megőrzésének jeleként értékelhetők". Sipos János szerint a magyar siratóénekek dallamai török eredetűek: www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/TR/hu/Bilateralis/torok_magyar_nepzenei
De talán valószínűbb, hogy "Mai tudásunk szerint a magyar népzene legrégibb fönnmaradt stílusainak emlékét a pszalmodizáló és a diatonikus sirató -dallamok őrzik. Mindkét stílus kialakulása az európai középkort megelőző századokra nyúlik vissza, s abból a zene köznyelvből származik, melyet már az ezredforduló Európája is ősi örökségként dolgozott fel, midőn azt a liturgikus gyakorlat számára stilizálta, rendezte és rögzítette.A pentaton ereszkedő dallamok nagy tömegének befogadása viszont a magyarság ótörök kapcsolataira utal. " (Sebő Ferenc)
Én nem írtam, hogy a magyar vagy az ugor halotti fém szemfedőknek köze lenne a vasorrú bábához (ez azért sem valószínű, mert ezek csak a szemet fedték, nem az egész arcot borító maszkok voltak). És azt sem írtam, hogy már megvoltak az ugor korban. VIII-IX. századira datált obi-ugor sírokban találtak szemfedőket – ez tényleg jóval az ugor kor után volt. Klima László: ”A honfoglalók temetkezési szokásai leginkább a volgai bolgárok és a Magna Hungáriában maradt magyarok temetkezési szokásaival rokoníthatók. Emellett a rítus és egyes sírmellékletek (pl. a halotti szemfedők típusai) a permi finnugor és az obi-ugor népek szokásaival, sírmellékleteivel is kapcsolatot mutatnak. Ezek a hasonlóságok jól körülhatárolják azt a területet és kultúrkört, ahonnan a magyarság kultúrájának egyes elemei, így temetkezési szokásai is erednek.”
22Fejes László (nyest.hu)2011. február 25. 19:59
@nandor: Nem tudom, miért "kellett" volna rendelkezniük. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szerintem nem rendelkeztek, csak nem tartom szükségszerűnek. De az, hogy "hát biztos volt", mennyiben hatalmaz fel minket arra, hogy bármit mondjunk a dallamáról is?
Az pedig, hogy "rokonságot mutat", itt csak annyit jelent, hogy hasonlít, nem? Akkor pedig lehet, hogy később került mindkét kultúrába, az ugor korban pedig nem volt meg, vagy jelentősen más volt.
Na pláne még táncdalok!
Az, hogy a 10. századi magyaroknál és a 1?. századi obi-ugoroknál találnak ilyen maszkokat, megint nem jelenti, hogy az ugor korban is megvoltak.
De gondoljunk bele: ha akármikor, akárhol voltak zombi-történetek, még ha történetileg össze is kapcsolhatóak a vasorrú bábával, akkor is -- kulturálisan ez milyen hasonlóságot jelent?
21nandor2011. február 25. 18:38
@Fejes László (nyest.hu): "temetkezéskor álarcszerű fém szemfedőt tettek a halottra (germánok? kelták?)". Régész sem vagyok, de egy időben érdekeltek a honfoglaló magyarok, és kivettem néhány könyvet a könyvtárból. már nem emlékszem pontosan hol, de olvastam, hogy a honfoglaló magyarok is használtak ilyen szemfedőt, Most a neten rákeresve ezeket találtam: jegyzet-tetel-puska.hu/jegyzet-jegyzetek/honfoglalas-kori-hitvilag
És az obi-ugorok régészeti hagyatékában is találtak hasonló szemfedőket. Azt nem olvastam, hogy török vagy iráni népek régészeti anyagában is találtak-e ilyeneket, de feltételezem, hogy nem ok nélkül hozzák kapcsolatba az obi-ugorokkal. (ha jól tudom a cigányoknál szokás a halott szemére fémpénzt rakni). Azt mondják, a temetkezési szokások elég lassan változnak.
20nandor2011. február 25. 18:15
Én sem értek a zenéhez, csak szeretem a népzenét, ezért néha szoktam olvasgatni a róla. Vargyas elég elismert szaktekintélye a témának. hu.wikipedia.org/wiki/Vargyas_Lajos (szóval nem egy Kiszely) Én csak kiragadtam két idézetet, aminek tényleg nem sok értelme van, ha az ember nem olvassa el az egészet. Az obi-ugorok nem egy teljesen új dolgot fejlesztettek ki, hanem egy meglévő egyszerűbb finnugor formát fejlesztettek tovább. Szerintem nem próbál nemzeti eposzt rekonstruálni, csak annyit mond, hogy az egykor magyar hősepika ZENÉJÉBEN teljesen finnugor lehetett. Szerintem hősepika alatt sem valami nagy nemzeti eposzt ért (mint pl Kalevala, Iliász), hanem valami olyasmit mint az obi-ugor hősi énekek, teremtési mondák. Szerintem ilyenekkel a honfoglaló magyaroknak is rendelkezniük kellet, nem? - ha nem is lehet már rekonstruálni. A lényeg, hogy népzenekutatók szerint a magyar zenében létezik egy un. sirató stílus (vagy ugor réteg), ami az obi-ugorok zenéjével mutat rokonságot. Nem csak sirató énekek, hanem táncdalok is tartoznak ide.
19Fejes László (nyest.hu)2011. február 25. 16:49
@nandor: A zenéhez nem értek, itt a rekonstrukciós elvekről fogok beszélni.
Amikor azt mondjuk, hogy egy szó finnugor eredetű, akkor azt értjük ez alatt, hogy már megvolt a finnugor korban, és attól kezdve (legalábbis abban a nyelvben, amelyikről éppen beszélünk) folyamatosan megvolt, a nyelv változásaival együtt fejlődött. Ha tehát pl. egy finnugor kori szó megmaradt a finnben, de kihalt az észtből, később viszont az észtek átvették a finnektől, akkor az az észtben nem finnugor eredetű szónak minősül, hanem finn jövevényszónak.
Ha tehát a magyarok vagy az obi-ugorok már a szétválásuk után fejlesztettek ki bármit, az nem minősülhet finnugornak, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan a nyelvészetben ezt a terminust használjuk.
Nem tudom, mit lehet tudni az "egykori magyar hősepiká"-ról, és hogy volt-e egyáltalán ilyen. Arany Jánosnak mindenesetre beletört a bicskája naiv nemzeti eposzunk rekonstruálásába. De az sem mindegy, hogy mikori ez az "egykori magyar hősepika ". Nyilván nem sok török elem lehetett benne, mielőtt a törökökkel találkoztunk, és aligha elképzelhető, hogy később az intenzív török érintkezések ne hagytak volna benne nyomot. Később meg nyilván szláv stb. hatás is volt benne. Már ha egyáltalán van értelme ilyenről beszélnünk, és zenei formákat nyelvekhez kapcsolnunk.
Ismétlem, nem értek a zenéhez, de számomra furcsának tűnik, hogy a fejlődést úgy kell elképzelni, hogy egyre bonyolultabb strófaszerkezet, egyre nagyobb hangterjedelem... Számomra sokkal reálisabbnak tűnik, hogy időnként éppen a strófaszerkezet elhagyása és az azonos sorok végtelen hullámzása, vagy éppen a minél szűkebb hangkészletből való építkezés válik "divat"-tá...
18Fejes László (nyest.hu)2011. február 25. 16:34
@JL: Hangtanilag persze nem lehet kizárni, de a jelentés mégiscsak arra utal, hogy egy 'köszönet' jelentésű elemet kell keresnünk, nem? Legalábbis ha Occam borotvájára gondolunk...
;) Értem én, értem én...
17nandor2011. február 25. 14:00
@Fejes László (nyest.hu): Ráadásul kb. ennyi, amit a zenei kultúráról meg tudunk fogalmazni: hogy egyszólamú dallamok voltak.
Vargyas Lajos azt írta, hogy "A magyarok és – velük vagy általuk – az obiugorok nagy újítása lehetett, hogy a sztihikus sorismétlésből kialakították a fejlettebb formát, a két kadenciás váltakozást, és ezt fejlesztették tovább 5–6–7–8 hang terjedelemig."
"A magyarság tehát a nagyarányú török zenei hatás mellett egy igen jelentős finnugor hagyományt is fenntartott zenéjében. Ennek szoros kapcsolata az epikus költészettel arra enged következtetni, hogy az egykori magyar hősepika zenéjében teljesen finnugor lehetett" (A magyarság népzenéje 1981)
Csak egy pici megjegyzés: "pumasipa" nem feltétlenül a "szpaszibo" ("Isten ments") átvétele, hanem – sajnos már nem emlékszem, hogy hol olvastam – alapjául olyan régies orosz alak szolgálhatott mint "pomazi bo(g)" ("Isten segíts").
14Roland22011. február 25. 11:46
@Fejes László (nyest.hu): De nem is vagyok tudós :)
Mikor a tankönyvből idéztem,nem azt állítottam,hogy az biztosan úgy is van,csak jeleztem,hogy ilyet is olvastam.
Mivel nem részesültem nyelvészeti képzésben,én is csak arra tudok hivatkozni,amit olvastam.
13Fejes László (nyest.hu)2011. február 25. 11:26
@Roland2: A kulturális jelenségek, hiedelmek stb. változását, vándorlását stb. nem igazán lehet követni, ha nincsenek dokumentumok. Óvatosan persze meg lehet fogalmazni állításokat. Mivel a finnugor népek többségénél a dallamok egyszólamúak, és ahol van többszólamúság, ott az új, továbbá az egyszólamúság egyszerűbb, mint a többszólamúság, feltételezhető, hogy egy szólamúság volt. De éppenséggel lehetett többszólamúság is, ami aztán valamiért kihalt. Ráadásul kb. ennyi, amit a zenei kultúráról meg tudunk fogalmazni: hogy egyszólamú dallamok voltak.
Amit a vallásról írnak, az kb. a 19. században felgyűjtött hitvilág, az egyes népek hitvilágának "közös nevező"-je. DE a hitbeli elemek össze-vissza vándorolnak, lehet, hogy ezek sokkal később terjedtek el. Az udmurt hitvilág pl. tele van olyan mondákkal, amely egyértelműen keresztény vagy iszlám eredetű. És igen, vannak ezeknél ősibbek is: de semmi nem bizonyítja sem azt, hogy annyival ősibbek, sem azt, hogy ezek kifejezetten finnugorok lettek volna. Valószínűleg sokkal szélesebb körben elterjedt elemekről volt szó, legfeljebb éppen a finnugor népeknél maradtak fenn.
Ja, igen, és persze lehet olyanokat is mondani, hogy ruhát hordtak, meg ha éhesek voltak, ettek, ha szomjasak voltak, ittak stb. Csak ezekkel nem sokat mondunk.
És megint csak tenegrihez kell csatlakoznom: iskolai tankönyvet tudományos forrásként idézni????
12tenegri2011. február 24. 19:40
@Roland2: Ja, és az általános és középiskolai tankönyveket azért erős kritikával kezelném, mert időnként mintha már a félrevezetés szintjéig egyszerűsítenék a dolgokat.
11tenegri2011. február 24. 19:30
@Roland2: Nyilván a kulturális jelenségek eredetét is lehet követni megfelelő adatok alapján, de a közös eredet meghatározása és egy valamikori közös műveltségi állapot rekonstruálása több alapot kíván, mint az, hogy nyelvileg rokon népeknél megvan ez vagy az a jelenség. Én a fő csúsztatást ott látom, hogy pl. a fent idézett jelenségeknek a nagy része egyáltalán nem specifikusan finnugor vagy uráli, hanem voltaképp egész Szibériában és Belső-Ázsiában, helyenként azon is túl elterjedt és megtalálható. A hármas osztatú világ, a világfa, a többes lélekképzet, az öv fontossága és rituális szerepe, a lovastemetkezés, a sírmellékletek és a többi változó összetételben és részletekkel, de ugyanúgy ismert és megtalálható a török, a mongol, a tunguz és a paleoszibériai népeknél, meg még azokon túl is. Nem hogy nem elképzelhetetlen, hogy a nyelvvel párhuzamosan kulturális jelenségek is áthagyományozódnak, hanem nagyon is így van, ugyanakkor ez nyelvtől függetlenül is megtörténik, ezért felelőtlenség csupán a párhuzamosság alapján szorosan összetartozónak nyilvánítani őket. Óvatosan kell bánni a nyelvek kifejezetten műveltséghez kötődő elemeivel is, ezek ugyanis meglepően gyorsan és nagy távolságra képesek eljutni illetve elterjedni különböző nyelvek beszélői között, így semmiképpen sem bizonyíthatják valamiféle közös alapműveltség meglétét.
10Roland22011. február 24. 18:46
@Fejes László (nyest.hu): "Az ugor korra vallást, szertartásokat, szellemeket, bálványokat "rekonstruálni'" képtelenség."
Ez érdekes,ugyanis az egykori középiskolai tankönyvem ( Hajas Zsuzsa-Magyar nyelv 12.) részletesebben is ír a finnugorok mitológiájáról:
"A finnugor népek íjjal,nyíllal együtt temetkeztek,sőt a gazdagok mellé lovat is temettek.A halottak mellé ennivalót tettek és tiszteletükre tort ültek.A szülő asszony ágya fejét keletnek fordították,hitük szerint az ember fordítva távozott az élők sorából,mint ahogy megszületett.A nők hajdíszeket hordtak,a férfiak derékre kapcsolt övet és tarsolyt.Tárgyaikon gyakori az életfa-ábrázolás.A régészettől még várunk eredményeket az őshazakutatás vitás kérdéseiben."
"Az uráli népek hiedelemvilágának közös eleme a napos-holdas világfa.E hiedelem szerint a világ rétegzett,a felső világ az isteneké,a középső az élőké,az alsó,fordított pedig a holtaké.A főisten alakjában az ég és a levegő képzetének keveredése figyelhető meg.A tűz a finnugor népeknél embert segítő,barátságos női lény.A Napot,a Holdat és a Szelet istenként személyesítették meg.Hittek a lélek kettősségében.Hitük szerint a halottak leleke madár alakban repül észak felé,vízbe zuhan,hallá változik,így juthat a halottak országába.
Az uráliak halottaikat a vizek túlpartjára temették.(.......)
"A finnugor népzene eredetileg egyszólamú.A többszólamúság mordvinok,a zürjének és az észtek között orosz hatás.Egy dallamot,motívumot sokszor ismételnek.A dalok kis hangterjedelműek,3-6 hangból állnak.A finnugor népzene ősi sajátosságait az obi-ugorok őrizték meg a legtisztább formában."
Miért ne lenne elképzelhetetlen az,hogy a nyelvvel együtt bizonyos mitológiai vagy kultúrális elemek is "öröklődnek" ?
A legjobb példa erre az indoeurópai népek mitológiája,ahol számos mitológiai istenség,alak nevét vagy mondai elemeket (!) vissza lehet vezetni az indoeurópai korra:
Ezek a hasonlóságokat nem foghatjuk feltétlenül csak az areális kapcsolatokra.
Ahogy azt sem,hogy a kiínai Tarim-medencében talált múmiák skót mintás ruházatának nem csak a mitázata,hanem a szövési technikája is hasonló volt a Skóciaiakéhoz ( Nyugat-Kínában,ahol a múmiákat megtalálták,éltek i.e népek,pl.: szogdok,tokhárok,szkíták,stb.).
A sémi nyelvek "isten" szava is közös eredetű,héber Elohim (ez az *el- szó van Izrael nevében is),és az arab Allah (tkp. Al-ilah) szóban is az isten jelentésű *el- gyök van.
