A kiskarácsony azt a funkciót látja el a finneknél, mint Magyarországon a Mikulás-buli, amely a gyerekek körében a szokásos nóták elfújását és a mérhetetlen sok édesség elfogyasztását jelenti, a felnőttek esetében viszont gyakran ereszd-el-a-hajam partykat takar.

Nincs ez másképp a finn pikkujouluval sem. A pikkujouluról szóló finn Wikipédia-szócikk is a kiskarácsony egyik alapjellemzőjének tartja, hogy nem kevés alkohol folyik el rajta. A kiskarácsonyi ünnepségnek azonban elsősorban mégsem ez a lényege, hanem hogy karácsonyi hangulatot teremtsen, tipikus ételekkel, dalokkal és programokkal.

A Télapó színeváltozása
(Forrás: ImageShack)

A kiskarácsony története: a meghitt fenyőünneptől a céges dorbézolásokig

A finn nyelvben a kiskarácsony a 19. században még az adventet jelentette. (A magyar kiskarácsony ezzel szemben egy későbbi ünnepre, az újév napjára utal.) Finnországban a mai pikkujoulukhoz hasonló fenyőünnepségeket az első világháború után kezdtek rendezni, elsősorban a helsinki iskolákban. A diákszervezetek által szervezett utolsó őszi szemeszteri buli, amely általában az advent idejére esett, lassanként elkezdett a mai kiskarácsonyi ünnepséghez hasonló jelleget ölteni. A második világháború előtt még a puurojuhla ‘kásabuli’ elnevezést is gyakran használták. A kása az egyik legfontosabb finn karácsonyi étel, gyakorlatilag a mi tejberizsünkhöz hasonló, amelyben elrejtenek egy mandulaszemet, amely a szerencsés megtalálónak az egész következő évre szerencsét hoz majd. A kásaünnepet mind a mai napig tartják egyes hagyományőrző középiskolákban, ahol a buli része egy olyan színdarab, amelyben a diákok tanáraikat kritizálják (hasonlóan a mi szalagavatós paródiáinkhoz).

Az ünnep nevét gyakran többes számban, pikkujoulut formában emlegetik, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a finn ünnepek neve általában többes számban szerepel. A jeles események közül ilyen például a häät ‘esküvő (szó szerint esküvők)’, de akár a hautajaiset ‘temetés (szó szerint temetések)’ szó is. A Négy esküvő, egy temetés című film például azt a nyelvi csemegét tartogatja a finnül tanulóknak, hogy az ‘egy’ jelentésű finn yksi többes számban található meg benne: Neljät häät ja yhdet hautajaiset.

Érdekesség még, hogy a (finnországi) svédek Luca napját nevezik kiskarácsonynak, ekkor ünneplik ugyanis Szent Luciat, aki fényt hoz az északi sötét télbe. A Lucia-ünnepet Finnországban is megrendezik a helyi svéd közösségekben, ilyenkor egy fiatal lányt fehér ruhába öltöztetnek, fejére gyertyákból koronát tesznek és kezébe is gyertyát adnak.

A kiskarácsonyhoz jellegzetes étel és ital is kapcsolódik. A menü elengedhetetlen része a glögi és a piparkakku, vagyis a leginkább forralt bornak és mézeskalácsnak fordítható finomságok.

Finnország a bekebelezés előtt
(Forrás: Powerresethdd / Wikimedia Commons )

Annyiban persze sántít ez a magyarítás, hogy a piparkakku méz nélkül készül, és hogy a glögi lehet alkoholmentes is, bár inkább az a jellemző, hogy az erdei gyümölcsök levéből kevert és vörösborral megbolondított italt jócskán felturbózzák még valami szeszes itallal. A kiskarácsony és a fokozott alkoholfogyasztás közötti kapcsolat kialakulása valószínűleg ahhoz a népi hiedelemhez köthető, miszerint a házi készítésű sört december 21-én, vagyis Tamás napján lehetett megkóstolni.

A kiskarácsonyi bulikhoz a zene is szorosan hozzákapcsolódik, közös éneklés vagy egy rövidke színdarab általában mindig szerepel a programban. A darabok gyakran karácsonyi témájúak, például nem ritka, hogy a mi betlehemi játékunkhoz hasonló sztorit jelenítenek meg a „csillagfiúk” (tiernapojat). Az oului diákok által elindított hagyomány mára egész Finnországban elterjedt, és a magyarországi finn(ugor) tanszékek is előszeretettel iktatják be kiskarácsonyi programjukba. A hazai pikkujoulukon különféle színdarabok szoktak szerepelni, de közös ajándékbarkácsolásra és éneklésre is mindig lehet számítani.

Kisült-e már a malacka?

Zenei téren azonban számos meglepetés érhet minket, ha a finn karácsonyi dalok rejtelmeiben kívánunk elmélyedni. Addig még rendben van, hogy nemzetközi nóták finn változatát meghallgatjuk. Azzal ugyanis könnyen megbarátkozik az ember, hogy Rudolfot, a világító orrú rénszarvast a finnek Petterinek becézik, szívük joga, rénügyben amúgy is jobban képben vannak, mint az amerikaiak. A következő videón meghallgatható a finnes változat a világítótorony-orrúnak csúfolt kis rénről, ráadásul a feliratos verziónak köszönhetően a hallgató is becsatlakozhat Petteri dicséretébe.

Ennél meglepőbb viszont az a népszerű karácsonyi dalocska, amely első hallásra fülbemászó, és ráadásul a finnek kedélyesen mosolyognak, amíg éneklik, időnként ránk, gyanútlan szemlélőkre is mutogatva, miközben kajánul vigyorognak. Ekkor már gyanús lehet, hogy a szöveggel nincs valami rendben. A dal címe  Äidin porssaita oomme kaikki vagyis ‘Anya malacai vagyunk mi mindannyian’. A szöveg is ennek a magvas gondolatnak az ismételgetése, majd a refrén Sinä ja minä ‘Te és én’ az a pont, ahol mindenki hajlamos inkább a másikra mutogatni. A játékos kedvű finnek persze kitaláltak ehhez egy unaloműző kis performanszot, miszerint a disznó szónál a férfiak állnak fel, majd ülnek le, az anya szónál a nők, a mindenki szónál pedig mindenki. Ez különösen egy jól előrehaladott kiskarácsonyi ünnepségen lehet szórakoztató játék.

Itt meghallgatható a dal gyorsított változata:

A disznó és a karácsony kapcsolata persze a számunkra is érthető, mégha egy kicsit másképp is képzeljük el a meghitt ünnep és a röfögő kurtafarkú közötti összefüggést. A finnek karácsonyi menüjében központi helyet foglal el a sonka, amelyet ugyan az egészséges életmód követői hajlamosak hallal vagy pulykával helyettesíteni. De hogy milyen mélyen beleivódott a finnekbe a karácsony és a disznóhús közötti kapcsolat, azt mutatja a következő dal is. A  karácsonyi ünnepkörhöz tematikájukban kapcsolódó számok közül kétségkívül a legmegdöbbentőbb Juice Leskinen Sika (Disznó) című opusza, amelyet csak erős idegzetűek tudnak két Csendes éj közé beiktatni. A dalban ugyanis egy disznó hizlalás- és levágástörténete hangzik el, és maga az ember sem a legszebb oldaláról ábrázolódik, ezt talán érzékeltethető a záró sorokkal: „Ihminen on sitä mitä hän syö – Sika”, vagyis ‘Az ember az, amit megeszik – disznó’. (A videó után a teljes dalszöveg olvasható finn és magyar nyelven.)

És végezetül még egy érdekesség a karácsony és a disznók bensőséges kapcsolatáról : a finn párkapcsolatok problémáit boncolgató két képregényhősnek Viivinek (a nő) és Wagnernek (a férfi, akit malacként ábrázolnak)  is van természetesen mondanivalója (kis)karácsony témában.

Kiskarácsonyi mazsolázgatás
(Forrás: Jussi Juba Tuomola)

A képsor tartalma: Viivi felveti, hogy igyanak glögit, de kiderül, hogy nincsen otthon mazsola. (A glöginek elengedhetetlen része a mazsola, a mandula vagy valamilyen mogyoró, amelyet a bögrébe szórnak, és csak azután merik rá az italt.) Wagner persze szokásos módján kreatív megoldással áll elő, és az otthon talált szőlőfürt szemeit hajszárítóval akarja töpöríteni. Erre Viivi epésen megjegyzi, hogy akkor 3001 karácsonyára már lesz is mazsolájuk.