A szettukkal már foglalkozott a Rénhírek korábban, amikor is ismertettük azt a vitát, amely a nyelvváltozat státusza körül kialakult. A hivatalos álláspont szerint a szettu az észt egyik nyelvjárása, méghozzá a dél-észt csoportba tartozik a hozzá közel álló võrui nyelvjárással/nyelvvel együtt. Ebből kifolyólag a szettuk tehát csak az észt nyelv területi változatait megillető anyagi támogatásban részesülhetnek. A szettu közösség egy része viszont az önálló nyelvi státusz kivívására törekszik. A vita hevében azonban úgy látszik, hogy mindenki elfelejtkezik azokról, akik a kérdést a jövőben eldönthetnék, a szettu nyelvváltozatot és kultúrát még valamilyen szinten őrző fiatalokról.

Eladó szettu lány jobbról a második
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hogyan adjuk el a szettukat?

Ezt a problémát ismerte fel a 2006-ban alakult Taarka Pärimusteater (Taarka Hagyományszínház), amely szettu nyelvű darabjaiban a hagyományok átörökítését próbálja szolgálni a fiatalok bevonásával. Éppen ezt a kérdést boncolgatják legújabb darabjukban, amely már címével – Hogyan adjuk el a szettukat? – vitaindító és provokáló szándékú. Arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a szettuk sorsa ma sem más, mint amilyen évszázadokon keresztül volt. Egyrészt a megosztottság jellemző rájuk, a történelmükben számos nyoma van annak, hogy két egymásnak feszülő erő (elsősorban itt a két nagyhatalomra, a németekre és az oroszokra gondolhatunk) közé szorulva lassan őrlődtek fel, és ez a megosztottság okozta többek között azt, hogy mára körülbelül 12 ezer szettu maradt. A mai megosztottság pedig inkább belső, az autentikus kultúrát megőrizni szándékozók és az új trendeknek hódolók között folyik a harc. Ez viszont azt eredményezi, hogy a fiatalok a kritikától való félelmükben nem mernek megnyilatkozni, hiszen valamelyik csoport úgyis helyteleníteni fogja, amit tettek vagy mondtak. A színdarab fiatal szettu színészei azt is kiemelik, hogy Szettuföld már a 19. században is „trendi” volt, mindenki (néprajzosok, írók, népdalgyűjtők) oda járt megszemlélni-megízlelni az „autentikus” kultúrát. A színdarabban arra keresik tehát a választ, hogy ez a több évszázados érdeklődés hogyan befolyásolta a szettu kultúrát, milyen nyomokat hagyott, és milyen kölcsönhatások alakultak ki a gyűjtők és a gyűjtöttek közt.

A szettu „megasztár”

A színtársulat elnevezésében szereplő Taarka név az egyik leghíresebb, ugyanakkor az egyik legellentmondásosabb szettu „celeb”-re utal, Hilana Taarkára, akinek az életéről 2008-ban film is készült Taarka címmel. A nagy vitát indító művészi alkotás a nehéz sorsú, de nagyon híressé lett szettu énekes asszony életét mutatja be. A filmnek azért is volt nagy jelentősége, mert ez volt az első film, amely szettu nyelven készült. A szettuk megosztottságát és történelmi helyzetét ismerve különösen érdekes, hogy ahogy a főhős megítélése is kettős a faluban, hiszen jellegzetes hangja és tehetsége miatt sokan elismerik, ugyanakkor olykor a kegyetlenségig őszinte dalai és a botrányos élete miatt félnek tőle, és megvetik. A filmet számos kritika érte, megkérdőjelezték a hitelességét, a kritikusok húzták az orrukat a vulgáris jelenetek miatt. A következő videón azt láthatjuk, hogyan érkeznek meg a finn folkloristák a kis szettu faluba, és hogyan megy a gyűjtés. A néprajzosoknak a világról való naiv elképzelésük sok humoros jelent forrása lesz a filmben. Például a táncokat gyűjtő hölgynek a helyiek mindenfélét beadnak a táncok jelentéséről, mivel az mindenáron a mozdulatok jelentését akarja a háziakból kicsikarni.

A szettu fiatalok felkarolásának fontosságát már többen felismerték. Így volt ez a Zetod (kb. [szettod])nevű együttes esetében is, amelyet szettu származású fiatalokból szerveztek meg 2005-ben. A punklór (a punk és a folklór keverékének) stílus képviselői amellett, hogy jót bolondoznak a klipjeiken, ahogy ez a következő korai videójukon is látható, komoly missziót folytatnak. Hagyományos szettu népdalokat dolgoznak át a saját szájízük szerint, amellyel sok fiatalnak keltették fel az érdeklődését a szettu kultúra és egyáltalán a szettuk iránt.

Különösen a fiatal nőnemű hallgatóságból tudnak Beatles-szerű hisztériát kiváltani a népi inges muzsikusok, akik nagy mértékben hozzájárultak a szettu reneszánszhoz.

Szettu szettet mindenkinek!

A ősi énekes- és zenei hagyomány mellett a szettu kézművesek alkotásai is híresek, sikerült a szovjet időszak alatt is megőrizni a régi mesterek tudását. Különösen az ezüstművesek munkái tettek szert nagy hírnévre, a szépen kidolgozott szetttu ékszereket sokan keresik. A szettu női népviselet része az ún. sõlg (kb. [szölg]), amelynek eredeti funkciója a ruha összekapcsolása volt, mintegy a gomb funkcióját töltötte be, azonban az idők során egyre nagyobb méretűvé vált, új funkciója a tulajdonos gazdagságának hangsúlyozása lett.

Szettu kapocs
(Forrás: Eesti ajaloomuuseum)

Érdekesség, hogy a kézművességgel foglalkozó szettuk munkáik eladásával, jó marketingstratégia kidolgozásával kapcsolatos kérdéseikkel nem például a finnekhez fordultak, hanem a karamasz-pelgai udmurtokhoz, akikkel jó kapcsolatokat sikerült kialakítaniuk. Meghívták őket a legnagyobb szettuföldi ünnepre, a királyi napokra (augusztus első szombatja), ahol az udmurt mesterek bemutatót is tartottak, és jó tanácsokkal látták el a szettukat a kézművestermékek népszerűsítésével és értékesítésével kapcsolatban. A királyi napokat 1991 óta tartják Szettuföldön, az ötlet Norvégiából származik, és a létrehozók célja az volt, hogy a közösségnek kitaláljanak valami érdekes kulturális programot, amelyen összegyűlik a szettu társadalom apraja-nagyja, és amelyre vendégeket is lehet invitálni. A királyi napokon természetesen kézművesvásár is van, és azzal is népszerűsítik a szettu kultúrát, hogy aki nem népviseletben van, vízumot kell vásárolni a rendezvény kapujában. Az állampolgárságot tehát nem a nyelv(járás)tudáshoz vagy a lakóhelyhez, hanem a viselethez kötik.

De vajon mit is lehet eladni a szettu névvel? Gyakorlatilag bármit! Az etnodizájn mostanában amúgy is népszerű Észtországban, a régi állami zokniüzem (SUVA) jól meglovagolta ezt a trendet, számos (térd) zoknit és harisnyát gyártanak már népi motívumokkal. Az egyik legnépszerűbb termék a Szettuföldről, a fiatalok által viccesen Setolandnak hívott területről, származó mintákkal díszített leggings és zokni.

Passzentos identitás
(Forrás: SUVA)

Akinek egyébként sikerül beszereznie ezekből a népi mintás ruhadarabokból (most már tornacipők, konyharuhák, gumicsizmák és esernyők is kaphatók ilyen díszítéssel), érdemes bevinnie november 15-ig a budapesti Néprajzi Múzeumba, ugyanis a múzeum kiállítást készít az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg fordítójának, Bán Aladárnak az észt néprajzi gyűjteményéből. A régi képek mellett a mai tárgyakon szeretné a múzeum bemutatni, hogyan éltek tovább a hagyományok. A kiállítás előreláthatólag 2012. december 7-étől 2013. áprilisáig lesz látható.