A címet és a beharangozó szöveget olvasva a Rénhírek korábbi kérdése juthat eszünkbe: Finnugor-e Vona Gábor? Fejes László cikkéből megtudhattuk, hogy nem. Ellenben Vona Gábor saját finnugorsága ellen egy finnugor nyelvet – a magyart – beszélve tiltakozik, mely nyelv mellesleg az anyanyelve (újabb kérdés: finnugor-e Vona Gábor édesanyja?).

Székelykapu Sepsiszentgyörgyön.
(Forrás: wikimedia commons / felhasználó: Sebinou)

Na és mi a helyzet a székelyekkel? Ők finnugorok? Természetesen ők sem, merthogy értelmetlen a kérdés. Még abban a formában is értelmetlen, hogy magyarok-e a székelyek. Ugyanis pontosításra szorul. Egy tudományos vizsgálat inkább ilyesféle kérdéseket tudna megvizsgálni:

• A székelyek a magyar törzsszövetséghez tartoztak, avagy idegen elemként csatlakoztak a honfoglaló magyarsághoz?
• Ha idegenek, hol csatlakoztak a magyarsághoz?
• A székelyek magyarul beszéltek-e csatlakozásuk idején, vagy valamilyen más nyelven?
• Az a más nyelv netán egy török nyelv volt?

A székely rejtély a magyar krónikák meséiből vált ismertté. A történészek mint kirándulók a vadrózsabokorba bonyolódtak bele a témába, mely azóta is fogva tartja őket tüskés ágbogaival. A témának rendkívül nagy a szakirodalma, tudós elődeink a kérdés számtalan részletét vizsgálták. Ezekből minket leginkább a nyelvi vonatkozások érdekelnek, az általános áttekintés közben azokat emeljük ki.

Krónikáink meglepően egységesek a székelyek ügyében. Anonymus szerint a székelyek, akik korábban Attila király népe voltak, a Kórógy vize mellett csatlakoztak az Ösbő és Velek által vezetett magyar seregekhez, majd első hadrendként indultak harcba Mén-Marót ellen (c. 50., Pannónia elpusztítása). Kézai Simon is a hunokkal hozta kapcsolatba a székelyeket: azt írta, hogy az Attila halála után kitört testvérháborúban vereséget szenvedtek, s Csigla mezején várakoztak Árpádnak és népének megérkezéséig (IV. fejezet/6. §. A székelyekről, és Csaba fiairól; Edről és Edeménről.)

Csigla mezeje

A Magyar Elektronikus Könyvtárban található fordítás Csigla vagy Csigle mezeje helyett Sziklamezőt ír, pedig a csigla talán egy török szó. Thúry József szerint jelentése: ’kerítés, sánc, gyepű’, Németh Gyula pedig a ’magas gát, nádból és gyékényből font magas kerítés, a sátor bejárata előtt kifeszített gyékény, nagy hó, lavina’ jelentéseket adja meg.

A későbbi krónikák Kézai történetét vették át. A 14. századi krónikakompozíció az 1146-os Fischa menti csata kapcsán is ugyanazt a hagyományt rögzíti, mint Anonymus: a besenyők és a székelyek feladata a magyar csapatok előtt járni. Ezek az adatok azon kutatók elméletét erősítik, akik szerint a székelyek eredendően nem magyarok voltak, és későbbi határvédő feladatuk, valamint a magyarságon belüli sajátos jogi helyzetük ebből eredeztethető.

A krónikák híradásait olvasva megindult hát a keresgélés: kifélék, mifélék ezek a székelyek? Kézenfekvő volt a népnév magyarázatából kiindulni.

A magyar nyelvből született magyarázatok:

• Benkő József 1806-ban a szék és hely szavak összetételéből származtatta.
• Hunfalvy Pál szerint ez a népnév eredetileg szék-elv alakú volt, jelentése ’széken túli’.
• Tagányi Károly a szó ’megszálló, megtelepedett’ jelentését vélte felfedezni azon az alapon, hogy a sziksó szóval rokonította, amely megülepszik a talajon.
• Sebestyén Gyula ’őr’-nek, ’határőr’-nek, ’végbeli’-nek értelmezte a székely szót. A szó kialakulását úgy magyarázta, hogy első tagja a helyneveinkben is megtalálható szék, csek, szeg elem – jelentése ’vég’ –, amelyhez a török -li képző járult.
• Balázs János 1980-ban megjelent könyvében a székely szót a sző igére vezette vissza, amelyhez a -k deverbális névszóképző járult, s így feltételezhetően létrejött az ómagyar kori szíkü, székü névszó ’gyepű, sövény’ jelentéssel. Ez a szó az -1 képzővel kiegészülve hozta létre a székely népnevet.
• Klima László a finnugor eredetű szeg szavunkból (jelentése: ’sarok, szeglet, vég’) és a hozzá járult, szintén finnugor kori -l képzőből vezette le a szót, és ugyanolyan jelentést tulajdonított neki, mint a nyelvújítás korából származó ’szegély’ szónak.

Az idegen nyelvekből vett magyarázatok:

• Fogarasi János 1864-ben a Hérodotosznál olvasott szaka, szakai népnévből vezette le.
• Nagy János 1879-ben úgy vélte, hogy a Hérodotosznál olvasható skolotoi népnévből szánnazik, amely szerinte szkol-nak hangzott („szkol-o-ták”).
• Pauler Gyula egy tatár szó alapján felvetette, hogy a székely ’törzs előtt járó’-t jelent. Később azonban ezt visszavonta.
• Borovszky Samu a gót sakula ’harcos, verekedő’ jelentésű szót látta székely szavunkban.
• Thúry József a székelyt a török eredetű szikil ’nemes ember’ szóból vezette le. Ezt a magyarázatot annak idején Németh Gyula is támogatta.
• Hasan Eren és Pais Dezső azonban bebizonyította, hogy ilyen török szó nincsen (1943-ban). A cáfolathoz csatolt megjegyzésben Pais Dezső felelevenítette azt a még 1931-ből származó elképzelését, hogy a székely a török sikil vagy säkil ’elszökő (elugró), szökevény’ jelentésű szóból származik.
• Karácsonyi Jánosnak két megfejtése is volt. Először a szlovén sjek ’vágás’ főnév és a szláv nyelvek török eredetű -li képzője összetételének tartotta, és ’útvágó’-nak, ’útkészítő’-nek értelmezte. Később a német sichel ’sarló’ szóból vezette le a székely szót.
• Rásonyi László másokhoz hasonlóan török megfejtéssel kísérletezett. Véleménye szerint a szó eredetileg mind a négy lábán és esetenként a homlokán is fehér lovat jelenthetett.

Az olykor gyermeteg etimologizálási kísérletek közepette a 19. század végén az eszkil-bolgárokról szóló történeti adatokra irányult a figyelem. A székelyek és az eszkil-bolgárok azonosítása már akkor igen népszerű teória is lett. Föladva korábbi nézeteit, megtetszett Pauler Gyulának is. A székelyek magyar eredetét hirdetők (lásd Hunfalvy: a székely „nem jelent külön nép-fajt, hanem határ-őrzőt”) sebeiket nyalogatva visszavonultak.

Az eszkil-bolgárokkal való azonosítás változatlanul népszerű, mondhatjuk uralkodó vélemény a magyar történészek, régészek körében (Györffy György, Kristó Gyula, Kordé Zoltán, Fodor István). Ugyanakkor ellentmond a krónikáknak, mivel azt a feltételezés is benne rejlik, hogy a székelyek az egykori Magna Hungária területén csatlakoztak a magyarokhoz (erre majd később visszatérünk).

Lássuk a történeti forrásokat!

Ibn Fadlán, 10. századi utazó ezt írja:

A [volgai bolgár] király elvonult … egy folyóhoz, amelynek Dzsáwsíz volt a neve. … Aztán tovább akart vonulni innen és (küldöncöt) menesztett egy szuwáz nevű néphez, s megparancsolta nekik, hogy vonuljanak vele. Ők azonban megtagadták ezt és két csoportra oszlottak. Az egyik a söpredék egy emberével tartott… A másik csoport egy törzs fejedelmét (malik) követte, akit eszkel/aszgil fejedelemnek neveztek.

A szintén 10. században élt Dzsajháni (akit a fent említett Ibn Fadlán utazása során meglátogatott) elveszett művét felhasználó egyik geográfusnál ezt olvashatjuk a volgai bolgárokról és a magyarokról:

Ibn Ruszta:

Bulkār burdās földjével határos. Folyó partján vettek szállást, amely a Kazár-tengerbe szakad és Atil a neve… Háromféle a fajtájuk: egyik fajtájuk neve barsūlā, a másik fajtáé ’sgl [eszkil], a harmadiké bulkār.

„A bağānākīya országa s a bulkārīya közé tartozó ’skl [eszkil] vidékei között van a mağġarīya határai közül a legelső határ.

Ugyanezeket a híreket az eszkil-bolgárokról megtaláljuk Gardízínál és egy ismeretlen szerző Hudúd-al ’álam című munkájában is.

Lehetséges-e ezekből a mondatokból arra következtetnünk, hogy a székelyek bolgár-török nyelvet beszéltek? Hát – ha akarunk. Vagyis nem feltétlenül. Korábban ugyanitt a baskírokról írván jeleztem, hogy mekkora etnikai káosz lehetett arrafelé. Ezekből a szövegekből nem következik, hogy a volgai bolgárok minden csoportja valamilyen bolgár-török nyelvet beszélt volna. A nomád államalakulatok a rokonsági-vérségi kapcsolatok mintájára szervezték meg társadalmukat, összetartó erőként fiktív vérségi kapcsolatokat konstruálva. A kérdés eldöntéséhez más adatok mérlegelésére is szükségünk van.

Székelyföld és a székely székek címerei

A székelyek eredetének megfejtéséhez talán segítséget nyújthatnak a Kárpát-medencei lakóhelyükről, életmódjukról szóló információk is. A székelyek elhelyezkedésére vonatkozó okleveles adatokat már Jakab Elek összegyűjtötte száz évvel ezelőtt. Tanulmányából megállapítható, hogy a székelyek elsődlegesen a Kárpát-medence nyugati, északnyugati és délnyugati végein helyezkedtek el. Minden bizonnyal határvédő feladatot láttak el. A kalandozó-portyázó seregek egy-két veresége után erős lehetett a félelem az ellentámadásoktól. A nyugat felőli veszélyeztetettség megszűnvén, a székelyek keletre, Bihar megye területére települtek, vagy telepítették át őket. Később Biharból kiindulva hozták létre a székely székek településrendszerét.

A székelyekre utaló helynevek, okleveles adatok összevethetők a nyelvjárási megfigyelésekkel is. Vajon mire következtettek a nyelvészek a székely nyelvjárásokból? Két hét múlva ezekkel folytatom.

Felhasznált irodalom:

Klima László: A székelyek nevéről. In: A Kárpát-medence és a steppe. Magyar Őstörténeti Könyvtár 14. Budapest, 2001. 148–160.

Az idézett szövegek helye:

Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásáról. Fordította, jegyzetek és utószó: Simon Róbert. Bp. 2007.

Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom I/1. Magyar Őstörténeti Könyvtár 10. Szerk. Zimonyi István. Bp. 1997.