Touko Laaksonen 1920-ban született Délnyugat-Finnországban, Turku közelében. 1939-ben Helsinkibe költözött, ekkor kezdett szabad idejében erotikus képeket rajzolni. Elsősorban férfias munkásokat rajzolt emlékezetből. Ezeket a rajzokat senkinek sem mutatta meg, amikor pedig 1940-ben bevonult, megsemmisítette őket. A háború alatt légvédelmi tisztként szolgált. Itt fedezte fel az egyenruhás férfiak iránti vonzalmát. Később gyakran rajzolt férfiakat katonai egyenruhában, különösen a Wehrmacht egyenruháját kedvelte. Bár a náci ideológiát és a rasszizmust elutasította, az egyenruhát igen szexinek találta.

A háború utáni munkái még lágyabbak, romantikusak voltak: ekkor még elsősorban a középosztályhoz tartozó férfiakat rajzolt. Később azonban áttért a munkásosztály sztereotipikusan férfias alakjainak, tengerészek, motorosok, építőmunkások ábrázolására, ekkor jelentek meg képein a drámai kompozíciók, magabiztos testtartású izmos testek és a távoli, egzotikus helyszínek.

Forrás: Wikipedia (angol változat)

1956-tól kezdtek el képei megjelenni az amerikai Physique Pictorial magazinban, Tom, majd Tom of Finland álnév alatt. Munkásságára jelentősen hatottak az amerikai törvények, melyek tiltották a homoszexuális aktusok nyílt ábrázolását. Éppen ezért a meleg közösség tagjainak be kellett érniük az izmos pózoló, ám nem egyértelműen szexuális tartalmú képekkel. Az ilyen képeknek külön műfaja is kialakult: neve beefcake – szó szerint ’marhahústorta’ –, a nőket hiányos öltözetben, de a melleket és a nemi szervet takarva mutató képek cheesecake ’sajttorta, túrótorta’ nevének mintájára. Amikor a hatvanas években a cenzúra enyhült, Laaksonen képei is explicitebbekké váltak, megjelentek rajtuk a nemi szervek is. A hetvenes években már homoerotikus képregénye is megjelent, ettől kezdve rajzaiból élt. Stílusa egyre inkább a fotórealisztikus ábrázolás felé tolódott el: az ezek alapjául szolgáló fényképeket ő csak eszköznek tekintette, de a művészettörténészek ma már önálló műalkotásokként foglalkoznak velük.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

1979-ben egy barátjával saját céget hozott létre, 1984-ben pedig megalapította a Tom of Finland alapítványt, mely homoerotikus műalkotások gyűjtésével, megőrzésével és kiállításával foglalkozik. Erre az alapítványra büszkébb volt, mint műveire. 1995 a Tom of Finland Clothing Company Laaksonen munkáin alapuló ruhamodelleket kezdett forgalmazni.

Halála évében, 1991-ben életrajzi film készült róla, mely a következő évben elnyerte a legnagyobb finn filmes elismerést, a Jussi-díjat.

Forrás: Wikipedia (angol változat)

2014 szeptemberében a finn posta Tom of Finland-emlékbélyegeket adott ki – a Helsingin Sanomat szerint a legjobbkor. A bélyegek hamar eltűntek a kisebb kereskedésekből, a világ 178 országából rendeltek belőlük a posta honlapjáról. A posta illetékesei úgy vélik, hogy a Tom of Finland-sorozat minden idők legsikeresebb finn bélyege. A cikk szerint a bélyeg sikerének hat fő oka van:

1. A világ sok országában hasonló bélyeget egyáltalán nem bocsátanak ki.
2. Az azonos neműek házasságáról szóló viták a világban a figyelem középpontjába állítják a homoszexuálisokat.
3. Az USA-ban a nyáron jelent meg egy Harvey Milk melegjogi aktivista emlékének szentelt bélyeg, mely szintén nagy figyelmet kapott. 
4. Még több megrendelés érkezik Nagy-Britanniából egy a bélyegről szóló rádióadásnak köszönhetően.
5. A Reuters hírügynökség is figyelmet szentelt a bélyegnek, a hír bejárta a világot.
6. Sok finn is érdeklődik a bélyegek iránt, mivel nagy sajtófigyelmet kapott, sokat beszéltek róla.
   

   Forrás: Helsingin Sanomat

A finn posta a nagy érdeklődés ellenére nem tervez utánnyomást: maradjon meg ritkaságként azoknak, akiknek sikerült belőle szerezniük.

Ajánlott olvasmányok

Tom of Finland és a kapcsolódó oldalak

A Tom of Finland Alapítvány