A húszas években a szovjet hatóságok kifejezetten támogatták a nemzetiségi mozgalmakat. A nagyobb nemzeteknek külön tagköztársaságokat hoztak létre (ezek némelyike egy ideig formálisan önálló, független államként működött), a kisebbeknek autonóm területeket alkottak. Támogatták a nemzetiségi kultúrákat, az írásbeliséggel nem rendelkező nyelvek számára ábécéket hoztak létre, tankönyveket adtak ki stb.

Természetes, hogy az érintett népek képviselőinek nőtt a nemzeti öntudat, illetve ahol megvolt, ott erősödött. Az olyan területeken, ahol a helyi nemzetiség túlnyomó többséget alkotott, még a függetlenség gondolatáig is eljutottak. Komiföldön például népszerű volt az az elképzelés, hogy független komi államot hozzanak létre – de természetesen Oroszországgal szoros szövetségben.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A központi hatóságokat viszont megijesztette a nemzeti öntudat ilyen erősödése. A konfliktusok megoldását elsősorban az erőszakban látták. Titkosszolgálati eszközökkel politikai ügyet koholtak: ez volt a SZOFIN-ügy. A SZOFIN a Союз освобождения финских народностей (A finn nemzetiségek felszabadításának szövetsége, kb. [szajúz aszvabozsgyényija finszkih naródnasztyej]) kifejezésből alkotott betűszó. A vádak szerint az összeesküvés tagjai arra készültek, hogy a finnugor területeket elszakítsák Oroszországtól, és a burzsoá Finnországhoz csatolják. A vád nem csak alaptalan, de egészen irreális is volt: a finnugor népek létszámukból adódóan sem lettek volna képesek kivívni semmilyen függetlenséget, ráadásul területeik is annyira szétszórtak, hogy ha egy államba egyesítették volna őket, mindenképpen hatalmas oroszlakta területeket foglaltak volna magukba, és az oroszok többségbe kerültek volna. Persze az orosz paranoiát gerjeszthette Finnország és a balti államok függetlenné válása: korábban ez is nehezen lett volna elképzelhető.

A tisztogatás során gyakorlatilag a finnugor népek teljes nemzetiségét értelmiséget bebörtönözték, a gulágra deportálták, sokan közülük odavesztek vagy kivégezték őket. 1937. november elsején lőtték agyon az udmurt értelmiség két jelentős alakját, Kuzebaj Gerdet és Konsztantyin Jakovlevet.

Kuzebaj Gerd
(Forrás: Uralistica)

Gerd neve maga is kisebbfajta rejtély. A magyarban elterjedt Kuzebaj forma az orosz alakon alapul.  Ennek ejtése az udmurt helyesírás alapján kb. [kuzsebaj] lenne, de mivel ennek semmi értelme, feltehető, hogy a [kuzsobaj] olvasat a helyes – ez cirill betűkkel Кузёбай lenne, csak feltételezhetően orosz szokás szerint hagyják el az ékezeteket. A név így a кузё ’gazda’ és a бай ’gazdag(ság)’ szó összetétele lenne. Udmurt kiadványokban viszont gyakran Куӟебай formában jelenik meg a név, ez kb. [kudzsebaj]-nak lenne ejtendő – de megint csak nincs értelme. Ismét azt kell feltételezni, hogy [kudzsobaj] a helyes olvasat, ennek jelentése megegyezik a fent megjelölttel, csak ez a középső nyelvjárásokra jellemző alak. Az ékezetek elmaradása azonban itt érthetetlen, hiszen az udmurt helyesírás szerint kötelező lenne kitenni őket. A gerd jelentése ’csomó, kötés’.

Kuzebaj Gerd költő, író, drámaíró, néprajztudós és politikus volt. 1898-ban született Kuzma Pavlovics Csajnyikov néven.1919-től udmurt kulturális és művelődési társaságot szervezett az anyanyelvi oktatás támogatása érdekében. 1922 és 1925 között Moszkvában tanult irodalmat.  Ebben az időben intenzív folklórgyűjtést folytatott, illetve társaságot hozott létre az udmurt folklór gyűjtésére. 1932 májusában letartóztatták, 1933. július 9-én pedig halálra ítálték. Az ítéletet Maxim Gorkij közbejárására tíz év javító-nevelő munkatáborra változtatták. A szoloveckiji táborban azonban 1937. november elsején agyonlőtték.

Gerdet a hruscsovi enyhülés idején, 1958-ban rehabilitálták. Műveit azonban az 1980-as évekig nem adták ki újra, a nevét ki sem volt szabad ejteni. A nevéből képzett gerdizmus (orosz гердовщина) a Szovjetunió felbomlásáig a túlzó nacionalizmust (azaz a nemzetiségi, nyelvi jogok említését) jelölte.

Konsztantyin Jakovlev
(Forrás: Uralistica)

Konsztantyin Jakovlev az izsevszki hőerőmű tervgazdasági szakértője volt. 1918-ban az Udmurt dunnye (Udmurt világ) című hírlap vezető szerkesztőjeként működött. Irodalmi tevékenységéről is ismert: szatírikus meséket írt. Szintén 1932 májusában tartóztatták le, halálra ítélték, de az ítáletet tíz év munkatáborra változtatták. 1937 november elsején a szoloveckiji táborban agyonlőtték. 1956-ban rehabilitálták.

Forrás

Расстреляны 1 ноября 1937 года