A napokban járta be a sajtót a hír, hogy az oroszok a határ észt oldaláról elraboltak egy észt hírszerzőt. Az oroszok szerint Eston Kohver orosz területen kémkedett, az észtek szerint viszont nem lépte át a határt, és valójában csempészek után nyomozott. Az észtek kezdetben úgy vélték, hogy a rablást egy helyi parancsnok önhatalmúlag szervezte meg, de úgy tűnik, hogy az orosz biztonsági szolgálat (FSZB: Федеральная Служба Безопасности [federalnaja szluzsba bezopasznosztyi]) keze van a dologban. (Persze nem kizárt, hogy az FSZB magas rangú vezetői is benne vannak a csempészügyletekben, és így két legyet üthetnek egy csapásra.)

A luhamaai határátkelő – ennek közelében rabolták el Kohvert
(Forrás: Wikimedia Commons / Politsei- ja Piirivalveamet / CC BY-SA 3.0)

Ez aztán újság! – gondolhatnánk, de nem lenne igazunk, legalábbis az újság eredeti ’újdonság’ értelmében. Az oroszok ugyanis már 46 észtet raboltak el a határon át az észt oldaláról – emlékeztet az Estonian World.

Az első eset 1936 augusztusában történt. Ekkor szovjet határőrök kb. egy kilométeres mélységben hatoltak be észt területre, és onnan négy halászt raboltak el. (Az észt–orosz határ nagy része a Pejpusz- (vagy Csúd-)tavon és a Pihkvai- (Pszkovi-)tavon húzódik keresztül.) A  halászokat a határ orosz oldalára hurcolták, és ott az észt határőrállomásokról és személyzetéről, az észtek hangulatáról, a jövedelmekről és árakról kérdezgették őket.

Észtország határai a két világháború között és most. A sötétzölddel jelölt területeket a szovjet megszállás idején csatolták Oroszországhoz
(Forrás: Wikimedia Commons / Kalgan, Mardus / GNU-FDL 1.2)

Egy hónappal később három másik halászt raboltak el észt területről, és határőrállomásokról, rendőrtisztekről faggatták őket. Decemberben újabb hét halász következett, és ismét a határállomásokról, illetve azok fegyverzetéről kellett beszélniük. Januárban további 11 észtet raboltak el a Pihkva-tóról, és az észt hadseregről, a védelmi szövetségről és a határőrökről, továbbá falujukról tettek fel kérdéseket: a válaszok alapján a falvak térképét is megrajzolták.

Homokos, vizes sík – a Pejpusz-tó északi partja
(Forrás: Wikimedia Commons / Aleksander Kaasik / CC BY-SA 3.0)

1936 és 1937 folyamán összesen 46 észt állampolgárt raboltak el a szovjetek Észtország határ menti területeiről. Amikor 1941-ban a már szovjet megszállás alatt álló Észtországból a Gulágra deportáltak észt tiszteket, néhány elrabolt észt halászt ott találtak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

1938 januárjában két orosz határőr észt területre lépett, hogy újabb halászokat raboljanak el. Itt azonban véletlenül négy észt határőrbe ütköztek. Tűzharc bontakozott ki, mely az orosz behatolók halálával végződött. Egy hónappal később az oroszok ismét átlépték a határt, és ezúttal két észt határőrt hurcoltak el. Úgy tettek, mintha a két határőr önszántából hatolt volna be orosz területre, és hidegvérrel meggyilkolták őket.

Orosz határőrök észt állampolgárok elrablását gyakorolják
(Forrás: Wikimedia Commons / Семиряга, RIA Новости / CC BY-SA 3.0)

Utóbbi két esettel foglalkozott a szovjet sajtó is, természetesen az észteket vádolták a határ megsértésével. Az orosz sajtó most ugyanezt a forgatókönyvet alkalmazza, annak ellenére, hogy Észtországnak bizonyítékai vannak.

Megbuktam történelemből. Azt hiszem, akik nem tanulnak a történelemből, arra vannak kárhoztatva, hogy megismételjék
(Forrás: benjaminfeenstra.com)

A történelem megismétli önmagát – azt pedig jól tudjuk, hogy a szórványos orosz átruccanások észt területre miként folytatódtak.