Egy amerikai középiskolában különleges „idegen nyelvet” tanulnak a diákok: a hagyományos tantárgyak mellett a jelnyelvet is elsajátítják. S jóllehet egyikük sem hallássérült, tucatnyi érvet is felsorolnak, miért szeretik az új tantárgyat.
„Bemutatnám Kovács urat és feleségét”, „Rómeó és Júlia”, „Ádám és Éva”: mi a közös ezekben a kifejezésekben? Nos, az, hogy előbb mondjuk a férfiak nevét, mint a nőkét. Egy kutatócsoport ezen elgondolkodva végzett néhány kísérletet, és megállapította:...
„Szio, sztem taliznunk kéne vmikor a 7végén, lszi írj majd, h neked mikor jó, thx!” – a fiatal generációnak egyértelmű, mit jelent egy hasonló üzenet. Ám mit kezdjen egy tanár, ha effajta rövidítéseket kell kibogoznia egy iskolai dolgozatban?
„Kajak lesz, majd bepattintunk egy kólát a szünetben. Tiplizzünk már, gyíkság ez a feladat.” Vajon mit tud kezdeni egy tanár, ha ilyesmit hall? Az Egyesült Államokban már külön oktatást szerveznek a tanároknak, hogy megérthessék az utcai szlenget.
Miben különbözött Jaroslav Hašek és Franz Kafka? Nos, nemcsak származásban és az anyanyelv terén. Volt még ennél alapvetőbb oka is annak, hogy nem találkozhattak egymással... Cikkünkből kiderül.
A műfordítónak írói véna kell. Vagy inkább artéria: verőér – mondja a konferenciamoderátor az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének rendezvényén. Ha pedig ez megvan, nincs más hátra, mint nemcsak alkotni és gyarapítani, de hatni is.
Sokan küzdöttek azért, hogy az angol mellé a walesi is az esküdtszék nyelvévé váljon a nyelvi kérdésekben önálló Walesben. Az brit kormány azonban vétózott.
A nyugat hat a kínai nyelvre vagy a globalizáció? Miért kell attól félni, hogy a korrupció nyelvévé válik a több mint egymilliárd ember anyanyelvét jelentő kínai? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ cikkünk.
