-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
További megjegyzések az fn.hu „Mi az, hogy finnugor?” című irományához. Mióta finnugor a finnugor, lehet-e rekonstruálni a finnugor alapnyelvet, kinek a dolga az őstörténet-kutatás stb.
Előző írásunkkal még csak a feléig jutottunk az fh.hu „Mi az, hogy finnugor?” című írásának elemzésében. Most folytatjuk.
Mióta finnugor a finnugor?
Az fn.hu cikkében azt olvastuk, hogy maga a „finnugor” elnevezés is német mintára született meg Hunfalvy és Budenz német elméjében. Bihari Dániel szerint ez a névalkotás és a „finnugor” terminológia önmagában nem probléma.
(Forrás: Zsirai Miklós: finnugor rokonságunk)
A finnugor terminológia nekünk sem probléma, de megjegyezzük, hogy a cikk állítása pontatlan. A magyarral rokon nyelvek megjelölésére Budenz József ugyanis nem a „finnugor”, hanem az „ugor” elnevezést használta. Ezt műveinek címválasztása is jelzi: Magyar-ugor összehasonlító szótár (Bp. 1873–1881), Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana (Bp. 1884–1894). Családfaábráján is az északi ugor – déli ugor megnevezés szerepel (Budenz József: Über die Verzweiung der ugrischen Sprachen. Beitrage zur Kunde der indogermanischen Sprachen. B. 4. Göttingen, 1879. 38. Magyar nyelvű változata: Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Bp. 1937. [reprint: 1994.] 139.).
Nem tudjuk, hogy milyen mintára született meg a finnugor elnevezés, de nagyon tartja magát. Annak ellenére, hogy a magyarral rokon nyelvek csoportjának pontos megnevezése az uráli nyelvcsalád lenne. Habár a finnugor csoport csak az uráli nyelvek egyik ágát alkotja (a másik a szamojéd), mégis gyakorta az uráli és finnugor elnevezést egymás szinonimáiként használják.
Nyelv és nép – még egyszer
Bihari Dániel véleménye szerint „sem történetileg, sem régészetileg nem bizonyítható olyan nép vagy közösség létezése, amely az idők során a finnugor nyelvcsalád egy-egy ágára vált volna szét”.
A cikkíró itt egy hibásan megfogalmazott állítással vitatkozik. A tudományos párbeszéd érdekében tisztázzuk a következőket: a történeti nyelvészet nem azt állítja, hogy létezett egy nép, amely a finnugor alapnyelv ágaira bomlott, hanem azt, hogy létezett egy nyelv – a finnugor alapnyelv –, amely később felbomlott. Ez tehát a helyes állítás. Ezt a nyelvészek nyelvészeti módszerekkel bizonyítják. Történetileg és régészetileg ezt nem kell bizonyítani, mivel ebben egy szemernyi történeti állítás sincsen.
Valószínűleg a cikk írója azt szerette volna írni, hogy nem létezett finnugor alapnyelv. Erre utal, hogy ezután ennek fejtegetésébe kezd. Erről is beszélgethetünk.
(Forrás: zegernyei)
Az ősnyelv rekonstruálásáról
A cikk azt állítja, hogy nem létezik finnugor ősnyelv, mert ha létezne, akkor rekonstruálni is lehetne.
Jogos a kérdés, hogy miért kellene rekonstruálni, ha létezik? Ha pedig nem létezik (mert nem létezik, csak a szerző kavarja az igeidőket), akkor érdemes megpróbálkozni a rekonstruálásával.
A nyelvészek meg is próbálták rekonstruálni a finnugor ősnyelvet (ők alapnyelvnek nevezik). Elég jól sikerült, az eredményeket az általunk már felsorolt ismeretterjesztő művek is tartalmazzák (pl. Uráli népek. Bp. 1975., Nyelvrokonaink. Bp. 2000., Finnugor kalauz. Bp. 2001.2, A nyelvrokonságról. Bp. 2010.).
Egyszerűen nem igaz az az állítás, hogy az ősnyelv nem rekonstruálható.
Egy délről jött finnugor ősnyelvről
A cikk olvasásában továbbhaladva egy nagyon különös elképzelésre találtunk arról, hogy mitől finnugorok a finnugor nyelvek. 120 évvel a tudományos felismerés után Bihari Dániel is elveti azt a lehetőséget, hogy a finnugor népek rokonok lennének, a nyelvrokonságról pedig úgy vélekedik, hogy egy déli ősnyelv elemei terjedtek szét, s ezáltal váltak rokon nyelvekké a mai finnugor nyelvek. Ez a déli ősnyelv lehetett valamiféle közlekedő nyelv is, „mint az európai katolikus középkorban a latin, vagy a mai globalizált jelenünkben az angol”.
A szerző itt egy történeti modellt alkot, amellyel a finnugor nyelvek rokonságát kívánja magyarázni. Elméletéből következik, hogy szerinte a finnugor nyelvekben a közös nyelvi elemek másodlagosak, az egymástól független magyar, finn, mordvin stb. nyelvek délről érkező hatásra hasonultak egymáshoz.
Az egymással kapcsolatba kerülő nyelvek többféle módon hatnak egymásra. Ismerünk olyan példát is, hogy az alárendelt helyzetbe kerülő nyelv szerkezetét alapvetően megőrzi, viszont szóállománya jelentősen gyarapodhat a dominánssá váló nyelvből. Külön tárgyalandó témakör, ha két nyelvből létrejön egy harmadik. Például az Erromintxela, a baszk cigány nyelv.
A nyelvek találkozására vonatkozó példákat vagy feltevéseket érdemes egyenként megvizsgálni. Ha mi is ezt tesszük, arra a megállapításra juthatunk, hogy a Bihari Dániel által fölvázolt lehetőség könnyen cáfolható.
A történeti nyelvészet a szabályos hangmegfelelések tanulmányozásával ki tudja mutatni, hogy mikor alapnyelvi eredetűek egy nyelvcsalád közös szavai, s mikor származnak valamely idegen átadó nyelvből. Finnugor szavak délről nem érkeztek. Ez könnyen megállapítható a szavak jelentéséből is, ezért most csak erre térünk ki.
Az erdőövezetben lakó finnugor nyelvű közösségekhez minden kulturális újítás: a fémművesség, a földművelés, az állattenyésztés tudománya délről érkezett. Ha ez a hatás együtt járt volna egy délről jövő finnugor ősnyelv átvételével is, akkor a finnugor nyelvekben az erre vonatkozó szavak finnugor eredetűek lennének. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a finnugor alapszókincs vadászó-halászó-gyűjtögető életmódra utal, az állattenyésztés és talán a földművelés minimális ismerete mellett. A finnugor nyelvű népekhez az új dolgok idegen megnevezésükkel együtt érkeztek: először ősindoeurópai, azon belül talán megkülönböztethetően ősbalti és ősiráni megnevezésükkel együtt. Később egyes finnugor nyelvek török szavakkal gyarapodtak, szintén a déli kulturális hatás következtében. Igen szép példa erre a magyar nyelv, amelyben török eredetű szavak utalnak az istállózó állattenyésztés, az ekés gabonatermelés, a szőlő- és kertkultúra meghonosodására az ősmagyarság körében.
(Forrás: ifj. zegernyei)
Ki miben tudós?
A cikk második felében László Gyula, Hóman Bálint és Sinor Dénes gondolatait idézi a szerző. László Gyula nézeteit úgy foglalja össze, hogy „a Kr. e. 3-4. évezredben az uráli nyelvcsalád otthonában egyszerűen elképzelhetetlen a túlnépesedés és az ebből fakadó »szétrajzás«”. A László Gyula-féle gondolatra úgy hivatkozik Bihari Dániel, mint valami életszerű elképzelésre. Csakhogy nem világos, hogy mi az életszerű és mitől. Ez a részlet nehezen köthető az előző és a következő bekezdéshez. Sajnos, az egész cikk szempontjából alapvető fontosságú gondolat homályban maradt. Próbáljuk megérteni!
László Gyula azért kezdett finnugor őstörténeti tanulmányokba, mert elégedetlen volt a történeti nyelvészek őstörténet-koncepciójával. Nem tartotta reálisnak azt az elképzelést, hogy az alapnyelvi népesség kis területű őshazájából szétvándorolt, szétköltözött, s ezáltal szűnt meg nyelvi egysége. Erre utalnak a Bihari Dániel által elnagyoltan idézett megjegyzései.
László Gyulának minden bizonnyal igaza volt. Őstörténetünk legkorábbi szakaszai című könyvében megpróbálta térbe és időbe helyezni azt a nyelvészeti állítást, hogy valaha létezett egy finnugor alapnyelv. A nyelvészek felháborodtak: egy történész miért nyelvészkedik? Gyula bácsi válasza ez volt: nem én nyelvészkedem, ők történészkednek!
Valószínűleg ez lehet a fő problémája Szabados Györgynek is, aki Bihari Dánielt segítette cikke megírásában. Úgy érzi, hogy a nyelvészek túllépték hatáskörüket az őstörténet-kutatásban.
A Hóman Bálinttól vett idézet is erről szól: „a történeti kérdésekben a nyelvtudomány, a nyelviekben a történettudomány játssza a segédtudomány szerepét”. Hómannak igaza volt. Viszont ő is elkésett egy kicsit: 1921-ben ez már minden tudós számára nyilvánvaló volt. Nagyon érdekes, hogy Hóman Hunfalvyt vádolja a nyelvészet állítólagos hegemóniája miatt, no de Hunfalvy halála után 30 évvel! Lehet, hogy a „finnugorizmus” ellenfelei Hóman nyomán támadják oly dühödten Hunfalvyt?
A finnugor nyelvek ősi kapcsolatát kutató nyelvészek szükségszerűen próbálkoznak történeti következtetések levonásával, miként a finnugor őskor feltételezett korszakát tanulmányozó régészek is szükségszerűen jutnak el oda, hogy régészeti adataikból nyelvészeti következtetéseket vonjanak le. Ugyanez a helyzet a magyar őstörténetben is. Az is hemzseg a hatásköri túllépésektől: nyelvészek történészkednek, történészek nyelvészkednek. László Gyula is többször nyelvészkedett, akárhogy is tagadta ezt. A különböző tudományágak művelőinek meg kell találniuk a békés együttműködés formáit.
Úgy látom, hogy a nyelvészek nem értik igazán a történettudósok véleményalkotási módszerét. Nem látják, hogy milyen kevés és ellentmondó adatból kell felépíteni a lehető legvalószínűbb hipotézist. A történészek pedig a nyelvészeket nem értik: miért rokon, ami nem rokon, és miért nem rokon, ami rokon (a vak is látja, hogy egyes etruszk, sumer stb. szavak magyar szavakra hajaznak…).
Bihari Dániel cikke a Sinor Dénestől vett hosszabb idézettel zárul. Az idézet azért került a cikk végére, hogy általa végérvényesen bizonyítani lehessen a nyelvészet illetéktelenségét az őstörténeti kutatásokban.
Sinor szerint nem létezett finnugor alapnyelv, s ebből következően azt nem is beszélte senki. Bihari Dániel nem tudja, hogy ez egy régi nyelvészeti vita. August Schlecher szerint a nyelvészek által rekonstruált alapnyelv létezett, míg pl. Johannes Schmidt ezt tagadta, szerinte az alapnyelv csak fikció. (Róna-Tas András: A nyelvrokonság. Bp. 1978. 91–102., 123–124.) Bereczki Gábor szerint „az alapnyelv nyelvi tarkasága a maga teljességében örökre elérhetetlen marad számunkra”. De ezt is ő írta: „…a később felfedezett nyelvemlékek például a latin vagy a görög területen számos esetben fényesen igazolták az összehasonlító nyelvészet módszerével kikövetkeztetett alakok helyességét”. (Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Bp. 1996. 30.)
A nyelvészeti vitából semmiképpen sem következik, hogy a nyelvészetnek kisebb szerepet kellene játszania a magyar őstörténet kutatásában.
Az idézetben vannak még egyéb nyelvészetellenes gondolatok is. Sinor szerint a nyelvészet „nem képes egy nyelvet egy néppel, egy archeológiai lelettel vagy egy kultúrával egyeztetni”.
Ez igaz. Csakhogy a régészet pedig nem képes egy leletet vagy egy régészeti kultúrát valamely nyelvvel egyeztetni.
Tanulság – mindenkinek
Hogy mi a nyelvészet szerepe a magyar őstörténet-kutatásban? Csupán annyi, hogy a magyar nyelv eredetéről fogalmazzon meg állításokat. A magyar nyelv eredetét azonban valahogy összhangba kell hozni a magyarok ősi kultúrájának, rokoni kapcsolatainak kutatási eredményeivel. Ezt hívják őstörténet-kutatásnak. E téren több tudomány művelői működnek együtt. Nagyon régóta. A nyelvészet egyszerűen kihagyhatatlan a magyar őstörténet kutatásából.
A szerző történész…