Anu Kippasto, a Magyarországi Észt Intézet igazgatója a tenger kinyitására magyarázatként elmondta az MTI-nek, hogy a tengerpart szinte a cári időktől kezdve el volt zárva a lakosságtól, holott az észt mindig is tengeri nemzet, hajós nép volt. Cári börtönerőd, szovjet haditengerészeti bázis, titkos raktárak akadályozták meg a tallinniakat abban, hogy a parton akárcsak sétáljanak.

Az MTI hírét változtatás nélkül közöljük, kizárólag a helyesírási hibákat javítjuk. (Rénhírek)

Az Európa Kulturális Fővárosa rang megszerzése arra sarkallta a főváros vezetését, hogy a rakpartot rendbe tegyék, a raktárakból kulturális színtereket alakítsanak ki, a vasöntödéből koncerttermet „varázsoljanak”. A nyitás örömére az EKF programjait úgy is jelölik, hogy a rendezvény helyszíne milyen távolságra van a tengertől – jegyezte meg az intézetigazgató.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A Lennusadam jelentése kb. 'repülőkikötő', azaz eleve a hidroplánkikötőt jelöli.

A Tenger Napja fesztivál részeként a Sool (Só) című, erre az alkalomra készült különös darabbal nyitja meg újra kapuit Európa felé a Tengerészeti Múzeum, amely a Lennusadam kikötőben, a hidroplánhangárban kapott helyet. A három különleges kupolával fedett vizes hangár 1916-1917-ben épült, ez volt az első ilyen építmény a világon.

A korszerűen kialakított, egyedülálló belső térben – amelyben az észt építészettörténet unikális alkotása és a speciális akusztika találkozik – Helena Tulve neves zeneszerző és Tarvo Hanno Varres művész Só címmel készített nyitóelőadást. A szöveget Maarja Kangro írta, az esten föllép Eve Kopli és Tui Hirv szoprán énekes, Riivo Kallasmaa oboán, Kristi Mühling citerán játszik, közreműködik a Paukenfest nevű ütős együttes és videóinstallációt is láthat a közönség.

A Só című, egy órás performansz arról szól, hogy az emberi vér sótartalma ugyanakkora, mint az őstengerek vizéé, amikor megszületett benne a földi élet. Így akár azt is hihetné az ember, hogy az őstengerek vize kering az ereiben.

A megújult Tengerészeti Múzeum kiállításának sztárja a Lembit nevű 600 tonnás, 250 méter hosszú tengeralattjáró, amelyet 75 évvel ezelőtt, 1936. július 7-én indítottak útjára és amely a világ leghosszabb ideig vízben lévő járműve volt, mert mindössze egy hónapja emelték ki a tengerből, hogy bekerülhessen a múzeumba az észt haditengerészet „koronaékszerének” nevezett vízi jármű a 30-as évekből. A tengeralattjáró belsejét restaurálni fogják és a látogatók belülről is megnézhetik majd a legendás Lembitet.

A Tenger Napja fesztiválon hívják az embereket, hogy nézzék meg a tengerről is a fővárost, amely igazi tengeri város és az észt függetlenség jelképe. Lesz régi hajók fölvonulása, vitorlások menete, szól majd a dzsessz. Emellett Ülo Krigul zeneszerző ötlete nyomán nyolc úszó raklapra nyolc zongora kerül és így a tengeren játszik majd nyolc pianista.

A tallinni kikötőbe várják a fesztiválra a világ egyik legnagyobb, négy árbocos vitorlását, a Krusensternt. A névadó az az orosz felfedező, utazó, aki a 19. század elején sokat hajózott a Csendes-óceán amerikai partjai mentén.

Augusztus végéig Tallinn központjából kajak túra indul minden szerdán és szombaton. Észt és angol vezetővel az érdeklődők megismerhetik a három és fél órás túra alatt Tallinnt, kapcsolatát a tengerrel, építészeti látnivalóit és tengerészeti építményeit– sorolta az EKF programjait Anu Kippasto.