Hasonló a "szól" igéhez, aminek régies múlt idejű alakja E3sz.-ben "*szóla" volt, melléknévi igenév alakja ma is "szóló"..?

-Nekem alapvetően az "értékel (*vár(ól))-->vall---> válik valamivé"  folyamat jut eszembe ami ide illik (és közvetve a valljon-->(régiesen) vallyon--->(ma) vajon kérdő szó is):

1/*vallá ((be-)vallotta azt) ki meghalt--> némi formai és  jelentésbeli módosulással: val(l)aki meghalt 

2/*valla ((be-)vallott valamit) ki meghal --> val(l)aki meghal (nem mindenki, értékelés dolga)

3/ki valla(ni) fog ==>(be-)vallóvá válik/ ki bevalló lesz) (az ) ki meg fog halni (bármilyen okból, mert neki már úgy is mindegy))-->val(l)aki meg fog halni (valakikkel kapcsolatban bizonyosan bekövetkezik majd).

Szerintem a fenti három mára azonos alakú "valaki" egyenként különböző eredetű (határozott, határozatlan és általános), és ezért lehet, hogy mindhárom "idősíkban" jól "működnek" bizonyos feltételekkel:

-határozott állítás (de ismeretlen az adott személy) ha valaki már meghalt,

-határozatlan állítás, hogy adott pillanatban/ intervallumban ki hal meg (sokak közül valaki nagyon valószínű, hogy meghal),

-általános állítás (de bizonyos feltétel(ek) szükségesek) valamikor (mindenki) meg fog halni. 

1. vala = volt (a van ige múlt idejű alakja)

2. vala = való (a van ige folyamatos melléknévi igenév alakja)

A határozatlanságot kifejező vala előtag a 2. jelentésből alakult ki.

"Kezdetben a vala jelzői szerepet játszott ‘létező, való’ értelemben, majd elvesztette konkrét jelentését, s a határozatlanság kifejezője lett. "

Példát sajnos nem közölt a forrás.

Talán az lehet a támpont, hogy a vala bizonytalansági előtag nem hordoz időinformációt, csak  a hozzá kapcsolódó ige.

a példádban:

valaki meghalt = volt aki meghalt (múlt)

valaki meghal = van aki meghal (jelen)

valaki meg fog halni = lesz aki meghal (jövő)